Gyurcsány látványosan menekülteket – ráadásul feketéket –
fogad be a lakásába. Ott is a TV rendesen, megy is egy csomó csatornán. Pedig
Balog Zoltán is megmondta, hogy aki igazán segít, az csendben, nem látványosságra
törekvően teszi. (Amúgy meg kár, hogy a KDNP-s miniszter szavából a Katolikus Egyház
csak a „csendben-t” hallotta meg, és nem a segítést…)
Így persze ne
csodálkozzon Gyurcsány, ha azzal vádolják, hogy mindez a politikai PR része, ez
nem is a menekülteknek szól, hanem a médiának, azaz belpolitikai üzenete van, hazai
média-felhasználásra készül. Igen, így van, akár jogos.
De ugyanígy csak belpolitikai üzenete van annak, azaz hazai politikai felhasználásra készült az
idegengyűlöletet előkészítő nemzeti álkonzultáció, ezt a célt szolgálták a „bevándorlóknak” szóló magyar nyelvű
plakátok, de ennek a sorozatnak a politikai terméke a semmit meg nem oldó,
de az Országos Mentőszolgálat egy éves költségvetését meghaladó pénzből épülő kerítés. Ami legalább pengés, hogy
vágja fel a hasát annak a sok görénynek. (Valójában tényleg az állatokét fogja,
mert mint látjuk, csak egy drótvágó és egy hálózsák – és volt-nincs.) A politikai haszonlesés versenyét
tehát utcahosszal a FIDESZ nyerte, és szüksége is van rá, mert a Jobbik azon az ideológiai mezőn, ahova most a FIDESZ tévedt, jobban teljesít.
Tetszik – nem tetszik, a politika ilyen: saját szabályai
szerint működik, politikai sikerre tör. Ezt teszi Gyurcsány is, és Orbán is: ilyen
a modern politika természete.
DE.
A két gesztus célja közé
(politikai haszonszerzés) tehát tehettünk
egyenlőségjelet, de a két gesztus közé semmiképpen. És végképp nem tehetünk egyenlőségjelet a két gesztus mögötti világkép
közé. Az egyik mögött a magát önzéssel
izoláló, vezér mögé bújó önistenítő magára-maradás van, a másik mögött egy együttműködésen, szolidaritáson, egymás
tiszteletén és elfogadásán alapuló világkép áll.
E két jövőkép között kell választanunk. És ne higgyük, hogy
„a népek viharának tengerében” egyedül, önmagunkban, egyenes derékkal mi
maradhatunk állva egyedül. Ez csak együttműködéssel lehetséges.
És még két dolog
Az egyik:
nem becsülöm alá a mostani bevándorlási hullám jelentőségét és elég régóta a közeljövő legnagyobb
kihívásának tartom, amire ráadásul az EU-nak a mai napig nincs érvényes válasza.
És az is igaz, hogy a közelgő problémahullámot Orbán Viktor „korát megelőzően” elsőnek
ismerte fel. Épp ezért bűn, hogy ezt a felismerést belpolitikai előnyszerzésre,
és nem a probléma (közös) megoldására használta.
A másik: én
a jogállam híve vagyok, mert azt hiszem, hogy a jog és a független
igazságszolgáltatás garantálja a biztonságot, igazságosságot, személyes
szabadságot, az egyéni és közérdek harmonikus védelmét. De – és nem csak
Erdő Péternek mondom –a jog nem
öncél, hanem egy általános, magasabb rendű közjó: az erkölcsre épülő közösségi
élet garanciális eszköze. És a cél mindig fontosabb, mit az eszköz. Magyarország
egyszer már kivívta a világ figyelmét azzal, hogy 1989-ben nem a törvényt, a
nemzetközi egyezményeket tartotta tiszteletben, hanem az e felett álló parancsot,
az emberséget.