Szülni pedig kell…

A dobogós helyek bérleteseit is beleszámítva, azt hiszem kevés politikus ártott annyit Magyarországnak, mint Varga István képviselő szerencsétlen „hímsovén” ki/beszólása. Mert a demográfiai krízis (aminek az alapja a tartósan alacsony születési szám) valóban Magyarország legfontosabb sorskérdése. De ez után a nagy mondás után – pontosabban az éles, a választási esélyeket mérhetően befolyásoló társadalmi - politikai reakciók után – nem lesz olyan politikai erő, amelyik érdemben, demagógia nélkül mer foglalkozni a kérdéssel. A demográfiai katasztrófa kifejezés pedig nem retorikai fogás, hanem a valós, tudományos bizonyítékokkal alátámasztott fenyegetés. Egész Európa jövőjét meghatározza ez a kérdés: nemcsak a kultúránk szokásaink és életminőségünk, de Európának a világban betöltött szerepünk kerül veszélybe a demográfia lehetséges – és előre tudhatóan negatív – forgatókönyvei miatt.

A probléma pedig kódolt, mert elmúlt évek tartósan alacsony születés-száma meghatározza a közeljövő népességének korösszetételét: a 10 évvel ezelőtt meg nem születettek nem fognak 10 év múlva megjelenni a munkaerőpiacon, és főleg nem fognak tíz-húsz éven belül szülni. A KSH intézetének előreszámítása alapján 2050-re 8.000.000 alá csökkenhet a lakosságszám. Mielőtt bárki félreértene: ez nem számszaki kérdés, nálunk sokkal kisebb országok köszönik, jól vannak. Valós gondot nem a nominális csökkenés, hanem a korösszetétel változása, az ún. eltartottsági ráta folyamatos növekedése okozza. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az egyetlen kívánatos forgatókönyv (a gyermekek számának növekedése) egy hosszabb – minimum 20 éves – átmeneti időben tovább élezi a problémát, mert a javuló korfa átmenetileg tovább növeli az eltartottsági arányt.

A helyzetértékelésben nincs érdemi vita atekintetben, hogy a demográfiai folyamatok beavatkozás nélkül az alábbi alapproblémákat okozzák:

•          Fenntarthatósági és versenyképességi hátrányt okoz a munkaképes korú lakosság számának abszolút csökkenése. A közszolgáltatások forrásigényesek, és az ebből következő járulék- és adóteher-növelés a kedvező versenyképességi folyamatot akaszthatja meg: a növekvő eltartottsági ráta miatt a munkaerő is drágul, és főleg hiába teremtődik egymillió munkahely, ha nincs, aki betöltse, és a szélesedő idős generáció nyugdíját, egészségügyi és szociális ellátásának fedezetét megtermelje.

•          Fenntarthatósági és finanszírozási válságot okoz a jóléti rendszerekben az idősek arányának növekedése (nemcsak a nyugdíjrendszer, hanem az egészségügy és az ápolás problémái miatt is);

•          A családszerkezeti változások miatt a hagyományos öngondoskodási rendszerek is meggyengülnek, működésképtelenné válhatnak. (Az öngondoskodás nem egyszerűsíthető pénzügyi-előtakarékossági kérdésekre!)

•          Mindezek következtében nő a társadalmi polarizáció, és a gazdasági prognózisokkal együtt ez komoly társadalmi feszültségeket, politikai instabilitást hozhat.

A helyzet tehát komoly, és valójában ezzel senki nem szembesül. Mit lehet tenni? Az már látszik, hogy sem az „anyának kötelesség, lánynak dicsőség”, sem a „dolgokat a helyre tevő, a nőket a főzőkanál mellé visszaparancsoló retorika nem eredményes, sőt: kifejezetten kontra-produktív, visszatetszést, elutasítást keltő.

A „mit kellene tenni” nem egy blog kerete, de erről külön tanulmányt írtam: http://www.kincsesgyula.hu/dokumentumok/kincses_a_demografia_a_fenntarthatosag_alapja_final%20p2old.pdf

A lényeg: mindenek előtt a problémát végre súlyának megfelelően kell kezelni. Ehhez először is le kell hántani a rárakódott ideológiai tartalmaktól, politikai vitáktól. Fel kell fogni, hogy e nélkül minden más erőfeszítés eredménytelen és értelmezhetetlen. A probléma-kezelés kétirányú: egyrészt meg kell fordítani a demográfiai trendet, és lépésről - lépésre a fenntartható társadalmi működés feltételeit biztosító korfát kell kialakítani (kármegelőző magatartás). Másrészt fel kell készülni úgy egyéni, mint közösségi szinten a káros hatások kivédésére, tompítására (kármentő, kárkezelő magatartás). Ehhez elengedhetetlen a közgondolkodás és az értékrend átalakítása, aminek eredménye – és nem kommunikációs célja – a gyermekvállalási kedv növelése, a reprodukciós ráta emelése. Szükséges a globális és egyéni idősödés-management támogatása, de nem úszható meg egy középtávú migrációs politika kialakítása.

És van még egy alulértékelt eszköz: nem használjuk ki eléggé a reprodukciós medicina lehetőségeit. A születési szám növeléséhez nem elég a gyermekvállalási kedv: képesség is kell hozzá. Magyarországon alulbecsülik a meddőség szerepét. A szakemberek véleménye szerint a meddőség miatt évi kb. 19.000 gyerek nem születik meg, és a korszerű kezelések adta lehetőségeknek köszönhetően ebből ma már évi 12-13.000 gyermek megszületését lehetővé lehetne tenni.

Nagyjából ezekre az elemekre építkezve kellene szembenézi ezzel a kérdéssel.