Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2015. augusztus 11., kedd

Némileg okafogyott nyílt levél Sándor Mária okán



Ez egy – akár – okafogyott blog-bejegyzés, és jó érzés, hogy a dolgok jobbra fordulni tűnnek, mert az egészségügyi Szakdolgozói Kamara szerencsére elállt Sándor Mária etikai eljárásától. De az általam a két szervezet vezetőjének írt nyílt levél többről szól, mint Sándor Mária etikai ügye, így mégis közreadom.


Balogh Zoltán
elnök
MESZK


Kiss László
elnök
FESZ

Kedves Elnök Urak,

Ismertek, 25 éve az egészségügy reformálásán dolgozok, mindig változást akartam, és ez radikálissá tesz. Ráadásul erre ma szükség is van, mert az egészségügy a szétesés olyan fázisában van, ami után már nem, vagy csak hatalmas áldozatok árán építhető újra egy normálisan működő közösségi egészségügy.
De helyzetelemzés helyett most Rólatok, rólunk, mert most konkrétan is helyzet van. Mint tudjuk, az egészségügyben számos (mert a számtalanokkal ne is foglalkozzunk) szakmai szerveződés működik. Ezeket én két csoportba osztom.
Az egyik a fontolva (nem)haladók tábora, akik nem akarnak kikukoricázni, nem akarják kockáztatni azt a zavarosra alapuló, de mégis elviselhető életet, amit legalább megszoktunk, megtanultunk vele és benne élni, akik a „jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen” elvén nem csinálnak semmit, vagy akik az érdekvédelmet a saját önmenedzselésük eszközének tekintik, miniszteri fizetést kialkudva maguknak.
És van a másik csoport, amiben a változást akarók vannak. Akik szerint ez már nem tartható, akik nem magukat, hanem az általuk képviselteket képviselik, és akik nekik (az egészségügy dolgozóinak) akarnak méltóbb életet, érdem szerinti fizetéssel, megbecsüléssel és munkakörülményekkel. Az ebbe a csoportba tartozók nem félnek a változástól, mert azt gondolják, hogy ennél csak jobb lehet.
Udvariasságból nem definiálom az első csoportba tartozókat, de azzal, hogy kijelölöm, hogy kik vannak a másodikban, gyakorlatilag az elsőt is megmondtam… A másodikba tartoztok Ti, azaz a MESZK és a FESZ, és ide sorolom a Magyar Rezidens Szövetséget, a Magyar Orvosok Szövetségét és a FAKOOSZ-t is. (A csoport amúgy nagyon nem homogén, a közös ebben a tenni-akarás, a változtatás igénye.)
Nagyon örültem annak, hogy a szakma ismét megmozdult, és nem politikai alapon kívülről mozgatva, hanem a saját érdekében. Azaz az egészségügyben dolgozók széles tömege érzi, hogy ha működő (egyáltalán: levő) egészségügyet akarunk, akkor ki kell lépni abból, hogy a hippokratészi eskü magyar fordítása az, hogy fát lehet vágni az ágazat hátán, mert „ezek” kötelességtudatból, és nem pénzért dolgoznak.
Hát nem.

És azt is bevallom, hogy komoly öröm volt nekem, hogy a MESZK – ellentétben egy másik kamarával – ki mert állni, mert szervezni és megmozdulni, azaz a tagok pártjára állni. Okosan, látványosan, jól szervezetten. A FESZ meg azt csinálta, amit kell: akciózott, szókimondott, őszintén és keményen. A FESZ volt az– elsősorban Sándor Mária személyének, elszántságának és ötletének köszönhetően – , aki országos témává tette, a közbeszéd fősodrába emelte az ápolók ügyét, helyzetét, és azt a veszélyt, hogy mi lesz velünk nélkülük. Fontos átadott tudás volt, hogy az Ő munkakörülményeiknél, túlterheltségüknél a mi életünk a tét…

És szerettem azt, amikor május 12.-én két oldalról összeérve közös tüntetésbe forrt a két csapat, a feketék és fehérek, a MESZK-esek és a FESZ-esek. Két csapat, két út, közös cél, és összeolvadás. Szép volt, és volt az egészben valami szimbolikus. Persze ebbe már ott belevegyült némi disszonancia: a FESZ-esek arról beszéltek, hogy aki átment látogatóba a MESZK-es csapathoz (hiszen Ők is MESZK tagok!) és fekete pólóban volt, azt kiutálták, elküldték onnan, de ugye mindkét oldalról, hogy a fekete pólósok álruhában orvul kihasználták a fehérek buszát, meg ilyenek. Ez persze szült pár indulatos nyilatkozatot egyes FESZ tagok részéről, amit meg a MESZK vett zokon. Az eredmény: külön akciók, szétforgácsolódás. A MESZK komoly akciót hirdetett a felmondások letétbe helyezésével, a FESZ meg látványos, sokakhoz eljutó akciót csinált a szegénykórházzal. De külön - külön.
A feszültség nő, mert a FESZ (okkal) azt gondolja, hogy a MESZK követelései, céljai túlmennek a köztestület kompetenciáján és szakszervezeti területekre téved, a Kamara viszont azt gondolja, hogy Ők a legszélesebb tagságú testület (ami igaz, hiszen kötelező a tagság…) és az Ő harcuk eredményességét veszélyezteti egy szabadcsapat kontrollálhatatlan akciózása.
Azért nem értettem a dolgot, mert a FESZ és a MESZK nem konkurens szervezet. Aki ápolóként dolgozik, az nem választhat, hogy a Kamarába lépjen, vagy a szakszervezetbe, mert a kamarai tagság köztelező előfeltétele a munkavégzésnek, és e mellett dönthet még úgy az ápoló, hogy belép egy szakszervezetbe is. A Kamarát tehát a FESZ léte egyáltalán nem veszélyezteti, Cser Ágnes viszont már okkal lehet ideges… A lényeg: az eltérő karakter miatt kialakulhatott volna egy afféle jó rendőr - rossz rendőr munkamegosztás: a FESZ akciózik, „megdolgozza” a közvéleményt, befolyásolja a FIDESZ guruk méréseit (hozzájárulva ahhoz, hogy végre az urak is felfogják, hogy az egészségügy ügye már sokaknak fontos), a MESZK pedig a kamarai jogosítványok jogán a tárgyalóasztalnál realizálhatja azt, amit a FESZ-esek „kiakcióztak”.
Hát, ettől az álmomtól kerültünk most nagyon messze azzal, hogy a MESZK a kamarai elnök kezdeményezésére etikai vizsgálatot kezdett Sándor Mária ellen. Miért is? Amiért szót mert emelni a kollégái és a betegek érdekében? Nem ez a dolga nővérként és szakszervezeti aktivistaként? Vagy a valós ok az, hogy a MESZK-et bírálta? Akkor kérném szépen a vádat felségsértésre módosítani. Kedves Zoli, kérlek értsd meg, hogy így az a hamis látszat keletkezik, hogy a MESZK – az orvos-kamarához hasonlóan – kormányhű testület, sőt, túllihegi a MOK passzív (az ellenállásnak ellenálló) magatartását, nyíltan a kormány védelmére kel. Tudom, hogy ez nem igaz, de ha a Facebook kommenteket elolvasod, akkor láthatod, hogy sokakban ez a kép alakult ki.
De ezzel a torzsalkodás után a harc szakaszába értetek. Nem jó ez, és látni kell, hogy ezt így a Habony Művek se találhatta volna ki jobban. Nem kell tenni semmit, ti egymást lerendezitek, és a nagyok, a helyzet okozói hátradőlhetnek, és legfeljebb rendelnek még egy Martinit…
Nem, ne értsétek félre, egyikőtökről se feltételezem, hogy ilyen játszmához asszisztál. Ez kizárt. De ha végig- játsszátok a Rátok osztódott szerepet, akkor hagyjátok magatokat felhasználni. Fel kell fogni, hogy nem egymásnak vagytok ellenségei és még ellenfelei sem, hanem a nincstelenségnek, az egészségügyi dolgozók kizsákmányolásának, illetve azoknak a szervezeteknek, amelyek eltűrik ezt. Kötelesek vagytok megérteni, hogy Ti egy oldalon álltok, és ha Ti is szembe mentek egymással, akkor végképp képviselet nélkül maradnak az egészségügy dolgozói.
A MESZK-nek azt is látnia kell, hogy itt mellényúlt, és hihetetlen társadalmi támogatottságú, (méltán) megbecsült személlyel kezdtek. Egy apró adalék: Tegnap feltettem egy fotómat Máriáról a Face-ra azzal a szöveggel, hogy „Most nem szabad hagyunk, főleg magára hagynunk. Eddig Ő állt ki értünk, most mi következünk!” Az eredmény 25 óra alatt: 356 kedvelés, 23 hozzászólás és 621 (azaz hatszázhuszonegy) megosztás… Posztom még soha nem volt ilyen népszerű.

Kedves Zoli és Laci,
Roppant felelősség van rajtatok. Az első lépést a MESZK-nek kell megtenni, mert Ti vágtátok bele a kést az asztalba: LE KELL ÁLLÍTANI AZ ETIKAI ELJÁRÁST SÁNDOR MÁRIA ELLEN. Ezek után a FESZ-nek is el kell fogadni a gesztust, és „meg kell bocsájtani”, nem visszaütni. Együttműködési megállapodást kell kötni, és a letétbe helyezett felmondások kapcsán közös akciót kellene kezdeni, hogy valami történjen végre.
Értsétek meg: mint egészségpolitikus is kérem ezt Tőletek, de ahogy Sándor Mária is kezdte az egészet: potenciális betegként is. Ti vagytok a betegek utolsó reménye, mert ha Ti nem harcoltok ki érdemi eredményt, akkor a szakma fog megmozdulni, de nem az utcán együtt fehérben vagy feketén, hanem az országúton, repülőn és egyenként: külföldre. Mi meg gyorsan elvégezhetünk valami OKJ-s tanfolyamot, ha élni akarunk.

Budapest,2015. augusztus 11.

Barátsággal,

Kincses Gyula