Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2018. július 20., péntek

Szuperkórház, vagy Egészségpláza?


Hallom, olvasom, hogy Bedros Jonathán Róbert, (a továbbiakban: B.J.R.) a dél-budai centrumkórház miniszterelnöki megbízottja szerint az új szuperkórház egészségpláza lesz, ahol minden beteget VIP-vendégként kezelnek. Ez jó. Mert tényleg fontos, hogy egy egészségügyi intézmény tervezésében nem csak az orvos-szakmai és ellátásbiztonsági szempontok, de az „élhetőségi”, otthonossági szempontok is megjelennek. Igen, egy 57 éves nőbeteg nem csak egy ellátási eset a második emelet 3-as kórterem 2-es ágyán (ketteske), hanem nő is, akinek a személyiségének, integritásának őrzéséhez, a betegségének legyőzéséhez, elengedhetetlen magabiztosságához, a kiszolgáltatottság érzésének csökkentéséhez hozzátartozik az is, hogy „rendben legyen a feje”, ne legyen lenőve a haja. Tehát igen, miért ne legyen egy kórházban fodrász, kozmetika, és olyan büfé, ami nem az Utasellátó retro fílingjét idézi, hanem a mai kávézóékét, gyorsbüfékét. Az egészségüggyel kapcsolatos elégedetlenség egyik meghatározó eleme a körülmények méltatlan volta.
A gyógyítást a szakma ellátásnak vagy szolgálatnak tekinti, és kikéri magának, hogy ez nem szolgáltatás, nem lehet az orvosi hivatást a műkörmösökkel egy sorban emlegetni. Ez a szemlélet lejárt szavatosságú. Ha belegondolunk abba, hogy 30 év alatt mit változott a „büfé” fogalma – vagy csak önmagában a kávéé… –, vagy mennyire más ma egy Hair Salon, mint a Fodrász-kátéesz 23-as üzemegysége, akkor szembetűnő, hogy miből maradt ki az egészségügy. Fel kellene fogni (a MOK elnökének is) hogy az egészségügy az egy szolgáltatási rendszer, aminek ugyanúgy a célja az ügyfél-elégedettség, – aminek fontos eleme  az ellátás körülménye–, mint a gyógyítás szakmai tartalma és eredményessége. (Az előbbit meg tudja ítélni a beteg, az utóbbit nem mindig, sőt.) A gyógyítás szakmai tartalma, technológiája sokat fejlődött az utóbbi 25 évben, de ezt nem követte az ellátási körülmények hasonló fejlődése. Így ma egyre feltűnőbb a különbség egy bevásárlóközpont (pláza) és egy kórház között, különösen a közösségi terek, a vécék tekinteté­ben. A mellékelt kép kering a Facebookon a Szent János kórház beteg-teraszáról. Egy milliárdos nagyságrendű költségvetésű intézmény esetében ez nem pénzkérdés, hanem szemlélet, igény kérdése. A közösségi egészségügy ezt (zömmel) még nem ugrotta meg, ezért is indult brutál fejlődésnek a magán egészségügy. 
.
A dolog nem lehetetlen, hiszen pl. az Uzsoki kórház büféje úgy néz ki, mint egy normális büfé a kórházi világon kívül. És ettől még a gyógyítás nem omlott össze a kórházban, pedig még gyermekmegőrző is van a látogatók számára.
 Tehát igen, mindez jó, és örülök, hogy valami végre elindul a közszférában is. De az örömöm nem felhőtlen.
Mert hogy fontos, hogy mindez végre előtérbe kerül, de ennek a szemléletnek nem a szuperkórházban, hanem az egész magyar egészségügyben kellene megjelennie. Ki kellene dolgozni a minimumfeltételeket nem csak az ápolási, ellátási standardok tekintetében, de a „körülmények”, a komfort, a kiegészítő szolgáltatások tekintetében is. Ezt minden kórházban érvényesíteni kellene, nem csak a VIP koronaékszerben. Egyébként a dél-budai régió lakosai ugyanannyi járulékot fizetnek, mint mások, akkor a többieknek miért nem jár ugyanez? A „szuperkórház” – merthogy ez, mint fogalom, csak a politikai bulvárban létezik – az nem állami VIP kórház, nem egy új Kútvölgyi, hanem egy a három regionális centrumkórház közül, ahol magas szakmai erőforrásigény mellett az igazán bonyolult és súlyos eseteket kell 365X24 órás rendelkezése állással kezelni. Vagy B.J.R. fejében Szuperkórház és egészségpláza van, nem pedig regionális centrumkórház? Kár, mert a valós feladat a központi régió ellátásának újraszervezése, az Egészséges Budapest Program megvalósítása lenne, úgy ahogy azt Cserháti Péter miniszteri biztos elég sok munkával megálmodta. Vagy a Dobogón tervezett kórház egyszerre lesz csúcs-intézmény, és Buda nagyrészét ellátó „átlag” kórház? Ez felértékeli a „kényelmi szolgáltatásokat. (De ha az új kórház 1,2 millió ember teljes, mindere kiterjedő gyógyítását szolgálja majd, akkor ugye be tetszenek zárni a János kórházat, és ezen kívül mit még?) A normális körülmények persze egy centrumkórházban is fontosak, de a hangsúlyt a szakmai erőforrásra és annak célszerű, a progresszivitás elvét szem előtt tartó kihasználására kell helyezni, nem pedig a pláza jellegre. A második bajom a koronaékszer jelleg. A szuperkórház politikai termék, látvány-válasz az egészségügy problémáira, presztízsberuházás a rendszerszerű megoldás helyett. Nem véletlenül került kiemelésre a szuperkórház az Egészséges Budapest Programból, mert az igazi cél az, Rétvári Bence elmondhassa, hogy míg Gyurcsány kórházakat zárt be, addig mi Közép-Európa legmodernebb kórházát építjük.
De annak változatlanul örülök, hogy a szuperkórház már „normális”, élhető kórház akar lenni, ahol jó gyógyulni és gyógyítani. És érteni vélem az egészségpláza elnevezést, ami itt nem pláza jellegű működést jelent, hanem azt akarja üzenni, hogy megjelenésében és komfortjában az egészségügy is akarja végre utolérni a bevásárlóközpontokat.

Egyébként érdemes lenne az „igazi” egészségplázák megjelenéséről is beszélni, melyek pláza jelleggel egy üzemeltető menedzselésében hozzák össze közös térbe az egészségügyi szolgáltatókat, a kapcsolódó szolgáltatásokat és boltokat. Erről elég régen már írtam. Először 2002-ben egy, az IMS Kft-vel folytatott együttgondolkodásban vetettem fel a pláza jellegű kiszolgáló – befogadó üzemeltetés ötletét a saját rendelőintézet alternatívájaként. Majd 2005-ben a Transelektro-val indult meg egy komoly beszélgetés a Duna Pláza mögötti terület hasznosítására. Az egészségpláza ötlet tetszett nekik, el is kezdtünk dolgozni, és előtte el is indítottam az Egészség-pláza név levédését. Jött a válság, a Transelektro csődje, ment az egész a levesbe.
Újraolvasva az akkori javaslatot, engem is meglepett, hogy egy 2002-ben született, majd 2005-ben átírt javaslat mennyire nem vált idejétmúlttá 15 év távlatából sem. Érdekességként szó szerint másolom ide az akkori javaslatot.

Egészség-pláza®

Az alap-gondolat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy egészségügyi ellátórendszer nem őrizheti meg hagyományos különállóságát, zártságát, amelyben a gyógyítás szeparáltan, elkülönített térben, egyedi stílusban folyik az egyéb, egészséget támogató tevékenységektől.
Az egészségügyet is eléri az általános trend, az integráció és erőforrás-koncentráció kényszere, valamint felületükben, kulturáltságukban, megjelenésükben az egészségügyi szolgáltatásoknak is illeszkednie kell az általános elvárásokhoz, fogyasztói szokásokhoz. Igaz ez fordítva is: már nemcsak betegként találkozunk az egészségüggyel, hanem az egészség megőrzését, fejlesztését szolgáló „egészség-ipar” is egyre dinamikusabban fejlő ágazat, és a beteg is egyre inkább „fogyasztó”-ként lép fel, és fogyasztói szokásai, elvárásai az egészségügyre is kiterjednek.
Ennek az igénynek csak olyan újtípusú egészségügyi szolgáltató központ (Egészség-pláza®) tud megfelelni, mely az egészség érdekében
}  egy térbe hozza
·           az orvosi és nem orvosi gyógyító szolgáltatásokat, (beleértve a közszolgáltatásokat és magánrendeléseket is),
·           az gyógyítás és egészségmegőrzés funkcióit,
·           az egészségmegőrzés orvosi és nem orvosi (wellness fitness, stb.) szolgáltatásait,
·           az egészség-ipar szolgáltatásait és termékeit, és
}  ezeket a szolgáltatásokat megjelenésében, felületében, marketingjében az általánossá váló fogyasztói szokásokhoz igazítja.

Mindez azt a megoldást sugallja, hogy az általánosan ismert pláza image-ből kiindulva a nagyobb városokban komplex egészségügyi szolgáltató és kereskedelmi központokat, „Egészség-plázá®-kat” kell létrehozni.

Az elv itt is azonos: az új egészségcentrum a plázákhoz hasonlóan közös háttérszolgáltatásokat, közös marketinget, közös image-t (ezzel a fogyasztó felé minőségi garanciát) nyújt az egészség­centrumban területet bérlő egészségügyi szolgáltatók és szakkereskedők részére, a fogyasztó viszont egy helyen találja meg a különböző típusú ellátásokat, szolgáltatásokat, termékeket.
Mottó: Minden, ami egészség!
A cél tehát az egészségfejlesztés, a gyógyítás és az egész egészségipar szolgáltatásainak egy térbe szervezése.

Az egészségcentrum területhasznosítása egymásra épülő szolgáltatásokon alapul

}  Egészségügyi szolgáltatások
·           Szakorvosi szolgáltatások
-        hagyományos közfinanszírozott rendelések („SzTK”),
-        magánszolgáltatók rendelései (beköltözött magánklinikák, full time rendelések),
-        orvosok „másodállás jellegű” magánrendelése (osztott, időszakos rendelések).
·           Gyógyászati szolgáltatások (gyógytorna, rehabilitáció, fizioterápiás szolgáltatások, stb.)
·           Természetgyógyászati szolgáltatások.
}  Integrált szolgáltatások (céldiagnosztika + eszköz ellátás: optometrista szemüveg-szalonnal, audiológia hallókészülék-szalonnal, stb., foglakozás-egészségügy manager szűréssel, életvezetési tanácsadással és szolgáltatásokkal)
}  Egészséget támogató termékek boltjai:
·           gyógyszertár
·           gyógyászati segédeszköz, rehabilitációs eszközök, egészséget kontroláló termékek boltja (vérnyomásmérő, vércukormérő, stb.)
·            bio, illetve egészséges élelmiszer,
·           bio, anti-allergén ruházat, használati tárgyak (balkezesek boltja), stb.
·           bármely termékcsoport (akár számítógép, óra – ékszer, stb.), de csak az egészséget támogató szűkített termékcsoporttal: antiallergén ékszerek, alacsony sugárzású monitorok, stb.)
}  Életmód szolgáltatás és szakáruház egyben, pl.: Feng Sui
}  Fitness szolgáltatások
·           Edzőtermek, trénerrel, anélkül, pályák stb., pl.: fallabda)
·           Komplex fitness szolgáltatások (programok, személyre-szabott edzésterv, állapotfelmérés, kiegészítők boltja, stb.)
·           A koncepcióba belefér bármilyen szervezett kollektív mozgás (pl.: tánc), ha azt formálisan egészségügyi támogatáshoz kapcsoljuk.
}  Bármi egyéb, egészséghez kapcsolható szolgáltatás (pl.: gyógyturizmussal foglalkozó utazási iroda, szabadidő-sport szervező irodája, egészségpénztár kirendeltsége, stb.)
}  Egészségprogramok, életmódprogramok, rendezvények befogadására alkalmas közösségi terek („élet-terek”), illetve ide szervezett alkalmi programok.
}  Egészséges táplálkozást biztosító éttermek, büfék az „élet-terekben”, stb.
A fenti szolgáltatásokból együttműködő szolgáltatási láncok alakíthatók ki: a szűrés – diagnosztika terápiával társul, de egyhelyben meg lehet ehhez találni az életvezetési tanácsadást, majd az ehhez szükséges az egészségipar terméket, szolgáltatásokat, személyre-szabott tréningeket. 
.

Informatikai megjelenés

Portál

Az Egészség-pláza® internetes megjelenése a közös marketing meghatározó eleme. Tájékoztat, image-t alakít, szolgáltat.
Az internetes megjelenést ugyanakkor nem honlapként, hanem portálként működik:
}  a szokásos honlap-funkciók az Egészség-pláza® információi,
}  e-bolt funkciók a bérlők számára,
}  előjegyzés, bejelentkezés az egyes szolgáltatóknál,
}  honlapkészítés és fenntartás, e-plaza-s e-mail fiók biztosítás a bérlők számára.

Egészség-pláza kártya

Az Egészség-pláza®-hoz célszerű egy üzleti kártyát kibocsájtani. (e-Plaza Card)

Funkciói:
}  Kedvezmény a bérlőknél, illetve a bérlők egyéb telephelyein,
}  kedvezmény egyéb, nem az Egészség-pláza®ban levő szolgáltatóknál (wellness szállodák, külső, csatlakozó fitness termek, sportpályák stb.).
}  A kártyán levő chip segítségével
-         pre-paid funkciók az egyes szolgáltatóknál: szolárium vagy fitness bérlet, stb.
-         az egyes boltok, szolgáltatók kedvezményeinek gyűjtése: bonus regisztrálás

 

Az Egészségpláza® szolgáltatásai a bérlők felé

Egységes alapszolgáltatások

}  Közös „ernyő-marketing” egységes image kialakítása és fejlesztése és piacszervezés;
}  Közös üzemeltetés és technikai kiszolgálás;
}  Közös általános informatikai infrastruktúra biztosítása:
-         Magas megbízhatóságú, széles sávszélességű alapszolgáltatás
-         Igény szerinti magánhálózatok kialakítása és menedzselése
-         Egészségügyi szolgáltatók számára igény szerint beteg-adminisztrációs rendszerek működtetése

Opcionális szolgáltatások

}  Az egyes bérelhető rendelők esetében a rendelő berendezése, asszisztencia biztosítása
}  Minőségtanúsítás megszervezése,
}  Gazdasági háttérszolgáltatások (könyvelés, stb.)
}  Logisztika, beszerzés, stb.

Előnyök

A bérbeadó számára:
}  A fregoli elv miatt a területhasznosítás folyamatosan megoldható lehet, és az egyes fő piacképes aktivitási irányoknak, az igények változásának megfelelően (egészségügyi szolgáltatás, kereskedelem, fitness, éttermi szolgáltatás) dinamikusan átalakítható. Ezáltal folyamatos kihasználtság mellett van lehetőség az egészségügyi szolgáltatások felfutását megvárni, kockázatmentesebb az indulás.

A bérlők számára:
}  A szűk, dekoncentrált piacon a kínálat koncentrációja és a közös marketing képes lehet a kereslet növelésére, amit pláza image egyszerűbben, érthetően közvetít. Ez a bérlők számára garantálja a megfelelő forgalom esélyét.
}  A közös image fogyasztóvédelmi és minőségi garanciát sugall a betegek számára, amit egyébként a bérbeadó ellenőriz is.
}  A különböző egymás mellett levő szolgáltatás-típusok képesek egymás forgalmát generálni.


Budapest, 2002. – 2005.

Dr. Kincses Gyula

Miért a Transelektro területen        
célszerű megvalósítani az Egészségpláza®--t?


Érvek amellett, hogy miért a Transelektro területen célszerű megvalósítani a fenti koncepciót:
}  A térség (nemcsak a Transelektro terület) Pest egy dinamikusan fejődő része, amely egy városrész központja lehet. Ahhoz, hogy a térség ne csak egy új, elit-lakótelep legyen – ami általában tartósan nem fenntartható fejlődésű –, ahhoz arra van szükség, hogy egyéb, új, és a szűk területen túlmutató közösségi funkciók is megjelenjenek. Az Egészségpláza® ilyen.
}  A térségen lakó és dolgozó populáció nem az átlagnépességet reprezentálja, hanem egy olyan populációt, amelyik számára az egészség, az életmód kiemelt jelentőségű, és bizonyos mértékben része az elvárt életmód-mintának. Ennek a rétegnek az ilyen irányú igénye és költése meghaladja az átlagosat.
}  Az elképzelés szervesen illeszkedik a XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete által elfogadott XIII. kerületi településfejlesztési koncepcióba (Európa-terv XIII. – Angyalföld – Vizafogó – Újlipótváros városfejlesztési program)
}  Az Egészségpláza® a Transelektro terület általános fejlesztési koncepciójába beleillik, szinergista hatású, azaz illeszkedik az egyéb fejlesztések image-éhez.
}  A tágabb térség (Árpád hídtól a vasúti hídig) egyéb fejlesztései (uszodák, sportpályák) is ebbe az irányba visznek, így a térség globális fejlesztési céljait koncentrálja az Egészség-pláza®.
}  A Duna Pláza, mint alap-asszociáció jó referencia a fizikai közelség miatt.

 

A megvalósítás adaptálása a Transelektro területre

Az Egészség-pláza® bizonyosan hosszútávon életképes, fejlődő perspektívájú elképzelés.
Tisztán kell látni, hogy a hagyományos ingatlanfejlesztési piacok (lakás, iroda, a klasszikus termékekre alapozott bevásárlóközpont: élelmiszer, ruha + cipő + bizsu) beszűkültek és egyre inkább telitetté válnak. Ezért célszerű olyan megoldást keresni, ami:
}  Átjárhatóságot teremt a ma még létező, de nem perspektivikus üzletágak és a jövőben is életképes területek között,
}  Innovatív, újszerű, első piacranlépő.

A megvalósításnak az újszerűség miatt csak akkor van komoly esélye, ha:
}  a beruházó azonosul a koncepcióval, és beilleszti területfejlesztési elképzeléseibe,
}  elfogadja azt a helyzetet, hogy az orvosi szolgáltatások tekintetében egy alakuló, fejlődő piacról van szó, és az egészségügyi ágazat alacsonyabb jövedelemtermelő képessége miatt az elején alacsonyabb a megtérülés. Ennek a problémának a kezelése érdekében sikerül olyan konstrukciót kialakítani, amely
-         az épület kialakításában lehetővé teszi a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodást, azaz a későbbi profilváltást (az orvosi szolgáltatások későbbi növekedésének a lehetőségét nyitva kell hagyni),
-         az elején inkább az egészség-ipar dominál (a nem orvosi szolgáltatások és egész­séget támogató termékek), az egyéb gyógyító szolgáltatások később fejlődnek fel,
}  a főbb területeknek megvannak a „zászlóshajói”, azaz a kulcsterületekre vannak előszerződött partnerek,
}  a „zászlóshajók” a szakma húzó-nevei, azaz önmagukban garanciát jelentenek az ismertségre,
}  egy-két új terület is megjelenik, ami máshol, vagy ilyen méretben nincs.
A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a magánegészségügy, illetve az egészségipar szolgáltatásai iránt ugyan növekszik a kereslet, és ez a növekedés garantált, de jelenleg egy dekoncentrált keresletről van szó. Ezért
}  a kínálatot koncentrálni kell, ami azt jelenti, hogy kevesebb, de jó nevű, önmagában már bevezetett, ismert „nagyszolgáltatót”, szaküzletet kell megkeresni, és nem szabad elaprózni a helységek kialakítását, mert a kis-szolgáltatók és kisboltok ebben kevésbé életképesek
}  a kínálat mellett a keresletet is szervezni kell: koncentrált és célzott marketing, kedvezmények, szerződött partnerek stb, de erősen megvizsgálandó a kiegészítő biztosítás, egészségpénztár szervezése is.
A fentiek alapján az Egészség-pláza® a Transelektro területen a fent meghatározott általános alapelvek szerint szerveződik, de:
}  az egész terület, térség, épület „egyben” managelt, ennek csak egy eleme az Egészségpláza®
}  Az Egészségpláza®- belül is az egészségügyi (orvosi) szolgáltatások az elején kevesebb területet kapnak,
}  az orvosi szolgáltatások között a közfinanszírozott szolgáltatások („SZTK”) alapvetően nem jelennek meg, maximum egy-két olyan tb támogatott szakrendelés lehet működőképes, amelyek az egyéb szolgáltatások forgalmát generálják (ortopédia, reumatológia, esetleg kardiológia)

 

Konkrét javaslat a megvalósításra

A fentiek alapján a globális területhasznosításra (a teljes épület) teszünk javaslatot.
Azt a változatot tartjuk életképesnek, hogy a tágabb területet kell a Főváros „egészségközpontjának” „egészségcentrumának” kinevezni, amely tartalmazza:
}  tömeg-sport és szabadidő-létesítmények a területen, beleértve a part és a népsziget ilyen célú hasznosítását,
}  a healt-center, mint többfunkciós épület (az ingatlanfejlesztő által létesíteni kívánt beruházás).

Ez utóbbi javaslatunk szerint három fő részből kell, hogy álljon:
}  Wellness hotel
}  Egészségpláza®
}  „Speciális” irodaház.

A Wellness hotel egyrészt egy „normál” wellness szálló, ugyanakkor a wellness részlege „átfolyik” az Egészségpláza® fitness részlegébe. Ugyanakkor a hotel számára hozzáadott értéket jelentenek az Egészségpláza® szolgáltatásai, és ha az Egészségpláza®-ban egynapos sebészet folyik, akkor a szálloda ebben speciális szobákkal beszállhat. (előtte, utána, stb.)

Az Egészségpláza® egyik oldalról (wellness) a szállodával ér egybe, a mások oldalról az irodaházzal.

Az irodaházba az egészséggel kapcsolatos cégeket várjuk.
A nagy ügyfélforgalmú, kisebb helyigényű bérlőknek (egészségpénztárak, utazási irodák, biztosítók fiókjai stb.) az Egészségpláza® felé kell fordulnia, a hagyományos headquarter jellegű irodáknak (gyógyszergyárak stb.) külön bejáratot, elkülönült, az Egészségpláza®-tól elzárt részt kell biztosítani. Meg kell kísérelni bizonyos egészséggel kapcsolatos hivatalok befogadást is (népegészségügyi kormánymegbízott, betegjogi közalapítvány, egészségügyi fogyasztóvédelem, stb.)

2018. július 5., csütörtök

A Nemzeti Egészségügyi Programok logikai kerete


A „segítek”/önfényezek sorozatból.
 
Tényleg örültem annak, hogy Kásler miniszter úr bejelentette, hogy a nagy népbetegségek visszaszorítása érdekében nemzeti programok indulnak. Ezzel lassan 25 éve adós az egészségpolitika. Mindig, minden kormány tudta, hogy ezt kellene, de mindegyik a nagy szerkezeti vagy finanszírozási reformokkal, de inkább tűzoltással volt elfoglalva. Én már 1998-ban írtam arról[1], hogy a horizontális, struktúraorientált megközelítés (rendbetesszük az alapellátást, a kórházi rendszert, a finanszírozást stb.) helyett vertikális, problémaorientált megközelítés kellene: elemezni kell, hogy melyek a legnagyobb betegségterhet okozó betegségek Magyarországon, ezek ellen milyen beavatkozási lehetőségek vannak, és ez után kell az adott betegségcsoportokra komplex, az életmód befolyásolásától az országos intézet csúcskészülékéig ívelő programot tervezni.
Ez a gondolkodás 2005 körül majdnem kormányprogrammá érett. Gyurcsány Ferenc 2005-ös „100 lépés” programjából 21 az egészségüggyel volt kapcsolatos, és ennek keretében indult a nagy nemzeti programok szervezése, melyből 2005/2006 körül szám szerint 4 program készült:
A 2005-ös programkészítésben, mint példaértékűt, ki kell emelni a szív-érrendszeri betegségek programját, ami Kiss István koordinálásával, a szakma és a betegszervezetek széleskörű bevonásával, valós konszenzussal készült. (Az igazság kedvéért: a többi program is a szakmával együttműködésben készült, ha nem is ugyanilyen komplexitásban.) És Rácz Jenő, akkori miniszter nevét is meg kell említeni, akinek igénye volt, hogy a programok széles konszenzussal, és ne a szűk szakmai vezetés (országos intézetek) által készüljenek.
A programok elkészültek, ráadásul jó minőségben: mind szemléletben, mind szakmai tartalmukban korszerűek, de reálisak (megvalósíthatók, erőforrással elláthatók) voltak. De 2006 az választási év volt, és utána tárcacsere, új miniszter, új prioritások. Az el sem indult programok fiókba kerültek. Előbb Molnár Lajos vihart kavaró reformja, majd a Bajnai kormány válságkezelése: egyik sem az ilyen programoknak kedvezett. De 2010 óta eltelt 8 békés, prosperáló év, ami az egészségügy történetébe a „pangás évei”-ként fog bekerülni. Így ezen a téren sem történt előrelépés. Most végre a legnagyobb betegségterhet okozó betegség, a rákbetegség gyógyításáért felelős országos intézet vezetetője került a miniszteri székbe. Így érthető, hogy örömmel töltött el a bejelentés, hogy az új miniszter programjának kiemelt eleme nagy nemzeti programok készítése. Több, mint 10 év telt el 2005 óta, így nem elég leporolni a programokat, és nem is ugyanazok a programok készülnek, mint 2005/6-ban. A társadalmi fejlődés jeleként pozitívan értékelem, hogy a mentális betegségek is bekerültek a programok közé. Ugyanakkor a sürgősségi ellátás programjának kikerülése a 2006-os csomagból számomra érthetetlen, hiszen egyrészt a várólisták mellett ez jelenti a lakosság számára a legnagyobb problémát – ez „politikai kérdés” –, másrészt, ha egy kormánynak annyira fontos a lakosok biztonságtudata, akkor tessék ezt a területet is komolyan venni. Ráadásul a sürgőségi ellátás megoldása nem azonos a sürgősségi osztályok problémáinak megoldásával. Itt is az egész vertikumot kell átgondolni, a laikus képzéstől és ellátástól, az öngondoskodástól a telefonos elő-osztályozáson (doktorInfo) át az intézményi ellátás szervezeti javításáig, beleértve az OMSZ és a sürgősségi vertikum együttműködésének, feladatmegosztásának megoldását. Ebben a szellemben nyújtottak be OGY határozati javaslatot az egészségügyi minimum kidolgozásában részt vevő pártok a sürgősségi ellátás javítása érdekében.

Kezdeti lelkesedésem némileg árnyalódik. Mert állítólag már készen is vannak a programok. Túl gyorsan. Tudom, komoly elő-anyagok vannak, és mindenki okos, de a leporoláshoz is kevés a pár hét, nemhogy a társadalmi vitához, egyeztetéshez. Pedig kiemelten fontos lenne az a társadalmasított metodika, ahogy Kiss István vezette a szív-érrendszeri program kidolgozását 2005-ben a MOTESZ közreműködésével. Nem érdemes 2 hét alatt lezavarni a programírást, megéri beletenni a szakmai és társadalmi vitába a munkát és időt. Egyrészt saját tapasztalat, hogy minden egyeztetés idegölő és időhúzó, számos réteg- és egyéni érdek zilálja szét a munkát, de a végén mindig jobb lesz az eredmény, azaz javul az anyag szakmai minősége. Másrészt: fontos a készítők internalizálása, ettől érzi a programot sajátjának a szakma. Különben marad az, hogy „ezek” ott fent megint kitaláltak valamit…
Így aztán szellemi önfoglalkoztatásként mégiscsak leírtam azt, hogy szerintem hogy kellene mindezt csinálni. (De tudjátok: az oldalt nem védik szabadalmi, erkölcsi elsőbbségi jogok.)


A fenti táblázat értelmezhető sorokként és oszlopokként. Az akciók inkább a sorok, a programok pedig az oszlopok. Ezt a keretrendszert kellene a létező programokat és forrásokat is integrálva tartalommal megtölteni.
A kidolgozás – megvalósítás javasolt menetrendje:

  1. Meg kell kérni azt, ami maradt az ESKI-ből, hogy nézze végig a nemzetközi gyakorlatot. Mit és hogy csinálnak ilyen céllal külhonban, működnek-e a nagy integrált nemzeti programok, vagy ez inkább csak egy kommunikációs – logikai keret, és az önálló programok az életképesek. Tehát: mi van máshol, mi működik, mi nem. A „mi nem”, a kudarcok is fontosak.
  2. Ezek után az államtitkárságnak ki kell alakítania az alapkoncepcióját a programok rendszeréről, keretéről. (A fenti táblázat módosítása.)
  3. Ki kell jelölni az egyes programok projektgazdáit.
  4. Ezt az elemzést kell odaadni az egyes szakmáknak, hogy a szakmai társasággal együtt aláírva töltsék ki a saját oszlopukat, és a táblázat struktúráját követve írják le programszerűen a javasolt Nemzeti Programot.
  5. Ezek után népegészségügyi szakembereknek kell odaadni az egyes oszlopoknak a szakma által kitöltött első sorait, azaz a primer prevenciós részeket, hogy ebből rakjanak össze egy komplex, az összes programnak megágyazó népegészségügyi programot. (Nincs külön táplálkozási vagy mozgás programlába a daganatos és a szív-érrendszeri programnak, de ugyanez érvényes a szenvedélybetegségekre is.)
  6. Ugyanígy szakmai munkacsoportokat kell létrehozni más sorokra (ellátórendszer szerkezete, betegutak, finanszírozás, indikátorok, szakmai protokollok stb.)
  7. Fejlesztési szakemberekkel kell elemezni, hogy a Nemzeti Programokba hogyan illeszthetők a már elindított/betervezett hazai és EU-s projectek.
  8. A 3-as és 4-es és 5-ös pontok eredményét vissza kell adni az oszlop-gazdáknak, hogy ennek alapján – ha kell –, korrigálják, egységesítsék a programot.
  9. Ezután társadalmi vita (MOTESZ, MOK, szakmai szerveztek, betegszervezetek, szakszervezetek).
  10. A Nemzeti Programok rövid változatainak véglegezése, és ezekből egy közös Országgyűlési Határozat megszavazása.
  11. A Nemzeti Programok alapján a konkrét projectek véglegezése, megvalósítása.
Ez így bizony kb egy év. De ha már 25 évet késtünk ezzel, akkor megéri ezt az időt rászánni a komplexitás és a szakma bevonása, együttműködésének megnyerése érdekében.

Fontos egyértelműsíteni, hogy a Nemzeti Programok rendszere nem az egészségügy reformjának programja, azaz számos lényegi és rendezendő kérdéssel nem foglalkozik. Ezeket nem ezen a mátrixon kell számon kérni, de ettől még ezeket (is) rendezni kell.

Hát, valahogy így. De ha nem így: akkor is, legalább valami már történjen! (Én még mindig az egészségügynek drukkolok…)


[1] Kincses Gyula: A problémaorientált egészségpolitika esélyei Magyarországon (Egészségügyi gazdasági szemle, ISSN 0013-2276 , 1998. (36. évf.) 5. sz. 455. old.)