Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2013. július 18., csütörtök

Apa védj meg - Azaz miért működik a rezsicsökkentés?



Politikusok, okos szakférfiak és szaknők próbálják elmagyarázni, hogy miért átverés a rezsicsökkentés, miként fogjuk a többszörösét visszafizetni más ágon, és hogy miért jó az, hogy amíg Gyurcsány akár évi százezret is kaphat az Apró villa medencefűtéséhez, addig a szénnel, fával fűtő kisnyugdíjasok tömege semmit. Fajsúlyosabb érv, hogy miért jövő-ellenes és fenntarthatatlan ez, azaz hogyan romlanak majd a szolgáltatások, hogy lesznek egyre gyakoribbak az áramszünetek, válik névlegesé a 220 Volt feszültség, dehát a neve is: volt. És főleg mindez nem környezet- és energiatudatos, hanem pazarlásra, a rossz technológiák fenntartására ösztönöz, ami ugye nemcsak környezeti-túlélési kérdés, de hosszabb távon a családoknak is drágább.

Kedveseim, értsétek meg: ennek elmagyarázása esélytelen vállalkozás, mert aki így érvel, az nem érti a lényeget.
A rezsicsökkentés nem arról a nyamvadt havi 600 vagy 2500 Ft-ról szól, hanem hogy végre (23 év után) az állam megint minket véd. Van apánk, aki kiáll értünk, aki rászól arra, aki bánt, nem vagyunk magunkra hagyva, van aki minket véd, és ERŐS. És ez mindennél fontosabb ebben a kilátástalan, magunkra-utalt világban.

A ’90-es rendszerváltás egyik legfőbb célja az állam túlhatalmának visszaszorítása volt. A nagykamasz lázadása a saját akaratát mindre ráerőltető szülő ellen. Elegünk volt, hogy minden meg volt szabva, hogy felnőttként is gyerekként voltunk kezelve. Ennek megfelelően nem fizetést, hanem zsebpénzt kaptunk, és a háromévente kapott kimenőről is mindig időben haza kellett jönni. És persze volt hova hazamenni – házgyári 1+2 ½ szoba a nyolcadikon –, és a zsebpénz is biztosan megjött, bár tenni sem sokat kellett érte, de ez akkor se járja. Ezek természetes minimumok, de hol a szabadág???? Így hát szabadságra, önállóságra vágyva rendszert váltottunk.

Aztán kiderült, hogy nem pont így gondoltuk. Mert Ózd-külső mégsem lett a Máriahilfer, és sok helyen már kerítés sincs, nemhogy kolbászból, de cserébe elveszett a biztonság, így nekünk, magunknak kell megvívni, kitalálni minden kis harcot az életért. Hát nem.

Az átlátható – ha nem is szerethető, de egyéni alkukötéseket respektáló – kiszámítható diktatúra helyett jött egy más, láthatatlan – épp ezért sikeresen démonizálható –, mindent átszövő hatalom, ami már nem olyan egyszerűen kiszámítható, akivel nem lehet kvaterkázni, személyes alkucskákat kötni. Hiába vagyok „jó”, ez ma már kevés. Így végre megértettük, hogy mit jelent az iskolában tanult sartre-i mondás: az ember szabadságra ítéltetett". És úgy tűnik, az ítélet jogerős, itt nincs esély – jó magaviselet estén – a harmadolásra sem…

Az eltéblábolt húsz év után megint azt várják, hogy az állam ne bújjon a rejtőzködő, szabályhozó és utána hátradőlő szerepbe, hanem mondja meg, hogy mit kell tennem, legyenek egyértelmű viszonyulási pontok, és főleg: védjen meg, csapjon oda, ha kell.
És jó érzés az, hogy Apa erős, és otthon a tv előtt meg meri mondani, hogy a szélesvállú szomszéd hülye, és titokban a macskájának is meg meri húzni a farkát.

Szépen kérem, értsétek meg: erről szól a rezsicsökkentés, hogy végre nem az Adam Smith féle láthatatlan kéz irányít, hanem egy nagyonis látható, amely ha kell óv, ha kell lesújt. Ezért falrahányt borsó minden szakmai levezetés és okoskodás.

2013. július 14., vasárnap

Segítek



Gondolom, a botrányok miatt gőzerővel folyik a trafiktörvény újraírása, de valahogy nem haladnak. Példát adva a konstruktív ellenzékiségből, felajánlom segítségemet.

Íme a cölöpök, melyek mentén kell megírni az új trafik törvényt.

1)      Élvezeti célból használt, magánfogyasztásra szánt dohánytermék csak
a)      dohányboltban[1] és
b)     e törvény alapján kijelölt kiskereskedésben[2]
forgalmazható.

2)      E törvény alkalmazásában dohánytermék:
a)      szűz-dohány, feldolgozott dohányalapú termék, és vagy
b)     élvezeti célból használt nikotint tartalmazó termék, ideértve az e-cigaretta utántöltő patronját[3].

3)      Dohánybolt árusíthat[4]
a)      dohányterméket,
b)     ezek használatához szükséges eszközöket, kellékeket,
c)      a Szerencsejáték Zrt. által fogalmazott szerencsejátékokat.

4)      Nem létesíthető dohánybolt
a)      olyan épületben, amiben iskola vagy egészségügyi intézmény működik,
b)     ilyen épület/telephely bejáratának 100 méteres körzetében.

5)      Dohányboltot működtetni csak közbeszerzésen elnyert koncesszió alapján lehet.

6)      A koncessziós pályázat fő feltételei:
a)      Pályázni konkrét, a pályázatban megjelölt helyen működtetendő dohánybolt üzemelétetésére lehet[5].
b)     Pályázni csak az árusításban való személyes közreműködésre épülő működtetésre lehet.[6].
c)      Egy pályázó több pályázatot is beadhat, de csak egy dohánybolt működtetését nyerheti el[7].

7)      A pályázat elbírásánál a pályázókat az alábbi sorrendben kell előnyben részesíteni:
a)      aki a pályázat kiírásakor már működtet a térségben trafikot,
b)     aki a pályázat kiírásakor bárhol trafikot működtet,
c)      aki megváltozott munkaképességű,
d)     aki tartósan munkanélküli.

8)      A pályázatok adatai (beleértve a vesztes pályázatokat, az elbírálás szempontjait, azok eredményét és a bírálók személyét) nyilvánosak, és ezeket az interneten külön kérés nélkül közé kell tenni.

9)      A dohánytermékek árusításánál 6% haszonkulcs alkalmazható[8].

10) Dohányboltot reklámozni kizárólag csak a bejárat felett elhelyezett szabványosított reklámtáblával lehet[9].







[1] A Dohánybolt esetében a nemzeti jelző „nemzetgyalázó”, hiszen negatív, társadalmilag káros fogalmat kapcsol a nemzet fogalmához.
[2] Bizonyos településszerkezet mellett a dohánytermékekhez való hozzáférés másként nem biztosítható.
[3] Az e-cigaretta a dohányzás egyik – kulturáltabb, a környezet számára veszélytelen – formája, ezért forgalmazása is az egyéb dohánytermékkel azonos módon indokolt.
[4] Alkohol árusítása csak akkor lenne indokolt, ha annak forgalmazását egyéb kereskedésekben betiltanák. A szerencsejátékok forgalmazása kivitatandó.
[5] Egyrészt csak így értékelhetők reálisan a pályázatok, másrészt ne az áruházláncok, kúthálózatok válogathassanak utólag a koncesszió tulajdonosok között.
[6] A pályázat célja a kis egzisztenciák támogatása, munkához juttatása. Ezért csak olyan pályázhat, aki maga is a pult mögött akar állni.
[7] A személyes közreműködés kötelme kizárja azt, hogy valaki több trafik működtetését  is megkapja.
[8] A dohányboltok az eredeti 3% mellett a szűkített termékpalettával bizonyosan nem működtethetők rentábilisan. A személyes közreműködés kötelme ugyanakkor feleslegessé teszi a tulajdonosi haszon garantálását, mert munka nélkül így senki nem visz ki pénzt a rendszerből.
[9] A ma tapasztalható óriásplakátok, illetve a dohánybolttól elválasztott egyéb reklámok támogatják a dohányzást és ellentétesek a törvény szellemével. 

2013. július 8., hétfő

Miért büntetik börtönnel azt, amit az igazgató engedélyezett? Már megint a hálapénzről



Bár azt hittem, hogy a hálapénzről már mindent elmondtam, muszáj megint írni erről. Két okból is.
1.      A téma sajnos semmit nem vesztett az aktualitásából, azaz újraindított egészségügy ide, GYEMSZI átszervezés oda: a hálapénz, mint probléma nem csökkent.
2.      A BTK módosítás kapcsán megint felkapott téma lett, lásd a szalagcímek: „Mostantól börtönnel is büntethető a hálapénz”, vagy "Borítékolt börtön".

Az olvasó kapkodja a fejét és tényleg nem érti: ha egy éve törvény alapján az igazgatók engedélyezhették a hálapénzt – ami le is adózandó, mint legális jövedelem –, akkor miért jár érte börtön???

A zavar oka kettős. Egyrészt: a közbeszéd (és az erre alapuló újságírás) a hálapénzt valami egységes, létező és érthető fogalomnak tekinti, holott nem az. Másrészt: az új szabályozás minimum aggályos és pontatlan.

Először a fogalmi tisztázásról. Azt, amit a köznyelv (és a közvélemény-kutatók egy része is) hálapénznek hív, azt az orvosi köznyelv pongyola - pontos megfogalmazással paraszolvenciának (a „para”) nevez, ami ugye egyszerűen csak mellékjövedelmet jelent. Ez pontos összefoglalója annak a sokféle, a betegtől a gyógyítás során, számla nélkül szerzett orvosi többlet-jövedelemnek, amit leegyszerűsítve hálapénznek hívunk. Hibásan, mert a paraszolvencia minimum az alábbi csoportokra bontható:
1)      A „hálapénz”, ami jogszabály szerint kizárólag utólag adható, és
a)      vagy ténylegesen a hála kifejezése,
b)     vagy a szokás alapján adott borravaló jellegű hálapénz, aminek nem sok köze van a hálához.
A kettő közös jellemzője, hogy a beteg nem „vásárolt” semmit, nem kapott előnyt, az orvos, a nővér „csak” tette a dolgát, és a beteg ezt honorálta, vagy belső indíttatásból, vagy a szokásjognak megfelelően.
2)      A más érdekeit nem sértő számla nélküli szolgáltatásvásárlás. Ez az az általánosan ismert eset, amikor orvost „fogadunk”. Ő azt a szolgáltatást nyújtja nekünk, ami a társadalombiztosítástól amúgy is jár nekünk, de mindezt személyes közreműködéssel, személyes odafigyeléssel. Tehát itt egy jogos, akceptálandó igény kielégítéséről van szó, ami másnak hátrányt nem okoz. (Ki operáljon, kinél szüljön a feleségem stb.)
3)      A más kárára történő előny vásárlás. Minden olyan „hálapénzes” történet, ahol korlátos erőforrás elosztásába szól bele a hálapénz: előrébb kerülni a várólistán, hivatalos felár nélkül, a főorvossal „megalkudva” kétágyas szobába kerülni stb.

Ahogy a hálapénz nem egységes, úgy nem azonos a jogi megítélése sem. A jogi megítélés, illetve a lehetséges „elkövetések” az egyes csoportokban az alábbiak.
A „hálapénz” jellegű hálapénz (előny nyújtása nélkül utólag kapott pénz) az, aminek elfogadása a törvények alapján ma is lehetséges. Itt két együttes feltétel van: csak akkor szabad elfogadni, ha az intézményvezető előre, írásban engedélyezte, és az SZJA bevallásban a borravaló kategóriában be kell vallani. A Munka Törvénykönyve kapcsán a félreértés itt az volt, hogy ez a szabályozás nem megengedő volt, hanem szűkítő: a főigazgató csak a hálapénz jellegű hálapénzt engedélyezheti, ami addig is legális volt, tehát nem általában a „parát” engedélyezi. Itt az orvos akkor marasztalható el, ha nincs engedélye hálapénz elfogadására, vagy ha nem szerepeltette az adóbevallásában. Egyébként nem.
A számla nélküli vásárlás – a kriminalitás szempontjából – nem különbözik a más szektorok hasonló cselekményeitől. Fontos, hogy az SZJA bevallás itt nem „legalizál”, mert az az ellenszolgáltatás nélkül kapott jövedelem adózására szolgál, és a szolgáltatások után nem csak SZJA-t, de egyéb közterheket is kell fizetni. A történetet tovább árnyalja, hogy számla kiállítására a közintézményekben általában az orvosoknak nincs is lehetősége. Ma az intézmény (és nem az orvos) állíthat ki a kezelőorvos megválasztásáért számlát, de az OEP ekkor kevesebbet fizet a kórháznak, így a kezelőorvosnak ebből nem jut semmi.
A harmadik csoport, a jogtalan előny vásárlása egyszerű kérdés: sima vesztegetés, ahol egyaránt bűnös a vesztegető és a vesztegetett.
Ami a mostani BTK változást illeti, előszöris tisztázni kell azt, hogy nem ágazati szabályozás született, hanem általános érvényű. A 291. § (1) bekezdése szerint: „aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja (...) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ez más ágazatokban lehet, hogy kevésbé problematikus, de az egészségügy szempontjából a helyzet valóban „veszélyes”, és hivatalos értelmezést igénylő. A kérdés innentől fogva az, hogy mi is tekinthető jogtalan előnynek? Egy tábla csokoládé? 10.000 Ft feletti boríték? Soron kívüli kiszolgálás a boltban? Hol a határ, és van-e, illetve kell-e határ?
Jogszabály értékű jogértelmezésre van tehát szükség, mert a nélkül akár általában is (minden formájában) bűncselekménynek értelmezhető a hálapénz. A hálapénz jellegű paraszolvenciánál ez abszurd lenne, hiszen ennek elfogadása törvény alapján engedélyezhető, így minimum jogütközés lenne bűncselekményként értelmezni. Szintén egyértelmű az is, hogy a korruptív, vesztegetés jellegű hálapénz bűncselekmény. De a hálapénz zöme az nem utólagos, illetve számla nélküli vásárlás (orvosválasztásért fizetett hálapénz) jellegű, aminek megítélése már lehet problematikus. A száraz jogelmélet alapján a munkaköri kötelességként nyújtott, a betegnek a TB szerint járó ellátásáért kapott többletpénz már lehet jogtalan előny, és akkor ez már bűncselekmény.

A baj tehát nagy, mert egy általános, széles körben végzett – és egyik napról a másikra felszámolhatatlan – gyakorlatot fenyeget börtönnel a törvény. Rendet kell csinálni, ehhez hivatalosan is értelmezni kell a „jogtalan előny” fogalmát, méghozzá úgy, hogy ez az egészségügyben két esetben jelenthessen kriminalitást: ha más kárára nyújt, ígér előnyt az egészségügyi dolgozó (várólista megkerülés, más beépített anyagminőség stb.), vagy ha más erőforrását árulja saját zsebre (VIP szoba, zsebbe felárral). E nélkül a szűkítés/pontosítás nélkül az orvostársadalom nagyobb felét tényleg börtön fenyegetheti.

Azt is tudjuk, hogy egyre vadabb hálapénzes történetek látnak napvilágot. De aki kicsit is szakmai módon közelít, az azt is tudja, hogy mint ahogy csak béremeléssel nem lehet megoldani a kérdést, ugyanúgy börtönnel se. (Ugye emlékszünk a Szakma régi mondására: tisztességesen -azaz többszörösre- megemelni az egészségügyi béreket, és aki ezután is kér, elfogad, arra csapjon le a törvény szigora. De ez a mondat a "tisztességesen megemelni"-vel kezdődik, amiről szó most nincs.) A megoldás lényegi eleme a hiány megszüntetése, illetve a valós igényel legális, számla alapú kielégíthetősége. Ehhez tisztességesen meghatározott szolgáltatási csomag, ehhez kötötten legálisan megvásárolható többlet/kiegészítő szolgáltatások, és átlátható, transzparens döntési mechanizmusok kellenek. Fel kell fogni, hogy a feketepiac rendőrrel, börtönnek nem számolható fel, csak a legális (kínálati) piac kialakításával. Ne feledjük: a hálapénznél nincs fogyasztóvédelem, nincs számon-kérhetőség, és sokszor még azt sem tudjuk, valójában mit is vettünk. ("Doktor úr, ugye tetszik vigyázni")

Hogy akkor most mi lesz? Tudjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és ilyen égető orvoshiány mellett nem lehet az orvosok felét bezárni, tehát a nyomozó szervek, ügyészség és bíróság bizonyos értelmes önmérsékletet fog tanúsítani. És különben is: hálapénz nélkül szétesne a rendszer, mert annyi pénz meg még a választások előtt sincs a számtanpéldákban, hogy azt bele lehessen tenni.  Így marad az orrhúzogatás és a hálapénz, meg a fenyegetettség, hogy azért akire nagyon akarunk, le lelet csapni.

Én nem ilyen világot szeretnék. Ne az legyen a főszabály, hogy elnézőek vagyunk, de aki nem tetszik, arra azért vonatkozik a törvény – hiszen írva vagyon –, hanem legyen egy betartható, a valóban kriminális eseteket kiszűrő, de csak azokat sújtó szabályozás!