Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2013. szeptember 30., hétfő

Mindenkinek megvan a maga béközepe? Avagy miből kellett volna Bajnainak kimaradni



Vártuk már, hogy az ellenzék ne csak bénázzon, szofisztikált kisasszonyfutballal illegesse magát, hanem markáns és újszerű választ adjon a Fidesz (profin) agresszív kommunikációjára. Hát, most megkaptuk. Performansz volt tegnap a Szolidaritás nagy-gyűlésen, ha nem is a javából.

Tisztázzuk: egy stilizált szobor szimbolikus ledöntése a mai helyzetben lehet értelmezhető és tolerálható – sőt: akceptálható – politikai gesztus, látványos figyelemfelhívás. És vitathatatlan, hogy az előző húsz évhez képest egyértelműen a központosító, vezérelvű irányba mozdult el a nemzeti együttműködési(kényszer) rendszere. Tehát önmagában a szoborállítás és szobordöntés – mint gesztus – nem ab ovo (és főleg nem ab ávó) elítélendő[1]. De gesztusaiban is '56-ot másolni, az már eleve sok szempontból problémás, és főleg: lefejezni, fejet rugdosni – akárkiét – pedig a 2006 őszének TV székházat ostromló, randalírozó "forradalmáraival" rakta egy sorba most a Szolisokat.

Mégegyszer mondom: kellenek az erős gesztusok, de van egy határ, ami az általános normák szerint nem léphető át. Azt is tudom, hogy ahol tömeg van, ott az események könnyen túlnőnek a szervezők akaratán, De ha így történt, akkor ki kell állni: nem ezt akartuk, ezt elutasítjuk és elítéljük.

Hogy Bajnai részt vehet-e egy ilyen rendezvényen? Ez lehet vitatható, de tudjuk a választ: nem tehette meg, hogy nem megy oda. Tehát az „odamenés” az menthető, mert bízzunk abban, hogy nem tudhatta mivé fajul mindez. (A pontosságkedvéért: én se tudom mivé fajult, hiszen nem voltam ott, és csak a fotókat látom a fejet rugdosó Dopemannel. De ezt látják mások is, tehát ez az üzenet, ez a „hír”, és más is ez alapján ítél.) Ettől pedig az én ízlésem szerint el kell határolódni, méghozzá egyértelműen. (Ez a Szolidaritás érdeke is.)
Nincs más út, mert enélkül Bajnai végképp elveszti a személyes hitelét. És én nem gondolkodhatok erről másként, mert ha elvártam a Fidesztől 2006-ban, hogy határolódjon el az általa – nem biztos, hogy ebben a formában és szándékoltan – keltett zavargások szennyétől, akkor most sem gondolkodhatok erről másként. Azaz Bajnai ha már – akár érthető okokból – nem tudott ebből kimaradni, akkor köteles egyértelműen elhatárolódni.
Ezt hívják egyébként ki nem kényszerített hibának. És most azon kell dolgoznia, hogy ne legyen belőle kettős hiba.


[1] Az más kérdés, hogy a lelkem általában rosszul viseli a szobordöntést. Az a forradalom (ami jog nélküli gesztus) eszköze, békében (még az van) a szoborpark a megfelelő megoldás.

2013. szeptember 24., kedd

Mi, a népfelség, avagy miért tahók a FIDESZes képviselők?



Írtam már sokszor: a politika nem sui generis hülye, hanem a mi vélt, vagy valós elvárásainknak akar megfelelni. Másként fogalmazva: bármilyen hihetetlen, de mi (tízmillióan) megrendelői pozícióban vagyunk a politikával szemben, mert a politika igenis azt csinálja, ami nekünk tetszik. (Az egy másik kérdés, hogy az igényeink befolyásolhatók és manipulálhatóak, és habitus/gyomor kérdése,
hogy ebben ki használja az aljas, és ki a nemesb ösztöneinket. A pragmatikusak az előbbit, mert az költséghatékonyabb és biztosabban hozza az eredményt.)
A politika ma a napi taktikai kérdésekben (és hát a négyéves ciklus miatt ezek dominálnak), nem ideológiák, hanem a közvélemény-kutatások adatai alapján működik. (Ahogy Schmitt Pál kezét sem az igazságérzet, a vállalhatatlanság és az etikai meggyőződés miatt engedték el, hanem precíz mérések alapján. Így működik a politika, és ez nem hungarikum, hanem száraz profizmus.)

Tessenek megérteni: amíg választások vannak, addig igenis demokrácia van Magyarországon, azaz az győz, aki megfelel a mi elvárásainknak. De ennek tudatosulása komoly felelősséget rak ránk. Nem háríthatjuk „azokra” a hülyeség jogát, mert minket képeznek le. Mert ez azt jelenti, hogy a FIDESZ férfi-kara nem azért tagja a "tahó frakciónak" a vak komondor-tulajostól a hajdan zöldlelkű államtitkárig, mert velejéig romlottak vagy megátalkodottak, hanem mert érzik, hogy a népléleknek ez tetszik. Benne van a
levegőben a visszahozható múlt, és aki ezzel szembemegy, az a természet törvényeivel megy szembe, hiszen így volt ez, amióta egy bordát kineveztek nőnek, és különbenis, a többi csak a zsidó-ballib bagázs családromboló ármánya. De a kormány szélsőjobbal kacérkodó folyamatos kettősbeszéde is az „igény pedig vóna (hosszú ó val)”-ból táplálkozik.
De most komolyan: amíg nekünk kielégülést és önbecsülést okoz mindez – akár a Kancellárasszony lekezelő leAngélázása – addig miért is változtatna???


Tehát akinek nem tetszik, amit a hatalom művel (a tahófrakciótól a gárdaavatáson, médiafoglaláson át az összekacsintó KÖZGÉP-es pávatáncig), az ne a hatalmat akarja megváltoztatni, hanem minket, azaz azt, amit tudálékosan közgondolkodásnak hívunk. És persze ez a nehezebb, de az egyetlen tartósan járható út.

2013. szeptember 16., hétfő

PIN kódot a bankkártyára!



Tisztelt Bankszövetség, néhai PSZAF, illetve esetleg (de nagyon valószínű, hogy) Matolcsi György Elnök Úr, és főleg: Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr[1]!

Alulírott Dr. Kincses Gyula magánember az esélyegyenlőség és az igazságosság érdekében azon kéréssel fordulok Önökhöz, hogy szíveskedjenek elrendelni, hogy a bankkártyához tartozó PIN kódot kötelező legyen rányomtatni a bankkártyákra.

Kérésem indoklásául az alábbiakat terjesztem elő.

Elöljáróban tisztázni kell, hogy a bankkártyámat négyféle módon tudom használni:
1.      a bankban azonosítom vele magam,
2.      ATM-ből veszek fel pénzt,
3.      boltban fizetek vele, és
4.      a kártyaszám megadásával interneten tudok vele fizetni.
Az első három funkcióban a bankkártyák felhasználása – ellentétben egyes hitelkártyákkal, ahol a hitelességet gyenge feltételként az aláírás igazolja – egyedi, titkos azonosítószámhoz (PIN) kódhoz van kötve. Tehát: ha elhagyom a kártyámat, akkor a megtaláló/tolvaj csak abban az esetben tud a pénzemhez jutni, ha a PIN kódomat ráírom filccel a kártyára, vagy legalábbis együtt tartom a kártyával a kódot rejtő cetlit.

Nem így van ez az Internetes fizetésnél: ott a kártyán levő kártyaszámot és egy 3 jegyű „titkos” ellenőrző kódot (cv2 kód) kell megadnom a fizetéshez. Ezt a kódot a kártyakibocsátók rányomtatják a kártyára, így az illetéktelen felhasználó gond nélkül tud a NET-en vásárolni a kártyával.

Ez teljesen igazságtalan, mert diszkriminálja az e-analfabétákat, akiknek lassan amúgyis rokkantigazolvány járna e hendikep miatt.

Annak érdekében, hogy ne csak a nethasználók tudják lenyúlni a pénzem, tisztelettel kérem a fenti címzetteket, hogy az esélyegyenlőség érdekében tegyék kötelezővé a PIN kód rányomtatását a bankkártyákra.

Megjegyzem továbbá, hogy az esélyegyenlőség persze egy másik módon is megteremthető lenne:
ha az ellenőrző kódot nem nyomtatnák rá a kártyára, hanem a PIN-hez hasonlóan (magyarán: azzal együtt) a zárt, biztonsági borítékban közölnék a kártyatulajdonossal.

Persze tudom én, hogy ez nem magyar probléma, hanem azok a gaz multik, meg mindféle nemzetközi szabványok és egyéb álnehézségek. De igazán érdemes lenne erre is kiterjeszteni a szabadságharcot, és ugye a bankok felé meg amúgyis tisztázni kell végre a farok és a csóválás viszonyát. Tehát: mutassuk meg nekik, hajrá! De viccen kívül: érdemes lenne a nemzetközi fórumokon kezdeményezni a változtatást. És ha nem a hivataloknak, akkor nekünk, civil kártyatulajdonosoknak kellene lépnünk, akár próbaperek útján.


Tisztelettel,

Kincses Gyula
magánember - kártyatulajdonos
 




[1] Mert végülis Ő dönt minderől, Hozzá érdemes fordulni.

2013. szeptember 7., szombat

A FIDESZ a B közép fogságában



Nem a fociról írok, csak annak kapcsán. Mert a (magyar) focival egyébként semmi bajom, azt gondolom, amit minden toleráns, nyitott gondolkodású ember: semmi bajom a focival, amíg azt felnőtt emberek, szabad elhatározásukból a négy fal között művelik (és nem veszik videóra).
 
Ennyi, ne többet róla, mert ami Magyarországon futball címén a négy falon kívül történik, az szóra sem érdemes. Nem botrányos, hanem említésre se méltó. A botrányos nem a játék, hanem ami a játék körül van: a töménytelen közpénz eredmény nélküli beleöntése, a pártvezetők sütkérező és gusztustalanul lobbizó/kijáró involválódása, de főleg a rasszista randalírozó szurkolók vérlázító és országblamáló viselkedése. Ez az, ami már megér egy blogot. Az út közben tett konyári kitérő, a vonatozás, a kinti balhé, a külügy minden történésen kívül álló faarcú kinyilatkozása. És persze az azóta is tartó síri csend, hiszen jól van ez így. Mégegyszer mondom: sok ország egész jól elvan, pedig ott se jobb a foci. Nem ez a szégyen, hanem ami a foci körül zajlik (vagy épp nem történik) Magyarországon.

A foci nem a fixre vehető 0:3 miatt ütötte át az ingerküszöböm, hanem korábban, a Csatári molinó ügy miatt. Hogy Kubatov Gábor (aki a Fradi elnöksége mellett szabadidejében a FIDESZ pártigazgatója) nagyon nem siette el az elhatárolódást saját szurkolóitól (pontosabban: attól a maroknyi és nagyon ártalmas csoporttól, amelyik ezeket műveli). Későn, és csak külső nyomásra szólalt meg, és akkor is csak arról beszélt, hogy az ilyen szurkolói magatartás mennyi anyagi kárt okoz a klubnak, tehát Kedves Fiúk, ne csináljátok, illetve fizessétek ki. Semmi olyan, hogy aki zsidózik, vagy náci propagandát folytat, annak nincs helye köztünk, vagy hogy nem tűröm, mert ez ellentétes a Klub erkölcsiségével. Nem. Csak az a szaros 800.000 Ft.[1], az fáj, tehát ne csináljátok. Ennyi.
És itt jött az igazi történet: a Ferencváros szervezett szurkolói csoportjai (mondom: közös csoportjai, és nem egy szélsőséges ultra-mag) közös közleményben reagáltak a klubelnök pénteki videó-üzenetére, melyben ezt írják: Elszomorít minket, hogy Kubatov Gábor sokadszorra nem védi meg a Clubot és szurkolóit, nem áll ki az MLSZ szisztematikus, kizárólag a Ferencvárost és szurkolóit sújtó boszorkányüldözésével szemben. Ehelyett, ahogy korábban is, most is asszisztál a büntetéshez, szurkoló- és labdarúgás-ellenes rendelkezéseket vezet be, szembefordul a Ferencváros és táborának évszázados hagyományaival…”

És innentől hoppá van, és Kubatovnak (pártigazgatói szerepkörben is) szembesülnie kellett a kutya és a farok viszonylatának inverzbe fordulásával. Hogy a B közép az használható – lásd még Wittner Mária 2006-os hőseit –, de nem uralható.  
 
A jobbikkal való konkurenciaharcban, szavazatszerzésből, taktikai okokból, – mert a FIDESZ lényegét tekintve tényleg nem szélsőjobbos, nem fasisztoid, és még csak nem is nacionalista párt – lehet „nacionalista húrokat pengetni”, ki- és összekacsintani, kettősbeszélni, tudottan félreérthető gesztusokat tenni, és lehet használni a radikális csoportokat, de ezek a fiúk nem jártak kutyaiskolába, így nem értik az „Enged!”, a „Vissza!” és az „Ül, fexik!” parancsokat.

Innentől kétesélyes, hogy ki fektet kit, és a kiengedett szellemek örök tulajdonsága, hogy nagyon nehéz visszatuszkolni őket.

Hát, ezt történt mostanság a fociban (a focitól függetlenül folyó stadionőrületen kívül).
 



[1] Az összeg lekicsinylő minősítése az óriási átigazolási pénzek függvényében értelmezendő. De egy élvonalbeli csapatnál ez tényleg a kerekítési hiba.