Tehát: a
minimum az a minimum, ami nélkül nem. Van ilyen az egészségügyben is, az egészségügy
ellátás biztonsága, egységes képesség-garanciája érdekében évek óta rendelet szabályozza
azt, hogy mi az a felszereltségi, létszámbeli és felkészültségi – képességbeli
minimum, ami nélkül nem kórház egy kórház, nem rendelő a rendelő.
A tudomány, a technológia fejlődik, ezért az új kormány
egészségügyi államtitkársága korszerűsítette, felülvizsgálta a rendeletet. Okos
szakférfiak és szakpolitikusok meghányták - vetették, hogy a XXI században hogy
kell kinéznie egy kórháznak, rendelőnek, és hogy ehhez hány négyzetméter,
milyen műszer, hány orvos és nővér, milyen szakképesítéssel. És persze bölcsen
időt hagytak a felkészülésre, a kórházaknak novemberig, a rendelőknek jövő márciusig
kell teljesíteni a feltételeket (ne feledjük: ez a működési engedély feltétele!).
Hamar kiderült, hogy XXI. század, korszerűség
ide vagy oda, az elvárások nem reálisak. A Magyar Kórházszövetség elnöke már augusztus
végén azt mondta: Magyarországon nincs olyan fekvőbeteg-ellátó intézmény,
amelynek minden osztálya megfelelne az egészségügyi ellátások új
minimumfeltételeinek. A feltételek ellenőrzéséért és a hiányosságok esetén a
működési engedélyek visszavonásáért felelős országos tiszti főorvos szeptemberben
ezt megerősítve elmondta: az ÁNTSZ tapasztalatai is azt igazolták, hogy
Magyarországon egyetlen kórház sem felel meg minden tekintetben az új
minimumfeltételeknek, ezért úgy vélik, a hatósági ellenőrzések és az esetleges
engedélyek megvonása előtt módosítani kellene a rendeletet.
A szaktárca
példás gyorsasággal lépett: Magyar Közlönyben a múlt héten megjelent a módosítás, amely
értelmében a minimumfeltételeknek való megfelelést a kórházak esetében ez év
november helyett 2013. március 31-ig, a járóbeteg-szakellátást* és
diagnosztikai szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében jövő év
márciusa helyett május 1-jéig tolják ki, már amennyiben a kórház vagy rendelő
közszolgáltatást nyújt, mert a magánok számára nincs kegyelem.
Mégis
miben reménykednek, mitől lesz jobb a helyzet márciusban? KDNP-s tárca, tehát a
csoda nem kizárt, de tudjuk: pénz érdemben nem lesz több. Ahol kis pénzből meg
lehet oldani ezt, ott valóban új igazgató kell, mert priorálási kérdés, ahol
meg sok pénz kell (mert épület-átalakítás stb.), ott meg az sem lesz márciusig.
De az igazi gond nem a felszereltség, hanem
a munkaerő: az orvos, a szakképzett nővér. És az biztos, hogy szakemberből nem
lesz több márciusig, örülünk, ha nem fogynak tovább…
Valamit rögtön tisztázni kell: ez a struccpolitika nem új, komoly
hagyománya van ennek, több kormány játszotta el ezt, és a végső megoldás a
meghosszabbított határidők kitolása után az ellenőrzés elmaradása, ideiglenes
engedélyekké konvertálása stb. volt.
De lassan
ideje lenne szembenézni a realitásokkal. El kell dönteni, hogy mi is a minimum: a realitás, vagy vágyteljesítő kívánság. Egy előző blogbejegyzésben
leírtam: jó lenne, ha jó lenne, de nem
lesbbz az. Szembe kell nézni azzal, hogy a demográfiai és világgazdasági
trendek alapján a XXI. század a jóléti rendszerekben nem a töretlen fejlődés, hanem
az eredmények fogcsikorgatva őrzésének időszaka.
Mit is kell akkor tenni? Két dolgot
mindenképpen. Előszöris szembe kell nézni a realitásokkal, és egy kisebb,
fenntartható, orvossal, nővérrel ellátható egészségügyet kell kialakítani, ahol
a szakmai szabályozás az új helyzetnek megfelelően a járóbeteg-ellátást támogatja,
és megnöveli a szakdolgozóbk, diplomás nővérek kompetenciáját, aktívabban
használja a tebblemedicina lehetőségeit. És a minimumfeltételeket ehhez kell majd
újraszabni.
A másik: az
egészségügy mégiscsak egy társadalom alap-infrastruktúrájának egyik legfontosabb
eleme, ami ráadásul egy drága üzem. Úgyhogy
muszáj költeni erre, főleg bér oldalon, de általában is, egy komplex
munkaerő-megtartó, visszahívó program nem halasztható, mert enélkül oda jutunk,
hogy az EU pénzből végre korszerűvé tett rendelőink fognak üresen állni
munkaerő hiányában.