Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2017. november 25., szombat

A Magyar Orvosi Kamara álomszerepe



Az én koromban az ember már ne egyen sokat lefekvés előtt, mert megviseli. És valószínű, hogy az új, MOK-kal kapcsolatos hírek is felzaklattak, mert furcsát álmodtam. Reggel, felébredve gyorsan le is írtam. Íme.

Pályázat

Alulírott dr Kincses Gyula fül- orr-gégegyógyász szakorvos ezennel benyújtom pályázatom a MOK időközben megüresedett elnöki pozíciójára.

A pályázatom célja

A magyar orvostársadalom a körülöttünk zajló társadalmi és gazdasági, illetve az egészségügyön belüli szerepváltozások miatt az elmúlt negyedszázadban érdemi presztízsveszteséget szenvedett el. Célom a magyar orvosi kar megbecsültségének és becsületének, szakmai és társadalmi súlyának visszaszerzésre. Ehhez ki kell kényszeríteni, hogy az orvosok társadalmi (anyagi és erkölcsi) megbecsültsége a szakmánknak a társadalom működésében elfoglalt súlyának megfelelő legyen. A megbecsültséget ki lehet kényszeríteni, de a becsületet, tiszteletet nem lehet visszakövetelni, azt csak kemény munkával lehet visszaszerezni.
A MOK-nak mind a két célt, a megbecsülést és a becsület visszaszerzést egyaránt szem előtt kell tartania, de tudni kell, hogy az anyagi megbecsülést, a nyugodt, kiszámítható szakmai létet biztosító szabályozási környezetet ki lehet, és ki is kell követelni, de a magyar orvosi kar rangja, presztízse nem az elnök miniszteri fizetésén, hanem az egészségügyről kialakított társadalmi képen, az orvosok példaértékű működésén, illetve az orvosok önérdek-érvényesítő képességén múlik. Ennek javítása viszont csak a MOK önkormányzatisági, önellenőrzési és öntisztulási folyamatainak megerősítésével lehetséges.
A tisztességes többség érdekében nagyobb szigorral, és kifele is hitelesen kell eljárni a szakma becsületét, jó hírét sertő igen kis számú kollégával szemben, másrészt a szakmánknak nagyobb nyíltsággal kell a közvélemény felé fordulnia. El kell érni, hogy a betegek elhiggyék: kivetjük magunk közül a pár méltatlant, tehát okkal és joggal bíznak a többségben. A rosszul értelmezett defenzív, hárító, szőnyeg alá söprő magatartás helyett elébe kell menni az elkerülhetetlen változásoknak, és nyilvánossá kell tenni orvosi működésünket és annak eredményességét, illetve elszánt fellépésünket az etikai ügyekben.
És főleg: el kell érni, hogy olyan szakmai és finanszírozási körülmények között dolgozhassunk, ami lehetővé teszi a tisztességes, megbecsülést kivívó munkát. Ehhez minimálisan az alábbiakat kell követelnünk:
·         Kiszámítható, az átlagos bérnövekedést 10 éven át mindig meghaladó jövedelem-növekedést biztosító bértábla
·         Kiszámítható, biztonságos működést szavatoló szakmai-jogi környezetet, betartható szakmai szabályokat (incl. a hálapénz kérdés komplex és valós rendezése)
·         Ágazati nyugdíjpénztár és egészségpénztár létrehozása, kiemelt állami támogatással vagy ágazati adókedvezménnyel. Az ágazati nyugdíjpénztár a feltétele annak, hogy érdemi életminőség-vesztés nélkül egy orvos is nyugdíjba mehessen
·         A közszolgáltatások mentesítése az IPA alól
·         A praxisjog kérdésének rendezése
Az orvostársadalom alapvető érdeke a belső hierarchikus viszonyokat fenntartó, az orvosok társadalmi megítélését erősen rontó, az ellátás modernizálását és ésszerűsítését megnehezítő hálapénz-rendszer felszámolása. A MOK-nak a végsőkig elmenve követelnie kell a hálapénzrendszer felszámolását lehetővé tevő pénzügyi és jogi-szabályozási keretek kialakítását.
.

A MOK méltó szerepben

A fenti követelések elengedhetetlenek, de akár szakszervezeti célok is lehetnek, hiszen a tisztességes munkavégzés/megélhetés feltételeit biztosítják, de nem hoznak minőségi változást a MOK szerepkörében. Ehhez a Magyar Orvosi Kamarának, mint hivatalrendi köztestületnek valós szakmai és önigazgatási feladatokat, hatásköröket kell kapnia. Ez elengedhetetlen, mert tudjuk, látjuk, hogy az egészségügy hatalmas átalakulási folyamat közepén tart, és ennek még koránt sincs vége. Saját bőrünkön érezzük ennek hatásait, beleértve az orvosi szerep megváltozását. A MOK-nak nem a védhetetlen (és rossz) pozíciók, a kis különalkuk védelme, a reformok lassítása, „kivédése” a feladata, hanem a MOK-nak az átalakítás érdemi szereplőjévé, az EMMI egyenrangú, szakmailag, kompetens partnerévé kell válnia. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk: a változások elszenvedői, vagy résztvevői, esetleg proaktív irányítói akarunk lenni?
Ahhoz, hogy a MOK megfelelő súllyal vegyen részt az egészségügy előttünk álló átalakításában, szükség van a szakmaiság formális és informális megerősítésére. A megváltozott világban a szakma méltó pozíciójának visszaszerezésére ebben az új és aktív szerepben van nagyobb esély. Ehhez a MOK-nak, mint a jól működő kamarák többségének az alábbi jogosítványokat kell megszereznie, illetve visszaszereznie:
  1.  A kötelező tagságnak akkor van értelme, ha a MOK vezeti az orvosok nyilvántartását (úgy az alapnyilvántartást, mint a működési nyilvántartást), és a MOK határozza meg és szervezi, végzi a szakképzési - továbbképzési feltételeket, és adja ki a „jóhírnév igazolást”. (Ugye tudjuk: a jó hírnév nem egyenlő pusztán a működési nyilvántartásban való szerepléssel.)
  2. A finanszírozási és szakmai szabályok, protokollok kidolgozása, karbantartása tekintetében a minisztérium szakpolitikai egyeztető partnere a MOK, és ennek érdekében a MOK működteti a szakmai Kollégiumokat.
  3.  A finanszírozási szabályok ármeghatározó szerepként is felfoghatók. A MOK tagságának kell döntenie arról, hogy akar-e a minimális díjtételek meghatározásával árszabályzó szerepet betölteni a magánfinanszírozású szolgáltatásoknál?
  4.  A MOK-nak kell kidolgoznia és működtetnie az egészségügyi  intézmények (ideértve a magánfinanszírozású szolgáltatók) nyilvános értékelésének indikátor-rendszerét.
    A társadalomtól csak akkor várhatunk méltóbb elismerést, ha bizonyítjuk, hogy méltók vagyunk rá!
A fenti feladatok természetesen meghaladják a MOK jelenlegi képességeit és kompetenciáját. Az adminisztratív közfeladatok (nyilvántartások vezetése) feltételei könnyen megteremthetők, de a MOK szakmai kompetenciájának, társadalmi súlyának a visszaszerzésének egy lehetséges módja, ha egyesül a MOK és a MOTESZ, ezáltal az orvosi köztestület megfelelő szakmaisággal és legitimált kompetenciával bír. A MOTESZ integrálásánál meg kell hagyni a MOTESZ szervezeti és pénzügyi önállóságát, de ebben a javasolt új szervezeti formában a MOTESZ elnök egyúttal MOK alelnöke is. Ezzel az integrációval a MOK legitim szakmai tudást és kompetenciát kapna, a MOTESZ viszont köztestületként (a köztelező államigazgatási egyeztetések hivatalos szereplőjeként) a MOK-on keresztül nagyobb hatásfokkal tudná képviselni a szakmai szempontokat. Ugyanez az integráció biztosítaná a MOK szakmai – szakképzési továbbképzési funkciójának szakmaiságát.
A megnövekedett feladatok természetesen többletforrást igényelnek. Ennek fedezete ugyanakkor nem a tagdíj, mert a közfeladatok ellátásának forrását az államnak kell biztosítania. Át kell tekinteni a MOK feladatait és gazdálkodását, meg kell vizsgálni, hogy a modernizálás, ésszerűsítés milyen tagdíjcsökkentési lehetőségeket teremt meg. Alapelv, hogy egyensúlyt kell teremteni a MOK szolgáltatásai és a tagdíj mértéke között.
-
Végezetül: A MOK elnöke nem végezheti munkáját társadalmi munkában, tisztességes fizetést kell kapnia. Bére annak érdekében, hogy minden hónapban szembesüljön kollegái helyzetével, a mindenkori orvosi átlagjövedelem legyen.

Budapest, 2017. 11. 25.

Dr. Kincses Gyula

* * *
Nagyjából ennyire emlékszem az álomból. De felébredtem, és minden megy a maga útján. A Magyar Orvosi Kamara a 2017. évi rendes közgyűlésére készül és leszögezi, hogy a Magyar Orvosi Kamara mindenben a rá vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával – és minden alaptalan állítással szemben – transzparensen működik. Én meg élem a nyugdíjasok gondtalan életét, és várom az emelt tagdíjról szóló csekket.
A kérdés – mint mindig – az, hogy ez a mostani felbolydulás csak a tagdíjemelésről, vagy a MOK szerepének, feladatának, attitűdjének a megújításról szól-e.
.

P.s.
Mielőtt bárki félreértené: nem jelentkeztem be semmiféle funkcióra, és nem kívánom Éger Istvánt megbuktatni. Célom egy korszerűbb, élhető egészségügy kialakítása, és ebben az orvostársadalom, illetve az őket képviselő MOK méltó szerepének a megtalálása. Ha ezt Éger István valósítja meg: welcome. Én leszek a legfőbb segítője.

3 megjegyzés:

  1. Miért vagy tagja egy ilyen szétrothadt köztestületnek, ha nem kötelező számodra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért léptem be,
      - hogy közelről lássam a tényleges (nem) működést,
      - hogy ne tagadhassanak meg információt arra hivatkozva hogy nem vagyok tag,
      - nemzeti karakter.

      Törlés
  2. Javaslatom:
    Ahogyan aránylik a MOK elnökének fizetésèhez ez a kamarai tagsági díj, ugyanúgy arányuljon a szakorvosi képzésben résztvevő fiatal orvosok tagdíja a fizetésükhöz!
    De jobb megoldás:
    Ahányszorosa a MOK elnökének fizetése a tagdíjnak, annyiszorosára emeljék fel kezdő orvosaink fizetését!
    Semmivel sem bonyolultabb MOK elnökkén kéjelegni, mint pl. idegsebész szakképzést megszerezni.
    Ràadásul az orvoselvándorlás is megszünne.

    VálaszTörlés