A „Nekem a szar se elég büdös”
sorozatból[1]. Azaz
nagyon szeretem Lajkó Félixet, de most mégse tudok eléggé örülni a hírnek.
Kezdjük ott, hogy én azt se
szeretem, hogy ha az OTP milliárdokat költ focira, versenysportra. Inkább a havidíjamat
csökkentsék, vagy a készpénzfelvételi díjat… Tudom: a profitjával azt csinál,
amit akar, de én jobban szeretném, ha kicsit kevesebb lenne a profitja, és ha azt
nem gladiátorjátékokra (lásd még: a látványsportok régi neve) költi, hanem
valóban jótékony célra. Azaz tehetségfejlesztésre, gyermek-élelmezésre, a nem
piacképes, de izgalmas kulturális-szociális kezdeményezések támogatására, de
akár lakhatási támogatásra, a végtörlesztésére képtelenek kilakoltatásának
megmentésére. Ez nekem jobb image, mint a Vidi vagy a Felcsút SC kitömése. (De az Ő dolguk, az enyém pedig az, hogy miért és milyen alapon választok bankot.)
A Magyar Nemzeti Bank esetében a helyzet kicsit más. Előszöris az MNB az egyetlen bank, aminek nem dolga a profitképzés, másodszor a profitja közpénz, tehát van közöm ahhoz, hogy mire költi.
A Magyar Nemzeti Bank esetében a helyzet kicsit más. Előszöris az MNB az egyetlen bank, aminek nem dolga a profitképzés, másodszor a profitja közpénz, tehát van közöm ahhoz, hogy mire költi.
A hír, ami miatt klaviatúrát ragadtam: összesen
százmilliárdnál is többet költ az új MNB ingatlanokra, Guarneri-hegedűre és
Bruegel-festményre, „többek között egy 1,25 milliárd forint
kikiáltási árú, Andrea Guarneri által készített antik hegedű megvásárlására,
amit a hegedűművész Lajkó Félix kapna használatra”.
Namármost.
1. Előszöris egy mesterhegedű nem ott van jó helyen. Lajkó Félix
zseniális, nagyon szeretem, de az Ő titka nem a kifinomult vonókezelés, a
dúsan telt, de finom árnyalatok, hanem a vonószaggató őserő. Egy ilyen
hegedűt „valódi” – a hegedű hangzását, képességeit kihasználó –
hegedűművésznek kellene odaadni, vagy a Zeneakadémiának, Operaháznak, ÁHZ-nak.
De lehetne tehetségkutató verseny-sorozatot rendezni, és egy évig a győztes használhatná.
De nem az etno-jazz határán mozgó népzene az, ami az inkriminált hangszer tudását
kihozza/igényli.
2. Ennyi pénz nem így szolgálja jól ennek a kultúrkörnek az érdekét, de
az országét se. Tessék a pénz töredékéből világsztárrá felmarketinelni
(szép szó, mi?) Félixet, ezzel mindenki jobban járna. A világ is, az ország is,
és Félix is. De általában ezt a műfajt érdemes lenne jobban támogatni, Dresch
Misitől a Muzsikáson, Batyun, a Besh o droM-on keresztül vagy a Szabados
életművön át Lőrinszky Attiláig. Ez a zenei vonulat alkalmas egy, a nemzeti
hagyományokból építkező, de korszerű országimázs építésére, a bartóki hagyomány
megújítására. És ez inkább hungarikum, mint az Amerikából a 18. században
behurcolt akác.
3. Féltem azt a hegedűt. Aki látta már Lajkó Félixet hegedülni, az
érti, miről beszélek. És persze elképzelem azt a nyugalmat, ahogy egy Sziget
vagy Kapolcs koncert után a sörsátorban leteszi maga mellé a padra. Valahogy
nem fog lazán lemenni az a pár fröccs ezzel a milliárdos teherrel. Félixnek
innentől rettegés az élete, de lehet, hogy Matolcsyé is….
4. Félix ezzel „meg van véve”. Ha nem tud róla, akkor is. Ez nem az
Ő bűne, hanem azé, aki Őt így használja. Mert sajnos egy nemnormális országban élünk, és
innentől Lajkó Félixet is besorolják valahova. Pedig Ő Lajkó Félix, nem pedig
kormánypárti vagy ellenzéki.
Lehet persze, hogy az élet kegyetlenebb: a reakciók miatt a hegedűt se kapja meg, de a folt, a hírbehozás ott marad...
Lehet persze, hogy az élet kegyetlenebb: a reakciók miatt a hegedűt se kapja meg, de a folt, a hírbehozás ott marad...
Tehát:
A Magyar Nemzeti Bank őrködjön a monetáris politika felett,
tartsa továbbra is kézben az inflációt, segítsen abban, hogy ne szálljon el a
forint, de ne osztogasson pénzeket és kegyeket. Ha meg mégis, akkor
egyrészt mértékkel, másrészt átlátható módon: pályázati alapon és független
kuratórium által megítélve.
És a lényeg: Lajkó Félixből nem kellene Mága Zoltánt
csinálni….
[1] Lehet, hogy mire kiteszem
ezt a posztot, már okafogyott is, és béna utánlövés. De: Látjuk, a FIDESZ igazi
arcát sokszor a meg nem valósult szándékok jelzik, lásd pl. a vagyoni cenzust a
választójognál.