Egy nagyon kedves, és általam jócskán nagyra tartott
ismerősöm írt egy nagyon kulturált levelet. Hogy nagyon szemléletes és elegáns,
ahogy bő két évvel az egykulcsos adórendszer bevezetése után írok
arról, hogy ez miért nem eredményez gazdasági növekedést, de neme gondolom-e, (Ő
nem fogalmaz így csak én, kényszeredettségemben) hogy valami fontosabb is
történt ennek a hétnek az elején. Gondolva ezzel a Gyöngyösi Máté minősített
zsidózására és az új választási törvény
elfogadására. Azt válaszoltam, hogy igen, tudom, érzem, de erről most
nem tudok semmi érvényeset mondani.
No, ezt a „nem tudom”-ot részletezem most. Mert válasz
helyett tele vagyok kérdéssel és szomorúsággal. Nem tudom, hogy minek mi a
hatása, mi merre visz. Az elhatárolódás, a kiállás, a sárga csillag és közös
fellépés erkölcsi értelemben mindenképpen válasz, és JÓ, hogy végre van közös,
többpárti =(oldalakon átnyúló) fellépés, de eredményességi értelemben nem
tudni, hogy mindennek lesz-e visszatartó, a közgondolkodást normális irányba befolyásoló
hatása, vagy csak kinyitja, hivatalossá teszi a frontokat, a háborút. Tanulunk-e
ebből a történetből, vagy az őrülteknek ad mindez mintát? Nem tudom. (Hangsúlyozom,
a kérdés nem az volt, hogy mit szeretnék.)
Próbálkoztam mindenféle ütős mondatokkal, mint pl.: „Van egy
félreértés. Egyesek szerint át kell világítani Gyöngyösi Mártont, hogy jelent-e
nemzetbiztonsági kockázatot. Nem. Ő nem nemzetbiztonsági kockázatot jelent,
hanem a nemzet biztonságát kockáztatja. Ez pedig óriási különbség.” Ezek a
mondások mély-értelműek, de nem válaszok, és főleg nem megoldások. És az is jó,
hogy kedvenc pirézeim is előkerültek, de megint mellékvágány.
Mert végig az zakatol, hogy nem ez a fontos, nem ezeken
múlik. Mert persze, Gyöngyösi Márton monnyon le, és ki vele a Parlamentből.
Igen! És? Mert a lényeg az „Igény pedig vóna rá…”, mert a nacionalizmus
és az erre épülő kirekesztés, cigányozás, zsidózás tömegigény.
A Gyöngyösi Mártonok tehát (elsősorban) nem generálják,
hanem meglovagolják a közhangulat hullámait. Nem véletlen (és nem a pillanatnyi
indiszpozíció vagy a meglepődés okozta), hogy Németh Zsolt is csak igen
mérsékelten határolódgatott el. Mert az antiszemitizmust elítéljük, de az
antiszemiták azért inkább ide szavazzanak, mint máshova. Mégegyszer mondom: bár
a politika természetesen felelős a közgondolkodás átalakulásáért,
elszabadulásáért, de utána már kényszerpályán van: válaszol a szélesebb
tömegigényre, de már nem ő alakítja, és főleg: nem uralja.
És itt függ össze Gyöngyösi
Márton, a választási törvény és az én „nemtudom”-om. Mert a választási
törvény üzenete egyszerű: a FIDESZ és Jobbik által megosztott jobboldal a
többiek teljes és egységes összefogásával váltható le, de így (és csakis így)
leváltható. Mármint a jelenlegi kormány az ami leváltható, de nem a „nép”, vagyis
az a jelentős – és sze. e. az utcára vihető – tömeg, amelyik ezeknek
az ordas eszméknek a hátországát adja.
A választási törvény sajátossága
miatt simán lehet úgy kétharmadot szerezni, hogy amögött nincs társadalmi
többség. És hiába lesz a jogi/alkotmányos legitimáció, ha
nincs meg a társadalmi kétharmad,
és mint tudjuk: a haza nem lehet ellenzékben… (És óriási politikai hiba a
békemenet többszázezres tömegét le-bérmasírozózni.) Innentől nem tudom, mi van,
és ezt még senki nem gondolta végig. Mert ne legyen kétség: egy ilyen szituációban
az alakzatban menetelők, a bé-közepesek és a békemenet békései könnyen
egymásra tolhatók. De hogy hogyan lehet ezt megakadályozni, az elszabadult
indulatok szellemét palackba tuszkolni, azt nem tudom.
Hát ezért nem tudok erről semmi érvényeset mondani.