Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2015. január 21., szerda

Magyarország a magyaroké!



Ok, Ti akartátok. Rendben. Magyarország a magyaroké!

De akkor: Románia a románoké, Szlovákia a szlovákoké. (Nincs ott helye másnak, csak rendes színrománnak, színszlováknak…)
Nem tudom, hogy nem lehet ezt felfogni. Hogy minden kirekesztés minket zár ki, minden nemzetközpontú megnyilatkozás első körben a határon túli magyaroknak, de második körben a határon belülieknek árt.
Bezárkózunk, és olyan hülyeségeket mondunk, hogy a bevándorlás veszélyesebb, mint a terrorizmus. Ilyen demográfiai struktúra mellett…
A migráció annyiban érint bennünket, hogy hogyan lehetne a cigányokat elsütni az EU tagállamokba, egyébként meg senki sehova. (Kivéve Svájcba, tanulni, luxusiskolába.)
Itt maradunk egyedül, talpig öntudatban és gőgben, nemzetiszín alsógatyában.

Ez most ilyen rövid és indulatos bejegyzés, mert nagyon dühös vagyok. (Azaz: inkább szomorú és elkeseredett)

2015. január 6., kedd

A béta verziók kormánya



Régóta érlelődik bennem a felismerés, hogy Orbán Viktor egyik legnagyobb tanítómestere Bill Gates. (Mert hát a nagy elődök/tanítók számosak és ellentétesek…) Igen, a világ Bill Gates-szel nagyon megváltozott, és most nem az informatikára gondolok. Addig (Gates előtt) az volt az úzus, hogy mindent illik rendesen megcsinálni. Kicsiben és nagyban, és az összes csavar feje szépen, párhuzamosan álljon. Akkor van kész, ha jó. A mesterember nem adott ki akármit a kezéből, de ez (a világ nem szocialista részén) az iparra is érvényes volt. Ha pl. kifejlesztettek egy új autót, akkor az csak hosszú évek munkája után kerülhetett piacra, és ebből jelentős időt a tesztelés tett ki. Csak alaposan kipróbált, ellenőrzött biztonságú termék kerülhetett ki, hiszen egy hibás termék rengeteg kártérítéssel, széria-visszahívással jár, és persze a márka imidzsének is annyi. Ez nemcsak az autóiparban volt így, hanem a legtöbb területen, ideértve a számítástechnikai piacot is.
Bill Gates volt az, aki azt mondta, ne tököljünk két évet ezzel, hanem a félkész terméket adjuk ki béta verzióként, majd az okoskák kijavítják ingyen, és befejezik. Ha meg késznek tűnik, akkor jöhet a bevezető kampány, itt az 1.0-s verzió, ami vagy működik, vagy nem. A dolog kb. olyan, mintha a Mercedes mindenkit megelőzve kidobná az új modellt, és ha túl sokban nem fog a fék, akkor kijavítják, és elnevezik 2.0-nak. (Visszahívás nincs, max kedvezmény az upgrade-re…)
A dolog, a szemlélet, a metódus terjed, és mi, felhasználók elfogadjuk ezt. Hozzászoktunk. Nem háborgunk a kékhalál miatt, természetesnek tartjuk, hogy összeomlik a Windows, hogy megint tetülassú a gép. Majd úgyis jön egy frissítés, és talán jobb lesz, vagy megvehetjük a következő verziót, ami már fejlettebb hibákat tartalmaz. Ez van, lehet ezzel együtt élni.
A lényeg (és a történelmi ebben): Gates behozta, rendszer elvvé tette a hiba természetességének, a szarnak, a szemétnek a kultúráját. Hogy nem baj, ha rossz: majd kijavítjuk, (vagy nem), de megtanulunk ezzel együtt élni, valahogy akkoris elműködik ez. Tudom, Gates arról lesz híres, a tankönyvekben az marad meg róla, hogy demokratizálta az információtechnológiát, hogy a szűk elit helyett a tömegek tudásává tette az IKT eszközök használatát, fejlesztését, és hogy hihetetlenül kitágította (és egyszerre elszigetelte) az emberi kapcsolatokat. Ez mind igaz. De a szar, a hiba természetességének kultúrájának a kanonizálása is az ő nevéhez fűződik.

Bill Gates-i formátumra vall, hogy ezt az elvet Orbán Viktor ültette át a politikai gyakorlatba és a közigazgatásba.
Megannyi béta verzió és élesben tesztelés: az elektronikus pénztárgépek vagy az e-útdíj bevezetése, a tankönyv-ellátás átszervezése, a Várkert bazár többszöri átadása stb., hogy csak néhány példát említsek. Megváltozott a jogalkotás: nem kell a macerás-meddő egyeztetés, nem kell pontos, elemző, körbejáró hatástanulmány, már formálisan sem betartott a jogalkotási törvény. Az agytröszt kigondol valamit és egy képviselő nevén egyből benyújtva: így kikerülve minden egyeztetés, összecsiszolás, ütköztetés. Be a darálóba, majd kiderül, hogy a béta verziót véglegesíthetjük, vagy kijön a service-pack x.0. De olyan is volt, hogy a terméket a béta állapotban kivonták, pl. internet adó.
És most itt az újabb élesben tesztelt béta verzió, az új matricás autópálya rendszer, ami már nemcsak az autópályákon kötelező. Mára már a béta verziókból is számtalan párhuzamos van, teljes a káosz, miközben a Magyar Közlöny szerint ez nem tesztüzem, hanem a végleges, dobozos termék. De ettől még belepiszkálnak a dobozba, a pecsét senkit nem érdekel. Persze a tüntetések hatására változott a világ, megjelent némi kompromisszum-készség is. Így lehet, hogy sikerül olyan verziót kiszenvedni, ami se gazdasági hasznot, se elégedettséget, se forgalomszervezési előnyt nem hoz, de a macera és a fenyegetettség is megmarad.
Így lettünk a béta kormány béta (béna) országa.
A kérdés az, hogy hogyan tovább? Mi is átvesszük a szemét, a hiba kultúráját és tovább tesztelgetünk türelemmel és gyártjuk magunk is a szemetet, mert ez a standard, vagy inkább (op) rendszert váltunk???
Mert különben következhet a matricarendszer kiterjesztése.