Tényleg 32 ezer magyar halt meg egyetlen év alatt a csapnivaló egészségügy miatt?

Egy régi mondás szerint hazudni 3 módon lehet:

• Valótlan tény állításával
•  Az igazság eltitkolásával
• Statisztikával.

Most bejött egy negyedik mód is:

•  Statisztikai tények bulvár tálalásával.

Ez jutott eszembe annak kapcsán, ahogy a média (és nemcsak a bulvár, mert a 168 órát én nem tekintem annak) az AEEK által közzétett „Mérték - A magyar egészségügyi rendszer teljesítményértékelési jelentése” címmel közzétett dokumentumát tálalta. A 168 óra pl. az alábbi hangzatos címmel ismertette: Egyetlen év alatt 32 ezer magyar halt meg a csapnivaló egészségügy miatt.
.

A magyar egészségügy tényleg számtalan sebből vérzik, komoly problémákkal terhes, valóban méltatlanul rosszak a halálozási viszonyaink, de a két állítás közötti összefüggés igen laza. Blogom olvasói és/vagy barátaim ismernek: írásaimat nem lengi át a feltétel nélküli kormányzati elfogadás és dicséret, de a kormányzathoz való viszonyomnál erősebb beágyazású a tények és a szakma tisztelete.
.

Így kénytelen vagyok én elmagyarázni azt, hogy ez így minimum pondtalan, sőt. A helyzet valóban rossz, de egyrészt az egészségügy ettől még nem halálgyár, másrészt a sokkoló adatok régi, tartós tendenciát mutatnak, nem egy adott, új helyzetet. Az ATV reggeli műsorában tettem erre egy kísérletet, de így talán strukturáltabb és egyértelműbb lesz.
.

Pár szó magáról a jelentésről

Előszöris: dicséretes az, hogy ez az elemzés a magyar kormány vállalása, azaz nem valamilyen nemzetközi kötelezettségből fakad, hanem saját elhatározás volt a „base line” lefektetése, ami alkalmas a szükségletek elemzésére, a változások monitorozására. Tehát önmagában a dokumentum léte dicséretre méltó.
.

A második: hatalmas, munka (1141 oldal + mellékletek!), de ebben a nagy tanulmányban valójában új információ nincs. Tehát aki most szörnyülködik, most ájul el, most tart sajtótájékoztatót, hogy milyen borzalmasak az adatok, az csak annyit árul el, hogy fogalma sem volt a magyar lakosság és a magyar egészségügy állapotáról, illetve ezek alapvető adatait még KSH szinten sem követte. Tehát a MÉRTÉK-ben levő adatok zöme eddig is ismert volt, csak szanaszét: KSH, OEP, ÁNTSz, WHO-HFA, EUROSTAT stb. Most itt mindez egyben, egyetlen dokumentumban, elemzően és jól strukturáltan van bemutatva. Ez jó és fontos, de ettől még sok új információ ebben (sajnos) nincs, kivéve talán a magánellátás ÁNTSz-nél "kifele" eddig nem publikélt adatait. És lehet, hogy igaz Éger István állítsa, hogy 14 éves kamarai elnöki tevékenysége alatt eddig nem kapott számszerű adatot az elkerülhető halálozás adatairól, de én két éve használom ezt az adatot tantermi és konferencia-előadásokon. (Való igaz, hogy forrásként nem a KSH-t jelölöm, hanem az EuroStat-ot, de az Eurostat nem végez saját kutatást, hanem magyar jelentésből használja az adatokat.)

A jelentés hibái azok, amik a magyar beszámolási, statisztikai rendszer hibái, azaz hozott anyagból dolgoztak, így amiről eddig nem tudtunk (pl.: növekvő egészségügyi magánszféra és magánkiadások részleteiről) innen se tudunk meg többet. De örömteli, hogy a magánellátásról legalább az engedélyezett kapacitások tekintetében eddig nem ismert részletességű adatokat tartalmaz.
Amit nem szeretek benne: mindent a szemnek, semmit az Excelnek! Azaz: minden adat, grafikon feldolgozhatatlanul, képként van a jelentésben. A hasonló OECD jelentésnél (Health at a Glance) pl. a képek alatt egy linkre lehet kattintani, ami felhozza a mögöttes adatokat xls-ben. Itt marad a papír ceruza.

A lényeg: bár érdemi új információt nem tartalmaz a tanulmány, de fontos hogy van, és főleg elérte célját, mert végre beszélünk, tudunk arról, ami fontos.
.

Mi ez, és mit jelentenek az egyes fogalmak?

A bejegyzés megírásának motivátora a torz média-tálalás. Ez akár érthető is, hiszen az adatok értelmezése komoly szaktudást igényel, ami nem várható el egy átlagos művelt olvasótól, de még egy nem szakirányú újságírótól sem. Ezen próbálok meg segíteni ezzel az írással.

Az egészségügyben ugye a leginkább biztos (és súlyos) adatok a halálozási adatok. Még ezek értelmezése sem teljesen egyszerű. Mert az, hogy hány ember halt meg egy adott évben, az leginkább a koporsókészítők számra releváns információ, és nem az egészségről, vagy egészségügy mond valamit. Alapszabály, hogy aki születik, az egyszer meghal. Az a nem mindegy, hogy mikor és miben. Ezért az idő előtti halálozás (hány ember hal meg 65 éves kora előtt), és az ún. potenciálisan elveszett életévek az igazán fontos és informatív mutatók.

Azt gondoljuk, hogy vannak egyértelmű mutatók, amiket nem kell magyarázni. Ilyen lehet pl. a születéskor várható élettartam. Rossz hírem van. Ez a mutató egyetlenegy dolgot nem mutat: hogy mennyi egy ma született gyermek várható élettartama. Ez a mutató nem a jövőről mond bármit, hanem a jelenről, azaz a mai halálozási viszonyainkat Írja le, de egy ma született gyermek várható élettartama ennél remélhetően sokkal hosszabb lesz.

Ugyanígy fontos, de körültekintő értékelést igényel a média által felkapott két mutató, az elkerülhető és megelőzhető hallozások. Hogy egyértelmű legyen: tudjuk, hogy a dohányzás és a tüdőrák között szoros az összefüggés, de ettől még nem igaz az, hogy minden tüdőrákos dohányzás miatt halt meg. Tehát ez a szám nem egy-egy értelmű összefüggést mutat, hanem statisztikait. És ugye azt is tudjuk, hogy a dohányzás elhagyása még nem biztosít örök életet, ettől még meg lehet halni más, a dohányzással összefüggésbe nem hozható betegségben. Azaz valóban vannak halálozások, amelyek összefüggésbe hozhatók a dohányzással, de ezeket a halálozásokat nem kizárólag az összefüggésbe hozott rizikók okozzák.
.

A megelőzhető halálozás

Az úgynevezett megelőzhető halálozás csoportjába tartoznak azok a halálozások, amelyek „népegészségügyi beavatkozással” megelőzhetők lennének. A „népegészségügyi beavatkozás” az részint közegészségügyi – járványügyi tevékenység (védőoltás, karantén stb.), de nagyobb részben az egészségügyi ellátórendszeren kívüli eszközöket jelent: életmód-befolyásolás, egészség feltételeinek biztosítása (társadalmi kirekesztettség, kulturális elzártság, mélyszegénység stb. felszámolása). Ebből következően a megelőzhető halálozások csoportjába olyan betegségek tartoznak, amelyek a fenti okok kizárásával megelőzhetők, vagy érdemben csökkenthetők: egyes fertőző megbetegedések, a szív-érrendszeri megbetegedések, egyes daganat-típusok, cukorbetegség stb. Könnyen belátható, hogy a védőoltással megelőzhető betegségek esetében az ilyen halálozás nullára csökkenthető, de ha minden magyar állampolgár optimális súlyban, eleget mozogva alkohol és dohányzás nélkül stresszmentesen élne, akkor is lenne rákhalálozás, infarktus, cukorbetegség, májzsugorodás. De nem ennyi…

Ami a lényeg: 2014-ben Magyarországon az összes halálozás 26 százaléka (32.487 haláleset) tartozott a megfelelő népegészségügyi beavatkozással megelőzhető halálozások csoportjába, és ez az idő előtti (65 év alatti) magyar lakosokra vonatkozóan 17 905 halálesetet, az összes halálozás több mint felét (57 százalékát) jelenti. De ez ennyit jelent nem pedig az, hogy ez a 32.487 ember optimális prevenció esetén mind megmenthető lenne. A KSH csak azt nézi, hogy hány ember halt meg az adott évben a fenti elv szerint meghatározott betegségekben, és nem azt vizsgálja, hogy ki miért halt meg, megelőzhető lett volna-e a halála.
.

Az elkerülhető halálozás

A fejlett országokban az 1970-es évektől szakmai konszenzus alapján összeállításra és elfogadásra kerültek azon betegségek listái, melyek miatt meghatározott életkorokban, időben történő, megfelelő orvosi, (nép)egészségügyi beavatkozások alkalmazásával és igénybevételével a halálesetek bekövetkezése alapvetően elkerülhető. A listán sokféle betegség van a méhnyakráktól a TBC-n és magas vérnyomásos eredetű agyvérzésen át a vakbélgyulladásig.

Itt a szempont az, hogy megfelelő hozzáféréssel, időben való kezeléssel, jó minőségű gyógyítással nem illene ezekben a betegségekben meghalni.
.

Ezzel a listával kapcsolatban 3 dolgot kell tudni:

• Itt is igaz az, hogy a listán vannak olyan betegségek, amelyek halálozása optimális ellátás esetén sem csökkenthető nullára
• Vannak olyan egyéb, a listán nem szereplő betegségek, amiben ugyanígy nem illene meghalni, azaz jó ellátással elkerülhető lenne a halálozás. (Pl. mandulaműtétben sem illene meghalni, nemcsak epeműtétben.)
• A két lista (elkerülhető és megelőzhető) számai nem adhatók össze „felesleges halálozásként”, mert jónéhány betegség (TBC, méhnyakrák, agyvérzés) mind a két listán szerepel, de bármelyikben csak egyszer lehet meghalni.

A konzekvenciák:

1.     Az elkerülhető halálozások ugyan az ellátórendszer sara, de csak kisebb részben jelentik azt, hogy gyógyítási hiba, „műhiba” történt. Az ok az esetek zömében az, hogy kapacitás vagy finanszírozási hiány, rossz hozzáférés, ellátás-szervezési hiba miatt a beteg nem jut hozzá időben a megfelelő ellátáshoz. És a késői hozzáférés okai között a beteg is megemlítendő, aki vagy későn fordul orvoshoz, vagy kirekesztettsége miatt nem is tud időben eljutni. (Nem volt pénze buszra…)

2.    Az elkerülhető halálozások száma egyszerre több és kevesebb, mint az így kapott szám: bizonyos halálok „sorsszerűek”nem kerülhetők el jó ellátással, bizonyos halálozások meg ide tartoznának, de nincsenek a listán.

A mutatók értékelése

Ha ezek a mutatók ennyire nem azt jelenik, amit, akkor nem is használhatók?

Dehogynem.

Csak megfelelő kritikával kell értékelni, illetve alapvetően összehasonlításra valók. Mert a „torzítások” az egyes országokban és korokban hasonlók vagy azonosak, tehát a bizonyos pontatlanság ellenére pontos összehasonlíthatóságot teremtenek. (A mandulaműtétes halálozást nem veszi be Hollandia vagy Bulgária se, tehát azonos a minta)

Fontos tehát az interpretáció. Az „Egyetlen év alatt 32 ezer magyar halt meg az egészségügy miatt” típusú főcímek duplán félrevezetőek. Egyrészt, mert a harminckétezres halálozási szám a megelőzhető halálozás száma, ami csak kismértékben az ellátórendszer sara, másrészt az elkerülhető vagy megelőzhető halálozásokba számolt halálozások nem mind előzetők meg, nem mind kerülhetők el. (És etekintetben a jelentés sem segíti a médiamunkásokat, hiszen a jelentés is úgy fogalmaz, hogy ennyi és ennyi halálozás lett volna megelőzhető vagy elkerülhető.)

Az idősorok és a nemzetközi összehasonlítások viszont kemény adatok. Ott sajnos igaz az az állítás, hogy magyar lakosság egészségi állapota évtizedek óta rosszabb, mint ami az ország gazdasági-kulturális státuszából, vagy akár az egészségügyi rendszeréből következne. És az is igaz, hogy számos fontos mutatóban szégyenletest hátul (vagy éppen elől…) vagyunk, és adataink Bulgáriánál, Romániánál, Szlovákiánál is rosszabbak. Ezen a tényen nem segít az indikátorok tartami pontosítása…
.

Balog Zoltán monnyon le!

Az egyébként jó lenne, de ha ezekre az eredményekre hivatkozva, akkor minimum Schultheisz Emilig visszamenően az összes miniszternek le kellene poszthumusz mondania, mert az eredményeink rendszer és kormány-függetlenül tradicionálisan katasztrofálisak. Hagyományosan rosszak vagyunk, és ráadásul a népegészségügyi mutatóknak megvan az a sajátossága, hogy lassabban, azaz nem promt reagálnak a társadalmi változásokra. (Arra egyedül a Jegybank elnök volt képes, hogy 6 hónap alatt javítsa a születési mutatókat, másnak ehhez a 9 hónap is kevés.) A 2010-es évek elejének rossz eredményeiben tehát benne vannak a 2010 előtti évek történései (vagy nemtörténései), de az általános gazdasági válság hatásai is. Viszont ha az utóbbi évek romlását/a környezetnél lassabb javulását nézem, akkor ennek a kormánynak a felelőssége megkerülhetetlen. Az egészségpolitika alaptétele, hogy a populáció egészségi állapota alapvetően a gazdaság fejlettségéről és a társadalmi egyenlőtlenségektől függ, mert ez a kettő határozza meg az életmódot és az egészségügy ellátáshoz való hozzáférést. 2010 óta az adó és támogatási rendszerekben, a perverz újraelosztáson alapuló szociálpolitikában hivatalosan felvállalt társadalmi és jövedelmi különbségek növelése, és ez egyértelmű kockázat a populációs egészségi állapot szempontjából.

Idézet a tanulmányból: „A várható élettartamban meglévő jelentős regionális különbségnél is jelentősebbek az iskolai végzettség szerinti eltérések: egy alapfokú végzettségű férfi várhatóan kb. 12 évvel, egy ugyanilyen végzettségű nő pedig 5,6 évvel él rövidebb ideig, mint felsőfokú végzettséggel rendelkező azonos nemű honfitársa.” 12 év. Ennyivel él tovább, aki tanulhatott. Félve sütöm el azt a poént hogy ha Császy Zsolték költségvetési csalás kísérlete miatt letöltendő börtönt érdemelnek, akkor Parragh úr hány évet érdemel tömeggyilkossági kísérlete miatt? Mert a tanulmány számai egyértelműen bizonyítják, hogy a gimnáziumi és egyetem képzés általa szorgalmazott visszaszorítása százezrek idő előtti halálozását okozhatja.

De szintén a tanulmányból idézek kommentár nélkül: „A jelzett esztendőben a háztartások 21,6 százalékát sújtotta katasztrofális mértékű közvetlen egészségügyi kiadás, ami 2,9 százalékban elszegényítő, 10,2 százalékban pedig továbbszegényítő kiadást jelentett. A katasztrofális kiadásokat szenvedő háztartások részaránya a Nyugat-Dunántúlon a legkisebb (16,9  százalék), míg – kevés meglepetést okozva – az Észak-Alföldön a legnagyobb (28,9  százalék).”

De legyünk igazságosak: a fenti „népegészségügy-ellenes” politika van az egyik serpenyőben, a másikban pedig a menzareform, a mindennapos testnevelés, illetve a trafiktörvény, amit etekintetben fejtsünk le a trafikmutyiról.
.

Összegzés

Jó hogy van ez a tanulmány, és talán még a bulváros félremagyarázások is hasznosak, mert így figyelünk fel arra, amit régóta tudhatnánk, de elmentünk mellette.

Fontos, alapos munka, és a hiányosságai nem a tanulmányé, hanem a rendszeré: statisztikai rendszerünk nem veszi figyelembe a megváltozott egészségügyet, az átláthatósági igényt, a betegjogok, betegelégedettség fontosságát, és egyáltalán azt: ma már a közösségi és a magán egészségügy együtt alkot egy ellátórendszert

Bízzunk abban, hogy a következő felmérésben már ezek s szerepelnek. Addig is köszönet a tanulmány alkotóinak és azoknak, akik nem akadályozták meg a nyilvánosságra kerülését.