Gyurcsányahibás

Gyurcsány látványosan menekülteket – ráadásul feketéket – fogad be a lakásába. Ott is a TV rendesen, megy is egy csomó csatornán. Pedig Balog Zoltán is megmondta, hogy aki igazán segít, az csendben, nem látványosságra törekvően teszi. (Amúgy meg kár, hogy a KDNP-s miniszter szavából a Katolikus Egyház csak a „csendben-t” hallotta meg, és nem a segítést…) 

Így persze ne csodálkozzon Gyurcsány, ha azzal vádolják, hogy mindez a politikai PR része, ez nem is a menekülteknek szól, hanem a médiának, azaz belpolitikai üzenete van, hazai média-felhasználásra készül. Igen, így van, akár jogos.

De ugyanígy csak belpolitikai üzenete van annak, azaz hazai politikai felhasználásra készült az idegengyűlöletet előkészítő nemzeti álkonzultáció, ezt a célt szolgálták a „bevándorlóknak” szóló magyar nyelvű plakátok, de ennek a sorozatnak a politikai terméke a semmit meg nem oldó, de az Országos Mentőszolgálat egy éves költségvetését meghaladó pénzből épülő kerítés. Ami legalább pengés, hogy vágja fel a hasát annak a sok görénynek. (Valójában tényleg az állatokét fogja, mert mint látjuk, csak egy drótvágó és egy hálózsák – és volt-nincs.) A politikai haszonlesés versenyét

tehát utcahosszal a FIDESZ nyerte, és szüksége is van rá, mert a Jobbik azon az ideológiai mezőn, ahova most a FIDESZ tévedt, jobban teljesít.

Tetszik – nem tetszik, a politika ilyen: saját szabályai szerint működik, politikai sikerre tör. Ezt teszi Gyurcsány is, és Orbán is: ilyen a modern politika természete.

DE.

A két gesztus célja közé (politikai haszonszerzés) tehát tehettünk egyenlőségjelet, de a két gesztus közé semmiképpen. És végképp nem tehetünk egyenlőségjelet a két gesztus mögötti világkép közé. Az egyik mögött a magát önzéssel izoláló, vezér mögé bújó önistenítő magára-maradás van, a másik mögött egy együttműködésen, szolidaritáson, egymás tiszteletén és elfogadásán alapuló világkép áll.

E két jövőkép között kell választanunk. És ne higgyük, hogy „a népek viharának tengerében” egyedül, önmagunkban, egyenes derékkal mi maradhatunk állva egyedül. Ez csak együttműködéssel lehetséges.

És még két dolog

Az egyik: nem becsülöm alá a mostani bevándorlási hullám jelentőségét és elég régóta a közeljövő legnagyobb kihívásának tartom, amire ráadásul az EU-nak a mai napig nincs érvényes válasza. És az is igaz, hogy a közelgő problémahullámot Orbán Viktor „korát megelőzően” elsőnek ismerte fel. Épp ezért bűn, hogy ezt a felismerést belpolitikai előnyszerzésre, és nem a probléma (közös) megoldására használta.

A másik: én a jogállam híve vagyok, mert azt hiszem, hogy a jog és a független igazságszolgáltatás garantálja a biztonságot, igazságosságot, személyes szabadságot, az egyéni és közérdek harmonikus védelmét. De – és nem csak Erdő Péternek mondom –a jog nem öncél, hanem egy általános, magasabb rendű közjó: az erkölcsre épülő közösségi élet garanciális eszköze. És a cél mindig fontosabb, mit az eszköz. Magyarország egyszer már kivívta a világ figyelmét azzal, hogy 1989-ben nem a törvényt, a nemzetközi egyezményeket tartotta tiszteletben, hanem az e felett álló parancsot, az emberséget.

Most huszonöt év után ismét a világ figyelmének középpontjában állunk, de  ezúttal azzal, hogy most belpolitikai érdekből fontosabbnak tartjuk a törvény betűjét, mint a probléma megoldását és az emberséget.

Némileg okafogyott nyílt levél Sándor Mária okán

Ez egy – akár – okafogyott blog-bejegyzés, és jó érzés, hogy a dolgok jobbra fordulni tűnnek, mert az egészségügyi Szakdolgozói Kamara szerencsére elállt Sándor Mária etikai eljárásától. De az általam a két szervezet vezetőjének írt nyílt levél többről szól, mint Sándor Mária etikai ügye, így mégis közreadom.

Balogh Zoltán elnök MESZK

Kiss László elnök FESZ

Kedves Elnök Urak,

Ismertek, 25 éve az egészségügy reformálásán dolgozok, mindig változást akartam, és ez radikálissá tesz. Ráadásul erre ma szükség is van, mert az egészségügy a szétesés olyan fázisában van, ami után már nem, vagy csak hatalmas áldozatok árán építhető újra egy normálisan működő közösségi egészségügy.

De helyzetelemzés helyett most Rólatok, rólunk, mert most konkrétan is helyzet van. Mint tudjuk, az egészségügyben számos (mert a számtalanokkal ne is foglalkozzunk) szakmai szerveződés működik. Ezeket én két csoportba osztom.

Az egyik a fontolva (nem)haladók tábora, akik nem akarnak kikukoricázni, nem akarják kockáztatni azt a zavarosra alapuló, de mégis elviselhető életet, amit legalább megszoktunk, megtanultunk vele és benne élni, akik a „jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen” elvén nem csinálnak semmit, vagy akik az érdekvédelmet a saját önmenedzselésük eszközének tekintik, miniszteri fizetést kialkudva maguknak.

És van a másik csoport, amiben a változást akarók vannak. Akik szerint ez már nem tartható, akik nem magukat, hanem az általuk képviselteket képviselik, és akik nekik (az egészségügy dolgozóinak) akarnak méltóbb életet, érdem szerinti fizetéssel, megbecsüléssel és munkakörülményekkel. Az ebbe a csoportba tartozók nem félnek a változástól, mert azt gondolják, hogy ennél csak jobb lehet.

Udvariasságból nem definiálom az első csoportba tartozókat, de azzal, hogy kijelölöm, hogy kik vannak a másodikban, gyakorlatilag az elsőt is megmondtam… A másodikba tartoztok Ti, azaz a MESZK és a FESZ, és ide sorolom a Magyar Rezidens Szövetséget, a Magyar Orvosok Szövetségét és a FAKOOSZ-t is. (A csoport amúgy nagyon nem homogén, a közös ebben a tenni-akarás, a változtatás igénye.)

Nagyon örültem annak, hogy a szakma ismét megmozdult, és nem politikai alapon kívülről mozgatva, hanem a saját érdekében. Azaz az egészségügyben dolgozók széles tömege érzi, hogy ha működő (egyáltalán: levő) egészségügyet akarunk, akkor ki kell lépni abból, hogy a hippokratészi eskü magyar fordítása az, hogy fát lehet vágni az ágazat hátán, mert „ezek” kötelességtudatból, és nem pénzért dolgoznak.

Hát nem.

És azt is bevallom, hogy komoly öröm volt nekem, hogy a MESZK – ellentétben egy másik kamarával – ki mert állni, mert szervezni és megmozdulni, azaz a tagok pártjára állni. Okosan, látványosan, jól szervezetten. A FESZ meg azt csinálta, amit kell: akciózott, szókimondott, őszintén és keményen. A FESZ volt az– elsősorban Sándor Mária személyének, elszántságának és ötletének köszönhetően – , aki országos témává tette, a közbeszéd fősodrába emelte az ápolók ügyét, helyzetét, és azt a veszélyt, hogy mi lesz velünk nélkülük. Fontos átadott tudás volt, hogy az Ő munkakörülményeiknél, túlterheltségüknél a mi életünk a tét…

És szerettem azt, amikor május 12.-én két oldalról összeérve közös tüntetésbe forrt a két csapat, a feketék és fehérek, a MESZK-esek és a FESZ-esek. Két csapat, két út, közös cél, és összeolvadás. Szép volt, és volt az egészben valami szimbolikus. Persze ebbe már ott belevegyült némi disszonancia: a FESZ-esek arról beszéltek, hogy aki átment látogatóba a MESZK-es csapathoz (hiszen Ők is MESZK tagok!) és fekete pólóban volt, azt kiutálták, elküldték onnan, de ugye mindkét oldalról, hogy a fekete pólósok álruhában orvul kihasználták a fehérek buszát, meg ilyenek. Ez persze szült pár indulatos nyilatkozatot egyes FESZ tagok részéről, amit meg a MESZK vett zokon. Az eredmény: külön akciók, szétforgácsolódás. A MESZK komoly akciót hirdetett a felmondások letétbe helyezésével, a FESZ meg látványos, sokakhoz eljutó akciót csinált a szegénykórházzal. De külön - külön.

A feszültség nő, mert a FESZ (okkal) azt gondolja, hogy a MESZK követelései, céljai túlmennek a köztestület kompetenciáján és szakszervezeti területekre téved, a Kamara viszont azt gondolja, hogy Ők a legszélesebb tagságú testület (ami igaz, hiszen kötelező a tagság…) és az Ő harcuk eredményességét veszélyezteti egy szabadcsapat kontrollálhatatlan akciózása.

Azért nem értettem a dolgot, mert a FESZ és a MESZK nem konkurens szervezet. Aki ápolóként dolgozik, az nem választhat, hogy a Kamarába lépjen, vagy a szakszervezetbe, mert a kamarai tagság köztelező előfeltétele a munkavégzésnek, és e mellett dönthet még úgy az ápoló, hogy belép egy szakszervezetbe is. A Kamarát tehát a FESZ léte egyáltalán nem veszélyezteti, Cser Ágnes viszont már okkal lehet ideges… A lényeg: az eltérő karakter miatt kialakulhatott volna egy afféle jó rendőr - rossz rendőr munkamegosztás: a FESZ akciózik, „megdolgozza” a közvéleményt, befolyásolja a FIDESZ guruk méréseit (hozzájárulva ahhoz, hogy végre az urak is felfogják, hogy az egészségügy ügye már sokaknak fontos), a MESZK pedig a kamarai jogosítványok jogán a tárgyalóasztalnál realizálhatja azt, amit a FESZ-esek „kiakcióztak”.

Hát, ettől az álmomtól kerültünk most nagyon messze azzal, hogy a MESZK a kamarai elnök kezdeményezésére etikai vizsgálatot kezdett Sándor Mária ellen. Miért is? Amiért szót mert emelni a kollégái és a betegek érdekében? Nem ez a dolga nővérként és szakszervezeti aktivistaként? Vagy a valós ok az, hogy a MESZK-et bírálta? Akkor kérném szépen a vádat felségsértésre módosítani. Kedves Zoli, kérlek értsd meg, hogy így az a hamis látszat keletkezik, hogy a MESZK – az orvos-kamarához hasonlóan – kormányhű testület, sőt, túllihegi a MOK passzív (az ellenállásnak ellenálló) magatartását, nyíltan a kormány védelmére kel. Tudom, hogy ez nem igaz, de ha a Facebook kommenteket elolvasod, akkor láthatod, hogy sokakban ez a kép alakult ki.

De ezzel a torzsalkodás után a harc szakaszába értetek. Nem jó ez, és látni kell, hogy ezt így a Habony Művek se találhatta volna ki jobban. Nem kell tenni semmit, ti egymást lerendezitek, és a nagyok, a helyzet okozói hátradőlhetnek, és legfeljebb rendelnek még egy Martinit…

Nem, ne értsétek félre, egyikőtökről se feltételezem, hogy ilyen játszmához asszisztál. Ez kizárt. De ha végig- játsszátok a Rátok osztódott szerepet, akkor hagyjátok magatokat felhasználni. Fel kell fogni, hogy nem egymásnak vagytok ellenségei és még ellenfelei sem, hanem a nincstelenségnek, az egészségügyi dolgozók kizsákmányolásának, illetve azoknak a szervezeteknek, amelyek eltűrik ezt. Kötelesek vagytok megérteni, hogy Ti egy oldalon álltok, és ha Ti is szembe mentek egymással, akkor végképp képviselet nélkül maradnak az egészségügy dolgozói.

A MESZK-nek azt is látnia kell, hogy itt mellényúlt, és hihetetlen társadalmi támogatottságú, (méltán) megbecsült személlyel kezdtek. Egy apró adalék: Tegnap feltettem egy fotómat Máriáról a Face-ra azzal a szöveggel, hogy „Most nem szabad hagyunk, főleg magára hagynunk. Eddig Ő állt ki értünk, most mi következünk!” Az eredmény 25 óra alatt: 356 kedvelés, 23 hozzászólás és 621 (azaz hatszázhuszonegy) megosztás… Posztom még soha nem volt ilyen népszerű.

Kedves Zoli és Laci,

Roppant felelősség van rajtatok. Az első lépést a MESZK-nek kell megtenni, mert Ti vágtátok bele a kést az asztalba: LE KELL ÁLLÍTANI AZ ETIKAI ELJÁRÁST SÁNDOR MÁRIA ELLEN. Ezek után a FESZ-nek is el kell fogadni a gesztust, és „meg kell bocsájtani”, nem visszaütni. Együttműködési megállapodást kell kötni, és a letétbe helyezett felmondások kapcsán közös akciót kellene kezdeni, hogy valami történjen végre.

Értsétek meg: mint egészségpolitikus is kérem ezt Tőletek, de ahogy Sándor Mária is kezdte az egészet: potenciális betegként is. Ti vagytok a betegek utolsó reménye, mert ha Ti nem harcoltok ki érdemi eredményt, akkor a szakma fog megmozdulni, de nem az utcán együtt fehérben vagy feketén, hanem az országúton, repülőn és egyenként: külföldre. Mi meg gyorsan elvégezhetünk valami OKJ-s tanfolyamot, ha élni akarunk.

Budapest,2015. augusztus 11.

Barátsággal,

Kincses Gyula

Igény pedig nem vóna rá

Mottó1:

„Szép asszonyt kemény szerszámmal, ügyvédet perrel, a magyar népet jobboldallal, diktatúrával megijeszteni nem lehet!”

(egy klasszikus ráncfelvarrása)

Mottó2:

„Ma már egyre többen látják, hogy a Király meztelen. És úgy gondolják: jól áll Neki!”

(én)

Emlékeztetőül – és viszonyítási pontként – három tény:

•  A vakkomondoros Baloghot Fülöpháza hálás népe újraválasztotta
•   Ásotthalom Polgármestere Toroczkai László (szintén szabad és tiszta, manipuláció-mentes választáson)
•  A FIDESZ-KDNP és a Jobbik együttes támogatottsága[1] a MEDIAN 2015. júniusi felmérése szerint a biztos pártválasztók között 68%. (Igaz, hogy mindez 35%-nyi „nincs pártja” mellett, de ne higgyük azt, hogy ez a jelentős tömeg mind a ballib uszályában vergődik, és csak azért nincs pártja, mert nem tudja, hogy az MSZP vagy a DK, vagy valamelyik újbaloldali új.)

A bajom a következő. Az általam tisztelt és/vagy szeretett barátaim éjt nappallá tesznek azért, hogy kitalálják, hogyan lehet a demokratikus kereteket, intézményeket visszaállítani Magyarországon. Szegények. Mert azt hiszik, hogy a keretek, az intézmények hiányoznak. Kell majd egy régi-új alkotmány, tisztességes választási törvény, és megint boldogság (szabadság, demokrácia, igazságosság, korrupciómentesség stb.) lesz kies e hazában. De szép is lenne. A dolog sajnos bonyolultabb.

Mi – a demokraták – időnként nagyon okosan és kulturáltan elmondunk ezt-azt az ATV-ben, Klubrádióban, cikket vagy blogot írunk. A barátaink lelkesen bólogatnak, gratulálnak, jól elvagyunk ezzel, magunk közt. De az országot a fenti három tény írja le, mert kormányunk szájbarágóan primitív és aljas ösztönökre építő gyűlöletkampánya kiválóan működik, mint már annyiszor a történelemben. És ne becsüljük alá: a gyűlölet közösségépítő, önbecsülést adó, nyomort feledtető, így kis (csonka)hazánk népe szereti ezt. És persze azt, hogy húsz év téblábolása után végre megint van ki után menni, lehet kit követni. Mindent megér, hogy végre megint jó magyarnak lenni! Nem vagyunk az EU vagy Amerika kapcája, megmutatjuk nekik! - bár a „mit”, az még bizonytalan. Ne felejtsük: Ceaușescu Romániájában is sokáig jó volt románnak lenni. (Románnak, és nem magyarnak, nem szásznak, nem zsidónak.) A végén persze ki is végezték, de ez most nem aktuális részlet, hiszen még a vörösre tapsolt tenyereknél tartunk. Ami tény: menekültáradat nem jött még ilyen jókor Finkelstein eminens tanítványainak.

Nemrég egy kedvelt ismerősömmel volt egy vitám a Face-n. A zseniális kisgyermek és macska-etológus hölgy kifakadt (okkal) azon, hogy olyan aljas emberek is léteznek, mint akik… Azt válaszoltam, hogy ez nem jó megközelítés. Nem arról van szó, hogy az emberiség egy kis hányada aljas állat, aki szörnyű és rettenet, a többi pedig a „rendes ember”, hanem az aljas és állat (szinte) mindannyiunkban benne van. (A különbség csak annyi, hogy kiből milyen könnyen hívató elő, és milyen kéjjel éli meg az új szerepet.) Persze vannak kivételek, akik nem, akik hősök és utcanév-táblaként végzik, de a többségtől ez nem elvárható. Ami a fontos: az aljas állat nem az, aki aljas állat, hanem aki előhozza ezt az átlagemberből. A Mein Kapmf-ot Hitler írta, de tömegek (mennyiségi értelemben: egy nép) álltak mögé. Utólag persze mindig tisztul a kép, kiderül, hogy én nem is, meg nem láthattam, hogy mi lesz ebből, meg zsaroltak és másokat védtem, de Anna Frank családjának rejtekhelyét se a fasiszta élcsapat, az SS kutatta fel, hanem helyi rendes emberek érdeknélküli feljelentése miatt füstöltek el. (Ennyit a most tömegesedő idegengyűlöletről, bevándorló-ellenességről, és rólunk, magyarokról.)

Kedves Demokráciát Vágyó Barátaim,

A helyzet tehát sokkal rosszabb, mint véljük. A FIDESZ lerombolta/névlegesre züllesztette a demokratikus intézményeket – kereteket, és ledörzsölte magáról a fékek és ellensúlyok rendszerét. Tette, mert tehette. Mert hagytuk, sőt, valójában sokan egyetértettek ezzel. A valós (és nehéz) feladatunk tehát nem (csak) a demokratikus keretek helyreállítása, hanem a demokrácia (becsület, szabadság, tisztesség, korrupciómenteség, szolidaritás stb.) iránti igény újra-felkeltése, a közgondolkodásban egy normális értékrend dominanciájának visszaállítása. A hipnotikus álomból kell valahogy felébreszteni az embereket, mielőtt valami nagyon nagy csattanás kelti fel őket.

---

[1] Ez számít, hiszen a két párt csak a konc tekintetében konkurens, az értékrend, a társadalomlélektan, a zsigeri érzet szintjén azonos.