Igen, olimpiát, de a szomszédokkal!

A Nolimpia kampány alatt azt gondoltam – és ebben nem nagyon mozdultam el –, hogy egy ekkora és ilyen gazdasági fejlettségű ország számára megterhelő, és más, fontosabb ágazatoktól – pl. oktatás, egészségügy – von el forrást  egy komplett olimpia megrendezése. Ráadásul számos olyan kötelező fejlesztéssel jár, aminek az utóhasznosulása is kétséges. Akkor még nem volt elterjedten használt az „overtourism” kifejezés, de az is kérdéses volt számomra, hogy elbír-e egy ekkora ország (pontosabban a szóba jöhető helyszínek, szállodai kapacitás stb.) ekkora idegenfogalmi terhelést, illetve az ennek érdekében végzett fejlesztések utóhasznosíthatók-e. (Az olimpiai faluból lehet bérlakás programot csinálni, de ötcsillagos szállodából nem.)

Persze értettem a „merjük nagyot álmodni”-t, pontosabban azt, hogy a nehezen elérhető célok nélkül nincsenek nagy ugrások, szintet lépő fejlesztések. (Ehhez persze nehezen, de elérhető célok kellenek.) És ugye ismerjük:

-       Hány éve dohányzol?

-       Vagy harminc

-       Az rengetegbe került. Abból a pénzből már lehetne egy Ferrarid….

-       Te dohányzol?

-       Nem.

-       És hol a Ferrarid?

Valahogy így. Nem lett olimpia, de az egészségügy vagy oktatásügy nem hasít ettől.

Tehát nem értettem egyet (most sem nagyon) a (kizárólag) magyar rendezésű olimpiával, de már 2015-ben azt írtam a blogomban, hogy „ez (az olimpia) kellene, de egy Bécs-Pozsony-Budapest közös pályázattal” http://www.asztalfiok.hu/2015/06/

Egy Bécs-Pozsony-Budapest háromszög nem nagyobb, mint a közelmúltban olimpiát rendező országok területe, és egy ilyen megoldásban megoszlanak a költségek, létesítmények, látogatói tömeg. Bécs erős partner tudna ebben lenni, de részvétele a monarchista nosztalgián kívül természetesen nem feltétel. Miután tengeri versenyszámok is vannak, társrendezőként Szlovénia, Horvátország is szóba jöhet. És nem vagyok egyedül: Robert Fico mostani jelentkezése, Karácsony Gergely megszólalása erősíti ezt a gondolatot. És az is igaz, hogy az utóbbi évtizedben átértékelődött az olimpia célmodellje: a „megmutatjuk nekik, hogy mi rendezzük a legnagyobb durranást” mellé felzárkózott a fenntarthatóság.

Az országközi együttműködés külön haszon, tartós előny. Ne feledjük: ha az olimpia miatt normálisan és gyorsan kell eljutni vonattal Pozsonyba, Bécsbe vagy Kassára, akkor az azt is jelenti, hogy az olimpia után gyorsabban, kulturáltabban juthatunk el Győrbe, Miskolcra vagy Debrecenbe. (Ne feledjük: a Hajdú Express 40 évvel ezelőtt bő 20 perccel hamarabb ért Debrecenbe.)

Az NOB elnöke szerint „Az olimpiai eszme egyik lényege, hogy a világ minden tájáról összehozza egymással a sportolókat és a szurkolókat”, ami közösségépítést és együttműködést feltételez. De ami még fontosabb: a közös rendezés koherenciát képez, partnerségre kényszerít, és azt üzeni a világnak, hogy tudunk együtt létezni, dolgozni. A nolimpia kampány óta ennek szükségessége felértékelődött, és az olimpia jó lehetőséget teremtene ennek kialakítására, a határok valós szublimálására.

 

A lényeg az együttműködésen van. Ebben van ma a legnagyobb deficit, és nagyon fontos lenne olyan üzenetet küldeni a világnak, hogy Magyarország egy együttműködésre képes ország.