Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2014. január 31., péntek

Egy egyszerű recept annak, aki esetleg vissza akarná szorítani a politikai korrupciót



Mottó:

Ez mostan aktuális, tehát majd később.

(Rejtő Jenő: Piszkos Fred a Kapitány.
A szöveg emlékezetből kezelve)


Már megint a "segítek/falahányt borsó" sorozatból.  És hogy a kodifikációs munka se legyen akadály, egyből normaszöveg-javaslatként írtam.

De viccen kívül: megmondaná valaki, hogy ha mindez ilyen egyszerű és logikus, akkor miért nem lesz belőle semmi?



A 2014.-évi X számú törvény a politikai hirdetésekről


 1.§ Fogalmi meghatározás
(1) Kampányidőszaktól függetlenül politikai hirdetésnek számít minden hirdetés
a)      ami politikai pártokat, azok tevékenységét, programjait ismerteti, népszerűsíti,
b)      pártokhoz köthető, azok által felvállalt ideológiákat, eszme-áramlatokat népszerűsít.
(2) Miután a kormány politikai pártokat reprezentál, a kampányidőszakban közzétett, a kormány eredményeit bemutató hirdetések politikai hirdetésnek minősülnek, ezért ezek finanszírozására és közzétételére a pártok politikai hirdetéseivel azonos szabályok vonatkoznak.
(3) Nem tekintendő politikai hirdetésnek az olyan választási műsor, illetve műsorban való részvétel, amely a pártok programjainak kiegyensúlyozott bemutatására törekszik.
2.§ Politikai hirdetést csak a megrendelő nevének feltüntetésével lehet közzé tenni.
3.§ Politikai hirdetést csak pártok, vagy a pártokat nyilvánosan támogató szervezetek helyezhetnek el, illetve rendelhetnek meg.
(1) A támogató szervezetek listáját a pártok a honlapjukon közzéteszik. Kampánytámogatás csak a közzététel után nyújtható.
(2) A támogatók gazdálkodásuk tekintetében a pártokkal azonos beszámolási és közzétételi kötelezettséggel rendelkeznek.
4.§ Politikai hirdetést csak a pártok nyilvános kampányszámlájáról lehet finanszírozni. Támogatók hirdetéseket közvetlenül nem finanszírozhatnak.

5.§ A kampány időszakban a hirdetmények elhelyezésére engedélyezett felületeket az állam egységes áron bérbe veszi. A hirdetési felületek elosztása a pártok között a külön rendeletben meghatározott módon, az erősorrend és sorsolás szerint történik

 Indokolás
A párfinanszírozás korrupció-indukáló jellege csak abban az esetben csökkenthető érdemben, ha törvényben rögzítjük, hogy politikai hirdetéseket csak a pártok finanszírozhatnak, mégpedig az elkülönített és nyilvános kampány-számlájukról. Civil szervezetek, magánszemélyek természetesen támogathatják a pártokat ebben, de csak úgy, hogy támogatásukat nyilvánosan vállalva fizetnek be a párt elkülönített kampányszámlájára. Ennek feltétele, hogy vállalják gazdálkodásuknak a pártokéval azonos transzparenciáját, nyilvánosságát.
A javaslat kizárja azt, hogy anonim plakátok jelenjenek meg (lásd: a 2010-es Ítélet idő), és kizárja azt is, hogy pártalapítványok (pl. Táncsics vagy József Attila Alapítvány), civil szervezetek (pl. CÖF), magánemberek/cégek (pl. CBA, KÖZGÉP tulajdonosok), állatok (magyar vizsla) átláthatatlan módon támogassák a pártokat, azok kampányát.
A Kormányzati kommunikációnak a szabályozási körbe vonását az indokolja, hogy a mindenkori kormánypártok előszeretettel hivatkoznak a kampányban a kormányuk által elért eredményekre, mint saját politikájuk, tevékenységük eredményére. Ez részükről indokolt, de éppen ezért a kormányzati kommunikáció is kampányelemnek számít, és annak szabályai szerint kezelendő.

Meg kell akadályozni azt, hogy  a magántulajdonú hirdetési felületekről az ellenzéki pártok "hely hiányában" kirekesztődjenek, vagy csak irreális áron juthassanak felülethez.

2014. január 18., szombat

Fátum tótum PAKStum



Nem írok arról, hogy hogyan megy szembe Orbán Viktor és Lázár János nemrégi önmagával, nem ismétlek olyan evidenciákat, hogy ekkora volumenű, tartós hatású és nagy kockázatú döntést illik megbeszélni, és nem zártkörű elnöki csevejjel intézni. (Különösen a Nemzeti Konzultációk Országában.) És a megvalósítást, finanszírozást is egyeztetni, majd tendereztetni szokás. Végképp nem akarok energetikai szakkérdésekbe bonyolódni, lándzsát törni egyik vagy mások technológia mellett vagy ellen. Mindezeket jobban, okosabban megírta és megírja más.

Egy új szempontot szeretnék bevezetni a vitába: Mi lesz, ha kirepül Széles Gábor madara a kalitkából, és legyőzve a gravitációt ingyen árammal potyogtatja tele szép hazánkat? Mi lesz akkor az 50-60 évre tervezett 3-4-5ezer-milliárdos beruházással, és mi lesz szegény Putyinnal plusz a KÖZGÉP-gyanús hazai alvállalkozókkal? De főleg: mi lesz a frissen készülő gigantikus MŰ-vel? Milyen utóhasznosítás lehetséges? Gigantikus paintball pálya? Bérbe veszi Andy Vajna, és Bruce Willis filmek színhelye? Az Orbán korszak Múzeuma? Vagy Pakson gyártja majd Széles Gábor a madarait? Megannyi nyomasztó kérdés…

De komolyra fordítva a szót: az utóbbi 10 évben ha valamit, akkor azt az egyet megtanultam, hogy ma már nincsenek biztosan tudható, hosszú távra érvényes lineáris trendek, előre-számolások: felgyorsult a világ, a lineáris helyett logaritmikus korban élünk.

Ma nem lehet megmondani, hogy hogyan alakul 30 év múlva a világ energiapiaca, sem az előállítás, sem a felhasználás oldaláról. Pontosabban: nem lehet képünk az ezeket meghatározó technológiákról. Azaz ha nem Széles Gábor (Tesla főnix)madara, akkor esetleg a magfúzió, vagy az energiatárolás forradalma – ami reálissá teszi a nem folytonos termelés miatt problémás természeti energiák térnyerését – rendezi majd át a piacot. De valószínű, hogy valami más jön, amire ma még nem is gondolunk. (Esetleg Vernét kellene olvasni…) De a lényeg: NEM tudjuk, és nem is tudhatjuk.

Tehát nem tudom, hogy az atomenergia jó döntés-e, de abban biztos vagyok, hogy semmilyen döntés nem jó ma, ami monokultúrás és egyirányú utcába terel be 50-60 évre, ezzel bizonytalan kényszerpályára lökve. A jövő szempontjából csak adaptációképes és diverzifikált megoldások lehetnek biztonságosak.

2014. január 16., csütörtök

Van annyi pénz a számtanpéldában, és tényleg a LÉT a tét



Jókora követ dobott be a magyar közgondolkodás állóvizébe egy szakértői csoport, amikor Bánfalvi István vezetésével kidolgozta a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) egy Magyarországon megvalósítható változatát, a LÉT-pénz koncepciót. A tervezetet élénk helyeslés és még élénkebb elutasítás övezi, tehát elérte célját: „működik”, hat, tematizál. Most tényleg a LÉT a tét, és nem ValóVilág villában, hanem a valós világban.
Rögtön a végén kezdem. Én a javaslat támogatói közé tartozok, méghozzá a „megtért” támogatók közé: a gunyoros elutasításból (persze, örökélet + ingyen sör) jutottam el a támogatók közé. Az ok: azt kellett megértenem, hogy az FNA nem a jóléti állam új szakasza, ködös-álmodozós továbbfejlesztése – előszoba a kommunizmus vagy a paradicsom felé – hanem a XXI század technológiai - demográfiai kihívásaira adott racionális és reális válasz. A tanulmány itt olvasható, én nem ennek részleteiről, hanem tágabb összefüggésekről írok.
Az első, ami fontos: van annyi pénz a számtanpéldában. Számomra hiteles, írni - olvasni (és összeadni) tudó, a költségvetést kívülről – belülről ismerő emberek számolták ki, hogy a javaslat ugyan hihetetlenül nagy pénzt –  közel hatezer milliárdot – mozgat meg, de anélkül, hogy a munkáltatók, munkavállalók rosszabbul járnának (sőt: némileg javul a helyzetük) csupán 353,4 milliárd forint „új” pénzre lenne szükség. A többi átcsoportosítás. Ez így nem fantazmagória, hanem reális döntési alternatíva, hiszen ez kevesebb, mint amit kibírtunk a gazdagokat támogató egykulcsos adó érdekében. A javaslat tehát reális, és ennyit meg kell, hogy érjen a társadalmi béke, a közbiztonság és a nyugodt jövő. (Azért csak ennyi kell, mert az ellenzők vélekedésével ellentétben ez nem mindenkinek adott többletjövedelem, hanem valójában egy „feltétel nélküli garantált minimáljövedelem”: a LÉT pénz felett keresőknek ennyivel csökken a bruttó bére, és az ennél alacsonyabb összegű ellátások pedig megszűnnének.)
Ami a fontosabb, az a szemléletváltás. A XXI század tényleg új kihívásokkal jár. A mindenütt súlyosbodó munkanélküliség oka elsősorban nem gazdasági, hanem technológiai - kulturális: a fejlett technológiák miatt a hatékony és minőségi termelésben (és lassan a szolgáltatásokban is) egyszerűen nincs szükség annyi munkáskézre. Közmunkával persze lehet emelni a foglalkozatást, de csak a munka fogalmának lebutításával. Csak akkor lehet ismét „kvázi-teljeskörű” a foglalkoztatás, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere betiltja a kombájnt, és kaszásokat, marokszedőket, vízhordókat állít közmunkába. Ha nem akarjuk a munka fogalmát visszakényszeríteni egy primitívebb kalodába, akkor meg kell barátkoznunk azzal, hogy a munka, a munkaviszony, a foglalkoztatás fogalma átalakul, és a hagyományos munkaerőpiacról újabb és újabb tömegek szorulnak ki[1]. El kell dönteni, hogy mit kezdünk ezekkel – a jellemzően alulképzett, vagy más hendikeppel rendelkező – emberekkel. Ha elfogadjuk a NER alapüzenetét, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”, akkor nincs más út, mint hogy gettósodva növekszik a mélyszegények tömege minden kitörési/mobilitási esély nélkül. El lehet takarni ezt a kellemetlen látványt, ki lehet őket tiltani a fontosabb közterületekről, de a szögesdróttal magasított falak mögött nem alhatunk nyugodtan sem lelkiismereti, sem járványügyi, sem közbiztonsági okokból. A kedves „jobboldali” barátaimnak is meg kell érteniük, hogy a kettészaladt társadalom nemcsak etikailag kínos, de rendészeti - technikai - egészségügyi okokból sokba is kerül, és még így sem garantál teljes biztonságot a nyerteseknek sem. (Éhséglázadások, járványok veszélye…) Igen, a szolidaritás az elit önvédelme, ezt ismerte fel már Bismarck is… Ezért kell a lét pénz, mert ez ad esélyt a gettósodó mélyszegénység visszaszorítására, a területi/térségi és a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek csökkentésére, a társadalmi mobilitás újranyitására. (Ne felejtsük: a LÉT pénz pont a legszegényebb területekre visz új pénzt, ott teremt helyi keresletet, ezzel munkahelyet.)
A munkaerő-felesleg a „termelési” szektorban ilyen látványosan növekvő, a szolgáltatási szektor ugyanakkor ma munkaerő-felszívó. Ez tény, de ez tartósan mégsem kompenzálja a termelésből, fizikai munkából kiszorulók tömegét. Egyrészt, mert a szolgáltatási rendszerekben is terjednek az automatizálások – pl. távfelügyeleti - ápolási rendszerek (AAL), telemedicina stb. –, másrészt, mert ezen a területen fognak igazán terjedni az atípusos munkavégzések: önsegítés, önkéntes munka, szolgáltatás-cserén alapuló önellátó közösségek, szívességbankok stb. Ugyanígy szembe kell néznünk azzal a problémával is, hogy a munka (ideál-tipikus esetben) nemcsak jövedelemszerző tevékenység, de szocializációs - mentálhigiéniás jelentőségű is. Többen azért aggódnak, hogy a LÉT miatt csökken a munkavállalási hajlandóság, és az emberek elesnek ettől a szocializációs lehetőségtől. Újra mondom: a tömeges munkanélküliséget nem a LÉT fogja okozni – az jön magától –, mert a LÉT pénz legfeljebb ott demotiváló, ahol a munka kizárólag jövedelemszerző funkciójú, és kicsi a különbség a LÉT pénz és a munkajövedelem között. Ezért a LÉT az esélye egy új munka-szocializációnak is: lehetővé teszi az önkéntes munkát, részmunkaidőt stb. A LÉT pénz tehát legalább olyan mértékben lehetővé teszi a munkavállalást, munkakeresést, az értelmes, az egyénnek és közösségnek hasznos elfoglaltságot, mint amennyire demotivál a munkavállalásban.
A tanulmánynak vannak persze vitatott, és vitatandó részletei – pl. hogyan hat ez az egészségbiztosítási rendszer fenntarthatóságára –, de a tényleges vita valójában nem erről, nem a részletekről szól. Az igazi kérdés a világképek kérdése. Hogy van-e válasz a jelenlegi múltba révedő, az egyenlőtlenségeket növelő, a szegényeket büntető rendszerre (ahol a NER legfontosabb szerve a Rétesügyi Minisztérium, hiszen aki nem lép egyszerre…) és át tudjuk-e programozni a közgondolkodást egy olyan világ igénye felé, ahol egy tudásalapú, igazságos táradalomban nő a szolidaritás, a kohézió és a biztonság. Mert tudjuk: a FIDESZ 2010-ben nem programmal, hanem új világképpel nyert. Egy világképpel szembe nem lehet pragmatikus – technokrata programot állítani alternatívának, ahhoz egy új vízió, új társadalomkép kell. Ennek lehet alapja a LÉT koncepció.



[1] Mindennek ellentmondani látszik a közvetlen tapasztalás: ma a diplomás munkanélküliség a jellemző, és szakmunkásokat keresnek leginkább felvételre. Ez igaz. De a jólképzett szakmunkás-réteg nem a klasszikus „munkásosztály”, csak egy jóval szűkebb munkás-elit. A régen nagyszámban dolgozó alulképzett tömegek, a segédmunkások, betanított munkások (lásd még: fekete vonat) alapvetően kiszorultak a munka világából. A diplomás munkanélküliség egyik magyarázata lehet annak a tömeges felismerése, hogy a „termelés”, a „dolgozó - munkás lét” nem perspektíva a fent említett okok miatt, és ezért a fiatalok és az adaptációra képesek más élet-stratégiát, a tudás alapú megélhetést választották. De túl sokan, ekkora változást nem bírt el a munkaerőpiac.

2014. január 10., péntek

Az egészség - egészségügy 2014 – 2020



Már megint a „segítek/falra hányt borsó” sorozatból.

Két dolgot ugye tudunk :
-         Hazai (önálló) fejlesztési forrás gyakorlatilag nincs és nem is lesz, hiszen a fejlesztések uniós pénzből történnek, a hazai források pedig az önrészre mennek el. (így többszörözhető a hazai forrás)
-         2014 - 2020 a következő EU fejlesztési - költségvetési ciklus, és 2014 már nem a távoli jövő…

Gondom, hogy már minden kész, a gőzerő rég el is múlt, most már legfeljebb a hátradőlés/polírozás folyik. Biztos, de én azért mégis leírom, hogy mit gondolok erről. Hogy milyen megközelítéssel, milyen célrendszerrel, mit kellene tervezni az egészségügyben ebben a fejlesztési ciklusban.

Még valamit elöljáróban: ez nem egy alternatív program (főleg nem politikai) , hanem egy fejlesztési terv vázlata, aminek célja minél több EU forrás megszerzése és ésszerű elköltése az egészségügyi ágazatban. Ehhez azt a gondolatkísérletet végeztem el, hogy az eredeti Semmelweis tervből hogy lehetne valami használhatót csinálni az EU források segítségével.

Íme.

 

Az egészségügy kiemelt prioritás voltának indokolása

(Ezzel kell kezdeni, mert a forrásokért erős harc van, és az egészségügy, az egészség hagyományosan rossz érdekérvényesítő pozícióval rendelkezik.)
Az alapállítás tehát, hogy az egészség felértékelődő érték, mert
-         az egészség az egyének számára a jövedelemszerző képesség és az életminőség leg-meghatározóbb faktora,
-         a munka-alapú társadalomban a munkaerő a nemzet legnagyobb ereje, legfontosabb erő­forrása,
-         az egészségügyi szolgáltatásrendszer és az ezt megalapozó - erre épülő egészségipar a magyar gazdaság reális kitörési pontja (az egészségipar a hadiiparral vetekedően innováció-igényes terület, ami tartósan növekvő piacként a világ GDP-jének egyre nagyobb hányadát adja).
Mindez ismert tény, és ugyanakkor
-         a magyar lakosság egészségi állapota még mindig lényegesen rosszabb, mint ami az ország fejlettségéből következne,
-         az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége és minősége egyenetlen, hatékonysága nem megfelelő, számos diszfunkcióval küzd, és a hálapénzrendszer a napi működés szintjén minden kormányzati szándékot felülír,
-         az egészségügyi ellátás finanszírozhatósága a költségvetés fenyegető tétele,
-         az ágazati munkaerő elvándorlása – a tendencia megfordulása nélkül – ellehetetle­níti az egészségügy működését,
-         az Új Széchenyi Terv I. számú prioritása ellenére nem realizálódott megfelelően az egészségipar, az egészségügyi turizmus gazdasági potenciálja,
-         a rendszer egyre kevésbé kezeli az elöregedésből fakadó határterületi ápolási szak­ápolási problémákat.
Ezért az egészség karbantartása, az ezt kiszolgáló egészségügyi rendszer költséghatékony működtetése és az erre épülő egészségipar hatékony működése alapvető társadalompolitikai, gazdaságpolitikai és politikai kérdés.
Mindez forrásbővítést igényel, ami a költségvetési források korlátos volta miatt - a fejlesz­tési források mellett -, a magánforrások hatékony és ellenőrzött becsatornázását is igényli.

 

A szemléletváltás

Az ágazatban rejlő potenciál és hatékonyságjavulás csak szemléletváltás esetén realizálható. Tisztán kell látni, hogy ahogy nincs egészség egészségügy nélkül, ugyanúgy nincs egészségipar sem működő egészségügy nélkül, tehát az egészséget, az egészségügyet és az egészségipart egységes rendszerként kell kezelni, nem pedig önálló, külön fejlesztési területként.
A másik megúszhatatlan következtetés: a megfelelő színvonalú, az orvosokat itthon-tartó egészségügyi ellátórendszer ma már csak a közösségi egészségügy és a magánszolgáltatások szabályozott együttélésével biztosítható. A közösségi egészségügy (mint a teljes populációt ellátó konszolidált szervezet) önmagában olyan invesztíciót kívánna, aminek rövidtávon egyetlen lehetséges politikai konstellációban sincs esélye.

A tervezési alap-metodika

Az egészségügy fejlesztési prioritásai nem kezelhetők Uniós fejlesztési kérdésként: csak többcsatornás finanszírozásnak van esélye. A kérdés az, hogy ezek a csatornák szinergizmusban építenek-e egy működő rendszert, vagy önálló, de diszfunkciókkal küzdő önálló részrendszerek vegetációját készítik elő.
Ezért általában kell egy, az ágazat működési zavaraira, adaptációkészségének növelésre, az innováció támogatására szolgáló tervvel rendelkezni, és ezt kell az alábbi források szinergizmusában megvalósítani:
-         uniós fejlesztési pénzek,
-         hazai (állami - önkormányzati) közforrások,
-         vállalkozói források, befektetések (ideértve a nonprofit szférát, az egyházakat is),
-         lakossági magánfinanszírozás.

Az általános egészségügyi fejlesztési terv

A fejlesztési prioritások, projectek meghatározása az alábbi metodika szerint végezhető eredményesen:
-         a célmodell meghatározása (milyen – szerkezetű –működésű – egészségügy kialakulását szolgálják a fejleszté­sek?)
-         ehhez (kormányváltás után, kormányprogram folyományaként) általános egészség­ügyi fejlesztési terv készítése
-         a tervben
o       fejlesztési prioritások meghatározása, erre épülő pályázati prioritások/–forrásallokációk meghatározása
o       a kiemelt kapacitások konkrét kijelölése/kontingálása (érvényes ez a közfinanszírozásra aspiráló magánberuházásokra is!)

A célmodell

A fejlesztéseknek az alábbi célmodell kialakulását kell szolgálniuk:
-         az egészségügyi ellátórendszer bázisát egy erős, egységes, az állam által irányított közszolgáltatási rendszer adja,
-         erre épül egy, az állami ellátórendszert (a közszolgáltatásokat) tehermentesítő és az egészségügyi turizmus bevételeit realizáló magánszolgáltatási rendszer,
-         az egyéneket erős kiegészítő biztosítási rendszer segíti egészségük érdekében kifejtett erőfeszítéseikben,
-         a prevenció osztott felelősségű és feladatú rendszer: a közegészségügyi – járvány­ügyi kérdések kizárólag állami kompetencia, de az „egészségszolgáltatások”, a szű­rések és az életmód-edukáció már sokszereplős összetett rendszer része (alapszűré­sek, védőoltások, járványügy: állam, e felett együttműködő rendszerekben egész­ségpontok, info-kommunikációs (IKT) támogatás, programok, szűrőbuszok stb.),
-         az egészet „beburkolja” az egészségipar, ami nemcsak a kiszolgáló, háttéripar, de maga az egészségügyi szolgáltatási rendszer is: a K+F kitelepülése a kulcsintézmé­nyekbe (klinikai vizsgálatok, kutatási együttműködések), és az egészségügyi turiz­mus, mint bevétel-realizáló terület.
-         az ápolásban megerősödik a család, a laikus szint szerepe, felelőssége, a szakápolás az egészségügy feladatköre marad, és a szociális szférával való együttműködést erős infó-kommunikációs támogatás egészíti ki.

Prioritások

A javasolt célmodellből fakadóan a prioritások
1.      Hatékony, igazságos hozzáférést és alap-biztonságot adó állami/közösségi egészségügyi rendszer kialakítása;
2.      Az ellátórendszeren belül piacképes szolgáltatási rendszer fejlesztése, ami
a.       tehermentesíti a közszolgáltatásokat,
b.      legális szolgáltatás-vásárlássá alakítja (becsatornázza) a hálapénzt,
c.       többletbevételt biztosít az ágazatnak – így a közellátás szereplőinek is – a gyógyturizmus bevételeivel,
3.      A fenti eszközöket is kihasználva, az ágazat munkaerő-ellátásának biztosítása;
4.      Az „egészségszolgáltatások” (az egészségügyi ellátórendszeren kívüli egészség­fejlesztő eszközök) kontrollált fejlesztése;
5.      Attitűd-átalakítás és képességfejlesztés: az egyének felelősségérzetét kialakító, a prevenciót ösztönző rendszer kialakítása és ennek az új értéktrendnek a közgondolkodásba vitele;
6.      A magán-erőfeszítéseket – család-szolgáltatásokat – szociális szférát integráló, IKT eszközöket jobban kihasználó gondozási - ápolási rendszerek kialakítása -  fejlesztése;
7.      Az egészségiparban rejlő potenciálok jobb kihasználása, kiemelten ideértve a magyar tudásra alapozott K+F realizációkat a gyógyszer- és műszeriparban, klinikumban;
8.      A turizmus (általában) egészég-orientálttá tétele, ezen belül az egészségturizmus fajlagos bevételének növelése a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások arányának növelésével.


Javasolt programcsoportok

A javasolt programcsoportok a prioritásokhoz rendelhetők, azok megvalósulását segítik elő.

1.   Hatékony, igazságos hozzáférést és alap-biztonságot adó állami egészségügyi rendszer kialakítása;

Fejlesztési prioritások a közösségi ellátórendszerben:
1.      A szerkezetátalakítás támogatása (a teljesítmény-tömegnek a lakosság-közeli ellátások felé eltolása, az egyenletes hozzáférést biztosító, a szükségetekhez igazodó szerkezet kialakítása, a progresszív ellátásnak megfelelő intézmény-koncentráció kialakítása)
Ennek eszközei:
a)     Infrastruktúra
-         A kiemelt ellátások/kapacitások koncentrálása a kulcsintézményekbe, centrumokba (egyenletes térbeli és minőségi hozzáférés)
-         Általános technológiai fejlesztés: korszerű technológiák implementálása, kiemelten a korszerű diagnosztikai és az infó-kommunikációs eszközök használatának általánossá tétele
-         Kistérségi – mikrotérségi egészségházak (újtípusú alapellátás – csoport­praxis) fejlesztése a vidék minőségi alapellátásának biztosítása érdekében
-         A fejlesztett járóbeteg-ellátás és a korszerű technológiák által kiváltott hagyományos kórházi kapacitás átalakításának támogatása (krónikus ellátás és szociális intézmények, valamint piaci hasznosítás)
-         Egyes kórházakon belüli szerkezetátalakítás: telephely-felszámolás, tömbesítés, energia­hatékonyság.
b)     Működés
-         Metodikai és szervezeti megalapozás:
o       technológia-értékelés (kiterjesztve a non-konvencionális ellátásokra is)
o       ellátási csomag karbantartási rendszerének elvi és technológiai fejlesztése (csomag-mamegment)
o       ellátásszervezés – betegút-management
-         Szervezetfejlesztés

2.   Az ellátórendszeren belül piacképes szolgáltatási rendszer fejlesztése

Fejlesztési prioritások:
-         A közszolgáltatások piacképességének (és ezzel bevételteremő- és munkaerő-megtartó képességének) javítása
§        elkülönült részlegek (profitcentrumok) fejlesztése,
§        a közkórházakra épülő, azoktól szolgáltatást vásárló magánkórházak építése („partnerkórház”),
-         önálló piaci szolgáltatók (magánkórház, magánrendelő centrumok) létesítése (kiemelt prioritás a volt egészségügyi kapacitások hasznosítása, vagy a turisztikai létesítményhez/kiemelt gyógy-térséghez kapcsolás.

3.  Az ágazat munkaerő-ellátásának biztosítása

Kiemelt feladat, mert enélkül az összes többi fejlesztési prioritás értelmezhetetlen. Főbb programcsoportok:
-         „Az egészségügy visszavár”: Visszailleszkedési, „át- és újraképzési” támogatá­sok, programok
-         Jövedelem (nem csak bér) felzárkóztatási program
-         A munkaerőt kiváltó technológiák és szervezeti megoldások támogatása

4.  Az „egészségszolgáltatások” (az egészségügyi ellátórendszeren kívüli egészségfejlesztő eszközök) fejlesztése;

Három kiemelt terület:
-         Egészséginformációk, tudásközvetítés kiemelten WEB3-as felületek fejlesztése (egészségtudatosság, életmód, öngondoskodás, ellátórendszer tehermentesítése, igénybevétel adekvanciájának javítása)
-         Szűrési rendszerek fejlesztése, becsatornázása az ellátásba
-         Munkahelyi egészség fejlesztése
o       a munkahelyi egészségkockázatok hatékony kezelése, ebben a munkáltató érdekeltté tétele,
o       munkahelyközpontú egészségprogramok, ellátások támogatása.

5.   Attitűd-átalakítás és képességfejlesztés: az egyének felelősségérzetét kialakító, a prevenciót ösztönző rendszer kialakítása, és ennek az új értéktrendnek a közgondolkodásba vitele;

Enélkül nem lehet hatékony és fenntartható ellátórendszert kialakítani.
Főbb fókuszpontok:
-         Komplex stratégia készítése, amely koordinálja az új szemléletű egészségügy kialakítását
-         Szervezetfejlesztés:
o       az egyéni érdekeltségeket integráló finanszírozási rendszer kialakítása (bónusz - málusz rendszerek),
o       beteg-együttműködés támogatása,
o       ellátók együttműködésének és költségérzékenységének ösztönzése.
-         A magánfinanszírozás legális szolgáltatás-vásárlásba terelő rendszerek támogatása
-         Kommunikáció

6.  Az egészségiparban rejlő potenciálok jobb kihasználása, kiemelten ideértve a magyar tudásra alapozott K+F realizációkat a gyógyszer- és műszeriparban.

Gyártás, és ehhez kapcsolt K+F (kiemelt fontosságú, hogy a K+F és a gyártás nem elválasztott terület!)
Főbb területek:
-         Gyógyszer
o       innovatív terület K+F dominanciával (biológiai terápia, genomika alapú kutatások)
o       Generikus program továbbvitele/fejlesztése
-         Info-kommunikációs technológia fejlesztése
o       Az ellátórendszer modernizálása (telemedicinától az ágymelletti rendszerekig)
o       Életvitelt támogató rendszerek (ALL – integráció a távfelügyelettel, szociális biztonsággal)
o       Info-bionika
-         Műszergyártás (orvostechnikai termékek)
o       Innovatív integrálás az előző területekkel (info-bionika, AAL, gyógyszerkibocsátó és automata adagoló eszközök, IKT alkalmazások stb.)
o       Hazai tömeggyártás az olcsó és biztonságos ellátásért („orvostechnikai generikumok”)

7.  Az egészségturizmus fajlagos bevételének növelése a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatások növelésével;

Kiemelt fejlesztési területek:
-         Koncentrált kínálat kialakítása (manegelhető gyógytérség alapú megközelítés)
-         EBM alapú megközelítés és magas hozzáadott értékű egészségügyi szolgáltatások a gyógyvízhasznosításban
-         Minőségtanúsítási és betegtájékoztatási rendszer kialakítása
-         Erre épülő központi marketing és ügynökségi támogatás kialakítása

Hát, valahogy így.
Komolyan gondolom, hogy nem ez az egyetlen fejlesztési irány. Lehet (és jó lenne) ezzel vitatkozni, de valami hasonló komplexitású alternatívát kérnék szembeállítani.
Erről az irányról pedig azt gondolom, hogy jobb lenne egészség és az egészségügy, nem nőnének a betegek terhei, de nőne a biztonságuk, és több orvos és nővér maradna itthon.

Addig is: