Az én koromban az ember már ne
egyen sokat lefekvés előtt, mert megviseli. És valószínű, hogy az új, MOK-kal
kapcsolatos hírek is felzaklattak, mert furcsát álmodtam. Reggel, felébredve gyorsan
le is írtam. Íme.
Pályázat
Alulírott dr Kincses Gyula fül-
orr-gégegyógyász szakorvos ezennel benyújtom pályázatom a MOK időközben
megüresedett elnöki pozíciójára.
A pályázatom célja
A magyar orvostársadalom a körülöttünk zajló társadalmi és
gazdasági, illetve az egészségügyön belüli szerepváltozások miatt az elmúlt
negyedszázadban érdemi presztízsveszteséget szenvedett el. Célom a magyar orvosi kar megbecsültségének és becsületének, szakmai és
társadalmi súlyának visszaszerzésre. Ehhez ki kell kényszeríteni, hogy az orvosok társadalmi (anyagi és erkölcsi) megbecsültsége
a szakmánknak a társadalom működésében elfoglalt súlyának megfelelő legyen.
A
megbecsültséget ki lehet kényszeríteni, de a becsületet, tiszteletet
nem lehet visszakövetelni, azt csak
kemény munkával lehet visszaszerezni.
A MOK-nak mind a két célt, a megbecsülést és a becsület visszaszerzést
egyaránt szem előtt kell tartania, de tudni kell, hogy az anyagi megbecsülést,
a nyugodt, kiszámítható szakmai létet biztosító szabályozási környezetet ki
lehet, és ki is kell követelni, de a magyar orvosi kar rangja, presztízse nem
az elnök miniszteri fizetésén, hanem az egészségügyről kialakított társadalmi
képen, az orvosok példaértékű működésén, illetve az orvosok önérdek-érvényesítő
képességén múlik. Ennek javítása viszont csak a MOK önkormányzatisági,
önellenőrzési és öntisztulási folyamatainak megerősítésével lehetséges.
A tisztességes többség érdekében nagyobb szigorral, és kifele is hitelesen kell eljárni a szakma
becsületét, jó hírét sertő igen kis számú kollégával szemben, másrészt a szakmánknak
nagyobb nyíltsággal kell a közvélemény felé fordulnia. El kell érni, hogy a betegek elhiggyék: kivetjük magunk közül a pár
méltatlant, tehát okkal és joggal bíznak a többségben. A rosszul
értelmezett defenzív, hárító, szőnyeg alá söprő magatartás helyett elébe kell
menni az elkerülhetetlen változásoknak, és nyilvánossá kell tenni orvosi
működésünket és annak eredményességét, illetve elszánt fellépésünket az etikai
ügyekben.
És főleg: el kell érni, hogy olyan szakmai és
finanszírozási körülmények között dolgozhassunk, ami lehetővé teszi a tisztességes,
megbecsülést kivívó munkát. Ehhez minimálisan az alábbiakat kell
követelnünk:
·
Kiszámítható, az átlagos bérnövekedést 10 éven
át mindig meghaladó jövedelem-növekedést biztosító bértábla
·
Kiszámítható, biztonságos működést szavatoló
szakmai-jogi környezetet, betartható szakmai szabályokat (incl. a hálapénz
kérdés komplex és valós rendezése)
·
Ágazati nyugdíjpénztár és egészségpénztár
létrehozása, kiemelt állami támogatással vagy ágazati adókedvezménnyel. Az
ágazati nyugdíjpénztár a feltétele annak, hogy érdemi életminőség-vesztés
nélkül egy orvos is nyugdíjba mehessen
·
A közszolgáltatások mentesítése az IPA alól
·
A praxisjog kérdésének rendezése
Az orvostársadalom
alapvető érdeke a belső hierarchikus viszonyokat fenntartó, az orvosok
társadalmi megítélését erősen rontó, az ellátás modernizálását és
ésszerűsítését megnehezítő hálapénz-rendszer
felszámolása. A MOK-nak a végsőkig elmenve
követelnie kell a hálapénzrendszer felszámolását lehetővé tevő pénzügyi és
jogi-szabályozási keretek kialakítását.
.
.
A MOK méltó szerepben
A fenti követelések elengedhetetlenek, de akár
szakszervezeti célok is lehetnek, hiszen a tisztességes munkavégzés/megélhetés
feltételeit biztosítják, de nem hoznak minőségi változást a MOK szerepkörében.
Ehhez a Magyar Orvosi Kamarának, mint
hivatalrendi köztestületnek valós szakmai és önigazgatási feladatokat,
hatásköröket kell kapnia. Ez elengedhetetlen, mert tudjuk, látjuk, hogy az egészségügy hatalmas átalakulási folyamat
közepén tart, és ennek még koránt sincs vége. Saját bőrünkön érezzük ennek
hatásait, beleértve az orvosi szerep megváltozását. A MOK-nak nem a védhetetlen
(és rossz) pozíciók, a kis különalkuk védelme, a reformok lassítása, „kivédése”
a feladata, hanem a MOK-nak az átalakítás
érdemi szereplőjévé, az EMMI egyenrangú, szakmailag, kompetens partnerévé kell
válnia. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk: a változások elszenvedői, vagy résztvevői, esetleg proaktív irányítói
akarunk lenni?
Ahhoz, hogy a MOK megfelelő súllyal vegyen részt az
egészségügy előttünk álló átalakításában, szükség
van a szakmaiság formális és informális megerősítésére. A megváltozott
világban a szakma méltó pozíciójának visszaszerezésére ebben az új és aktív
szerepben van nagyobb esély. Ehhez a MOK-nak,
mint a jól működő kamarák többségének az alábbi jogosítványokat kell megszereznie,
illetve visszaszereznie:
- A kötelező tagságnak akkor van értelme, ha a MOK vezeti az orvosok nyilvántartását (úgy az alapnyilvántartást, mint a működési nyilvántartást), és a MOK határozza meg és szervezi, végzi a szakképzési - továbbképzési feltételeket, és adja ki a „jóhírnév igazolást”. (Ugye tudjuk: a jó hírnév nem egyenlő pusztán a működési nyilvántartásban való szerepléssel.)
- A finanszírozási és szakmai szabályok, protokollok kidolgozása, karbantartása tekintetében a minisztérium szakpolitikai egyeztető partnere a MOK, és ennek érdekében a MOK működteti a szakmai Kollégiumokat.
- A finanszírozási szabályok ármeghatározó szerepként is felfoghatók. A MOK tagságának kell döntenie arról, hogy akar-e a minimális díjtételek meghatározásával árszabályzó szerepet betölteni a magánfinanszírozású szolgáltatásoknál?
- A
MOK-nak kell kidolgoznia és működtetnie
az egészségügyi intézmények (ideértve a
magánfinanszírozású szolgáltatók) nyilvános
értékelésének indikátor-rendszerét.
A társadalomtól csak akkor várhatunk méltóbb elismerést, ha bizonyítjuk, hogy méltók vagyunk rá!
A fenti feladatok természetesen meghaladják a MOK jelenlegi képességeit
és kompetenciáját. Az adminisztratív közfeladatok (nyilvántartások vezetése) feltételei
könnyen megteremthetők, de a MOK szakmai kompetenciájának, társadalmi súlyának
a visszaszerzésének egy lehetséges módja, ha egyesül a MOK és a MOTESZ, ezáltal az orvosi köztestület megfelelő
szakmaisággal és legitimált kompetenciával bír. A MOTESZ integrálásánál meg kell hagyni a MOTESZ szervezeti és
pénzügyi önállóságát, de ebben a javasolt új szervezeti formában a MOTESZ
elnök egyúttal MOK alelnöke is. Ezzel az integrációval a MOK legitim szakmai tudást és kompetenciát kapna, a MOTESZ viszont köztestületként (a köztelező
államigazgatási egyeztetések hivatalos szereplőjeként) a MOK-on keresztül nagyobb hatásfokkal tudná képviselni a szakmai
szempontokat. Ugyanez az integráció biztosítaná a MOK szakmai – szakképzési
továbbképzési funkciójának szakmaiságát.
A megnövekedett feladatok természetesen
többletforrást igényelnek. Ennek fedezete ugyanakkor nem a tagdíj, mert a közfeladatok
ellátásának forrását az államnak kell biztosítania. Át kell tekinteni a MOK
feladatait és gazdálkodását, meg kell vizsgálni, hogy a modernizálás, ésszerűsítés
milyen tagdíjcsökkentési lehetőségeket teremt meg. Alapelv, hogy egyensúlyt
kell teremteni a MOK szolgáltatásai és a tagdíj mértéke között.
-
-
Végezetül: A MOK elnöke nem végezheti munkáját társadalmi
munkában, tisztességes fizetést kell kapnia. Bére annak érdekében, hogy minden hónapban szembesüljön kollegái
helyzetével, a mindenkori orvosi
átlagjövedelem legyen.
Budapest, 2017. 11. 25.
Dr. Kincses Gyula
* * *
Nagyjából ennyire emlékszem az
álomból. De felébredtem, és minden megy a maga útján. A Magyar Orvosi Kamara a
2017. évi rendes közgyűlésére készül és leszögezi, hogy a Magyar Orvosi Kamara
mindenben a rá vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával – és
minden alaptalan állítással szemben – transzparensen működik. Én meg élem
a nyugdíjasok gondtalan életét, és várom az emelt tagdíjról szóló csekket.
A kérdés – mint
mindig – az, hogy ez a mostani felbolydulás csak a tagdíjemelésről, vagy a
MOK szerepének, feladatának, attitűdjének a megújításról szól-e.
.
P.s.
Mielőtt
bárki félreértené: nem jelentkeztem be semmiféle funkcióra, és nem kívánom
Éger Istvánt megbuktatni. Célom egy korszerűbb, élhető egészségügy
kialakítása, és ebben az orvostársadalom, illetve az őket képviselő MOK méltó
szerepének a megtalálása. Ha ezt Éger István valósítja meg: welcome. Én leszek
a legfőbb segítője.