Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2014. április 17., csütörtök

Lajkó Félix MNB-s hegedűje



A „Nekem a szar se elég büdös” sorozatból[1]. Azaz nagyon szeretem Lajkó Félixet, de most mégse tudok eléggé örülni a hírnek.
Kezdjük ott, hogy én azt se szeretem, hogy ha az OTP milliárdokat költ focira, versenysportra. Inkább a havidíjamat csökkentsék, vagy a készpénzfelvételi díjat… Tudom: a profitjával azt csinál, amit akar, de én jobban szeretném, ha kicsit kevesebb lenne a profitja, és ha azt nem gladiátorjátékokra (lásd még: a látványsportok régi neve) költi, hanem valóban jótékony célra. Azaz tehetségfejlesztésre, gyermek-élelmezésre, a nem piacképes, de izgalmas kulturális-szociális kezdeményezések támogatására, de akár lakhatási támogatásra, a végtörlesztésére képtelenek kilakoltatásának megmentésére. Ez nekem jobb image, mint a Vidi vagy a Felcsút SC kitömése. (De az Ő dolguk, az enyém pedig az, hogy miért és milyen alapon választok bankot.)
A Magyar Nemzeti Bank esetében a helyzet kicsit más. Előszöris az MNB az egyetlen bank, aminek nem dolga a profitképzés, másodszor a profitja közpénz, tehát van közöm ahhoz, hogy mire költi.

A hír, ami miatt klaviatúrát ragadtam: összesen százmilliárdnál is többet költ az új MNB ingatlanokra, Guarneri-hegedűre és Bruegel-festményre, „többek között egy 1,25 milliárd forint kikiáltási árú, Andrea Guarneri által készített antik hegedű megvásárlására, amit a hegedűművész Lajkó Félix kapna használatra”.

Namármost.
1.      Előszöris egy mesterhegedű nem ott van jó helyen. Lajkó Félix zseniális, nagyon szeretem, de az Ő titka nem a kifinomult vonókezelés, a dúsan telt, de finom árnyalatok, hanem a vonószaggató őserő. Egy ilyen hegedűt „valódi” – a hegedű hangzását, képességeit kihasználó – hegedűművésznek kellene odaadni, vagy a Zeneakadémiának, Operaháznak, ÁHZ-nak. De lehetne tehetségkutató verseny-sorozatot rendezni, és egy évig a győztes használhatná. De nem az etno-jazz határán mozgó népzene az, ami az inkriminált hangszer tudását kihozza/igényli.
2.      Ennyi pénz nem így szolgálja jól ennek a kultúrkörnek az érdekét, de az országét se. Tessék a pénz töredékéből világsztárrá felmarketinelni (szép szó, mi?) Félixet, ezzel mindenki jobban járna. A világ is, az ország is, és Félix is. De általában ezt a műfajt érdemes lenne jobban támogatni, Dresch Misitől a Muzsikáson, Batyun, a Besh o droM-on keresztül vagy a Szabados életművön át Lőrinszky Attiláig. Ez a zenei vonulat alkalmas egy, a nemzeti hagyományokból építkező, de korszerű országimázs építésére, a bartóki hagyomány megújítására. És ez inkább hungarikum, mint az Amerikából a 18. században behurcolt akác.
3.      Féltem azt a hegedűt. Aki látta már Lajkó Félixet hegedülni, az érti, miről beszélek. És persze elképzelem azt a nyugalmat, ahogy egy Sziget vagy Kapolcs koncert után a sörsátorban leteszi maga mellé a padra. Valahogy nem fog lazán lemenni az a pár fröccs ezzel a milliárdos teherrel. Félixnek innentől rettegés az élete, de lehet, hogy Matolcsyé is….
4.      Félix ezzel „meg van véve”. Ha nem tud róla, akkor is. Ez nem az Ő bűne, hanem azé, aki Őt így használja. Mert sajnos egy nemnormális országban élünk, és innentől Lajkó Félixet is besorolják valahova. Pedig Ő Lajkó Félix, nem pedig kormánypárti vagy ellenzéki.
Lehet
persze, hogy az élet kegyetlenebb: a reakciók miatt a hegedűt se kapja meg, de a folt, a hírbehozás ott marad...

Tehát:
A Magyar Nemzeti Bank őrködjön a monetáris politika felett, tartsa továbbra is kézben az inflációt, segítsen abban, hogy ne szálljon el a forint, de ne osztogasson pénzeket és kegyeket. Ha meg mégis, akkor egyrészt mértékkel, másrészt átlátható módon: pályázati alapon és független kuratórium által megítélve.

És a lényeg: Lajkó Félixből nem kellene Mága Zoltánt csinálni….


[1] Lehet, hogy mire kiteszem ezt a posztot, már okafogyott is, és béna utánlövés. De: Látjuk, a FIDESZ igazi arcát sokszor a meg nem valósult szándékok jelzik, lásd pl. a vagyoni cenzust a választójognál.

2014. április 16., szerda

A dinoszauruszok küzdelme az értelmetlen túlélésért



Friss hír:
„Komoly biztonsági kockázatnak vannak kitéve a kórházak informatikai rendszerei, azokon keresztül pedig a mindennapi betegellátás is, annak következtében, hogy a Microsoft április elején megszüntettette az XP operációs rendszer frissítésének támogatását.”

Ehhez kiegészítésként:
         a magyar egészségügy volt az, ami utolsó bástyaként fenntartotta a világ floppy-iparát, mert 2011-ig (igen, és Krisztus után értendő) a 6600 háziorvos a havi jelentését floppyn és postán küldte be az OEP-nek.
         pár éve még komoly kórházak betegellátási rendszere „belül” MS-DOS alapú volt, és lehet, hogy most is az…
Annak, aki retro-mániás, most jó.


Mindehhez: a ’90-es évek elején Magyarország „világszám” (de minimum Európa rekorder) volt az egészségügyi informatika területén: 1992-ben már floppyn küldött havi jelentés szerint kapták a pénzüket a házorvosok, 1993. június elsejével pedig az összes kórház összes esetét, egy nap alatt egylépcsőben átállva teljesítményfinanszírozás szerint fizette az OEP az addigi bázisfinanszírozás helyett, az úgynevezett HBCs rendszer bevezetésével. Ez évi két és félmillió eset, részletes dokumentáció, floppyn küldve… 1993-ban ez NAGYON korszerű volt, a németek csak évekkel később, és többlépcsőben tudták utánunk csinálni. A fejlődés itt még nem állt le: az is egyfajta világcsúcs volt, hogy mi, magyar állampolgárok már 2004-ben megnézhettük az ügyfélkapun keresztül, hogy az OEP adattártában milyen elszámolt ellátások vannak rólunk nyilvántartva, azaz mit jelentettek a kórházak, patikák rólunk. És ekkoriban lettek online rendszerbe szervezve a patikák, és már ekkor kész volt a digitális aláírás a kórházak számára, és volt chip kártyás e-kártya is. Ezek múzeumokban, de inkább magángyűjteményekben ma is megtekinthetők.
A 2007-2013-as fejlesztési ciklusra igen komoly (mintegy 16 milliárd Ft.)  összeg lett betervezve az egészségügyi informatika fejlesztésére, de ennek felhasználása még nemigazán látszik. (Jó, jó, tudom: még 7 hónap hátra van a 7 évből..)
Ám az utóbbi 8 évben valami megrekedt, és nyílt az olló az ország általános IKT kultúrája és az egészségügyi alkalmazások között. ( A ’90-es években, ha valaki korszerű eszközökre vágyott, az bement a munkahelyére, ma pedig hazamegy, vagy benyúl a zsebébe…) Napjainkban természetes és mindennapos a mobiltechnológiák, a GPS, az intelligens applikációk, az online foglalások, fizetések alkalmazása a „civil” életben, de az egészségügy hősiesen ellenáll ennek a talmi csillogásnak. És azt is tudjuk, hogy ha a Microsoft most úri kedvében felajánlaná, hogy az egészségügyi intézmények ingyen, vagy névleges díjért upgrade-elhetnek Windows 7-re vagy 8-ra, az se jelentene megoldást, mert az egészségügyi intézmények számítógép-állománya oly mértékben túlkoros, hogy nem tudna megbirkózni az efféle úri huncutságokkal.
És most itt tartunk: pánik van, mert megszűnik az XP. Kínos. Ez persze műbalhé: megfelelő adatvédelem, alkalmazási kultúra mellett vígan és kockázatmentesen elketyegnek ezek a rendszerek Microsoft XP támogatás nélkül is.
A baj nagyobb: az igazi kárt az a szemlélet okozza, ami a „van” helyzetet akarja konzerválni a fejlődés helyett. Hogy további XP támogatást kérünk alapvető modernizáció helyett. Pedig tudjuk, hogy az egészségügy hatékonysági, tudás-egyenetlenségi, de humán-erőforrás gondjain csak komoly informatikai támogatás segíthet, ideértve a telemedicinát, a konzultációs rendszereket és a távfelügyeleti rendszereket is. De mi most az XP megmentéséért küzdünk…

Kedves Dínók! Az út nem a túlélés és a jégkorszak konzerválása, hanem az evolúció!

2014. április 7., hétfő

Gyorsjelentés helyett



Schiffer András tegnap kulturáltan és hosszú felsorolásban, őszintén-meghatódással mondott köszönetet mindazoknak, akik az LMP-t visszahozták a sírból és a Parlamentbe juttatták.
Egyetlen nevet hagyott ki a felsorolásból, pont azt, aki a legtöbbet tett ezért: SIMON GÁBOR…

Ez így igaz. De mielőtt bárki félreértené: tisztában kell lenni azzal, hogy ezt a választást nem az ellenzék veszítette el, hanem a FIDESZ nyerte meg. És aki azt gondolja hogy a választási eredmények a FIDESZ felé örvénylően lejtő szabályrendszer miatt  alakultak így, az téved.

És persze, hogy nem a programjával nyert a FIDESZ, hanem a világképével. Hogy neki van olyan[1].
Szűk négy éve mondom, hogy az unortodoxiára nem az ortodoxia a válasz. A „visszaállítjuk” senkit nem érdekel, és új, jobb, és főleg szerethetőbb világképet, perspektívát pedig nem tudott kínálni a baloldal[2].
Ha meg akarjuk érteni: a FIDESZ a szabadságjogok helyett önbecsülést, közösségtudatot tudott adni, és egy olyan világot, ahol nem kell megküzdened a szabadság felelősségével.



[1] Ne keverjük össze azt, hogy mi az, amivel egyetértünk, és mi létezik. A FIDESZ világképe nem az enyém, de létezik, VAN, és jól érzékelhető.
[2] Ennek elemzése persze hosszú tanulmányt érdemelne. És az is oka, hogy a baloldalban benne vannak azok a kulturális gátak, amik miatt nem akarják koherencia-képzésre használni a nacionalizmust, populizmust és a konzekvens repeptitív hazugságot.

2014. április 3., csütörtök

Menjetek el szavazni



Nem gondolnám, hogy dolgom bárkinek világnézetét, párt-preferenciáját befolyásolni. (Meg esélytelen is, akkor meg tűnjek legalább korrektnek.)
Abban próbálok csupán segíteni, hogy a jelen választási és politikai helyzetben az érzületek hogyan hatnak, és az egyes magatartásformáknak mik a hatásai, vagy az egyes szándékok hogyan realizálhatók.

1.      Ha valakinek az a legfontosabb, hogy a jelenlegi kormány le legyen váltva, annak egyetlen lehetősége, hogy a megnevezhetetlen/folyton változó nevű MSZP Együtt-PM – DK stb. konglomerátumra szavaz. Minden más szavazat és a nemszavazás is a FIDESZ kormányon tartását erősíti.

2.      Akinek a legfontosabb a politikai térkép újrarajzolása, a jelenlegi kormány hatalmának némi kontrollálása, az új pártok megmérettetése, az szavazzon, akire akar. (Kivéve a FIDESZ-t, és persze a Jobbikra se kéne…) Aki így szavaz, az tulajdonképpen már 2018-ra gyúr.
Tudnia kell, hogy ezzel a FIDESZ kormányon maradására (is) szavaz, de azon túl, hogy kifejezi pártpreferenciáját és biztatja az újakat, némileg a FIDESZ túlhatalmát is csökkentheti. Mondom: némileg. Nem a mandátumokban, mert az Új Rend perverz választási rendszere ügyesen van kitalálva, és ezért szavazata nominálisan FIDESZ mandátumot fog eredményezni, de a FIDESZ a sok „nem rá szavazás” miatt veszít a társadalmi legitimációjából, kénytelen szembesülni azzal, hogy a társadalmi támogatottsága lényegesen kisebb annál, mint amit mandátumokban összetörvénykezett, és ez megfelelő arány esetén már lehet (némileg) korlátozó, vagy legalábbis pökhendiség-lohasztó.
Ez igaz az LMP-re leadott szavazatokra is: az LMP deklarálta, hogy megfelelő konstelláció esetén sem hajlandó koalícióra lépni a demokratikus ellenzékkel, és egyedül, illetve a parlamenti pártokkal együtt pedig kizárt, hogy kormányváltó erő legyen.

3.      Aki úgy dönt, hogy elege van ebből az egészből, át van verve, vagy nem érdekli, mert lefutott meccs, és senki nem kell, így nem megy el szavazni, az
a.       a FIDESZ hatalomban maradását támogatja (akár az újabb kétharmadot is elérve),
b.      és a FIDESZ politikai – társadalmi legitimálását (legitimitás-érzését) is erősíti, mert magas szavazati aránnyal lesz parlamenti többségük.

A legrosszabb „nemkormánypárti” magatartás tehát a nemszavazás. Úgyhogy akinek nem határozott célja a 3. pont elérése, ehhez tartsa magát.