Kutya vagy macska, avagy Orbán igaza

Régóta gondolkozok azon, hogy a politikának komolyabban kellene venni az etológiát, azaz etológiai szakértőket kellene bevonni a politikakészítésbe, merthogy könnyebb az emberi természetet, a viselkedés kódolt szabályait felhasználva sikeresen politizálni, mint az ellen. (Fontos felismerés volt ez annak idején sízésben is: ha lehet, a gravitációt kihasználva, és ne ellene, mert különben izomláz + folyamatos esés…)

Ezért régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy az ember (mint olyan, mint faj), kutya vagy macska. Azaz mi, emberek individualista, személyiségünket, függetlenségünket mindenáron őrző, önmegvalósításra törekvő macskacsorda vagyunk, amelyik csak folyamatos kompromisszumok árán képes együttműködni, vagy kulturálisan a falka hierarchiájára, biztonságára szocializálódott kutyafalkák halmaza vagyunk. Válasz nincs, mert vélhetően ez nem egybites, nem vagy - vagy jellegű kérdés. Az emberben mindkettő benne van, hiszen az emberiséget az alfahím alkatúak vezéregyénisége mellett zömmel a macska alkatúak individualista zsenialitása viszi előre, de vélhetően az „emberek” jobban vágynak a hierarchikus beágyazódás egyértelmű, könnyen követhető, és védelmet nyújtó szabályaira, mint ahogy azt mi, az „értük fáradozók” gondoljuk. (A szabadság a gyakorlatban és az általános helyzetekben kevésbé megélt prioritás, mint azt a versekben nagyjaink megénekelték, és azt ünnepeinken önfeledt szavaljuk. A csípésrend egyértelmű igazodást, problémamentességet jelent az alul lévőnek is.)
.

Sok reménykedés után egyszer végre tudtam beszélni erről a hazai etológia méltán nagy öregjével, Csányi Vilmossal, de ebben (kutya vagy macska) nem akart állást foglalni. Ugyanakkor jónéhány éve tanultam valami mást, fontosabbat Csányitól. Azt, hogy az egy hazug mítosz, hogy létezik egy mindenek (ideológiák, korszakok, kormányok stb.) felett álló „objektív” igazságként létező etika, amelyik önmagában, a társadalmak (csoportok) felett állva érvényes és örök. Ilyennek gondoljuk pl. a Tízparancsolat norma-rendszerét, hiszen ez a zsidó-keresztény kultúra alapja, de hasonló állításokat fogalmaznak meg más (konkurens) vallások alapvetései is. Hát nem. Merthogy ugyan vannak ezek a megfellebbezhetetlen etikai normák, amik felette állnak a napi politikának, egyéni önzéseknek és uralkodói szeszélyeknek, de ezek a normák csak csoporton belül érvényesek. A ne ölj, ne lopj (ne rabolj), ne hazudj, csak a csoporton belül érvényes: kifelé, a másik csoporttal szemben nem. Aki csoporton belül szegi meg ezeket a normákat, annak bitó vagy börtön, esetleg élve elégetés, de aki csoporton kívül teszi ugyanezt, az nem bűnös, hanem köztiszteletben álló hős. (Lásd a győztes hadvezéreket, akik öltek, raboltak, erőszakoltak. Nem börtönt, bitót, hanem szobrot nekik.) Másként: a leleményes Odüsszeusz a görögök (és a szellemi utódaik) szemében a zseniálisan okos, fifikás hős, de a trójaiak vélhetően aljas cselvető görénynek gondolták, aki férfiatlanul megfutott a nemes küzdelemtől, és gyávaságát csalással, fondorral kompenzálta. (És elnézést a görényektől, mert aranyos állatkák.)

Fontos tudás ez, mert így értettem meg, hogy miért értelmetlen (pontosabban: reménytelen) az, amit pl. blog írás címén művelek. Mindig az a hiú remény fűt, hogy nem (csak) a belterjes tábornak beszélek, hanem a túloldalon is meghallanak ebből valamicskét, át-át tudok kiabálni a falon. De a Csányi tétel alapján ez teljesen reménytelen. Hiszen az, amikor megpróbáljuk elmagyarázni, hogy Orbán hogyan hazudott az EU-ban, miként oszt a saját haveroknak másoktól ellopva, körülbelül olyan vállalkozás, mintha megpróbáltuk volna Trója után a görögöknek elmagyarázni, hogy az, amit Odüsszeusz csinált, az unfair, megsérti a nemzetközi pánhellén normákat, és Ő alapvetően egy hazug csaló. Nem. Az Orbánisták normája szerint Orbán becsületes, hiszen (azt hiszik, hogy) értük, az igazi magyarokért hazudik, lop, csal. (Lásd még: érted lopunk elvtárs, nem ellened…)

És igen, igaza van abban Csányinak, hogy Orbán „csak” ennek a szellemében, az etológia szabályai szerint cselekszik, ezért démonizálja a másokat, az idegeneket, a bevándorlókat.
.

Mert Csányi szerint:

Attitűdök és viselkedésformák a saját csoporttal szemben

• Magukat erkölcsösnek és felsőbbrendűnek érzik
• A saját csoport értékeit univerzálisnak és belsőleg adottnak tekintik,
• saját szokásaikat, mint eredendően emberit fogják fel
• Magukat erősnek tartják
• Elfogadják a lopás és a gyilkosság elleni szankciókat
• Engedelmeskednek a saját csoport hatóságainak
• A csoportjuk tagjaival együttműködnek. Hajlandóak a csoport tagjai maradni 
• Hajlandóak harcolni és esetleg meghalni a csoportért

.

Attitűdök és viselkedésformák az idegen csoporttal szemben:

•  Az idegen csoportot megvetendőnek, erkölcstelennek és alsóbbrendűnek tekintik
•  Az idegeneket gyengének tartják
•  Az idegen csoporttól megfelelő szociális távolságot tartanak
•  Az idegen csoportot gyűlölik
• Elfogadják az idegen csoportban elkövetett lopás vagy gyilkosság esetleges büntetlenségét, elfogadnak olyan saját szankciókat, amelyek a lopást és a gyilkosságot elősegítik
• Nem működnek együtt az idegen csoport tagjaival
• Nem engedelmeskednek az idegen hatóságoknak
• Nem hajlandóak az idegen csoport tagjaivá válni
• Nem hajlandóak harcolni és meghalni az idegen csoportért
• Háborúban erkölcsös dolognak tartják az idegen csoport tagjait megölni
• Az idegen csoport mint rossz példa szolgál a gyermeknevelésben
• A különböző problémákért az idegen csoportot vádolják. Félnek és nem bíznak az idegen csoportban

(Csányi Vilmos: Íme, az ember, 2015 Libri Kiadó)

-
Tehát érthető, hogy senkit nem érdekel a migráncsok valós képessége, végzettsége, egyénenkénti tudása: globálisan lecsürhézzük, le agresszív hordázzuk, lecsőcselékezzük őket. Igen, ez következik a belénk égett etológiai kódból, és aki így tesz, az mennybe megy. (Lásd Hunyadi Mátyástól Hitleren át Ceaușescuig.). Ez magyarázza, hogy az EU-n belül egyre többen gondolják azt, hogy Orbánnak igaza van, és általában erősödik a szélsőjobbos kirekesztés.

A program tehát adott, de nem ez az egyetlen program/parancs, és az etológia nem az egyetlen tudomány. Az etológia az állatvilágból velünk hozott ősi mintákat írja le, de az emberre nemcsak ezek, hanem a társadalmi törvények is vonatkoznak, és – szerencsére, és úgy- ahogy – ezek is ránk égtek. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az élet nem más, mint anti-entrópiás tevékenység, akkor a társadalom elemi definíciójaként az önzés legyőzését/korlátozását kell állítani. Az élet léte nem cáfolja meg az entrópia törvényét – attól az még létezik –, de felülírja azt egy magasabb cél érdekében. Ezt kell tennünk időnként az etológiai örökségünkkel is.

A rosszabb hír, hogy abban vélhetően igaza van Csányinak, hogy migráns válság nem van, hanem lesz. Ez most csak egy szórakoztató előjáték, rosszul kivitelezett gyakorlatocska, az igazi próbatétel az lesz, amikor a klímamigránsok milliói kénytelenek útnak indulni. És az már tényleg az élet-térről (és ezt áthallás nélkül tessenek olvasni), a túlélésről fog szólni. És minél inkább az élet alapfunkcióiról szól a történet, úgy hullik rólunk a kulturális máz, és annál inkább az etológia, és nem az etika az úr.

Ebben áll Orbán igaza, amit címként emeltek ki a Csányi interjúból.

De Orbán legfőbb bűne, hogy rosszul húzza meg a „mi”, a falka határát. Ahol a világ mozdul meg, ott egy kis ország nem lehet képes megvédeni önmagát. Nem körkörös utálatra kellene berendezkedi, és az se hasznos, hogy Petiminiszter biankó felháborodásokat és kikérjükmagunknak-ot küld mindeninek, aki csak benne van a telefonjában. Túlélésre, megoldásra csak akkor van esélyünk, ha a „falka” (azaz az érdek- és kultúr-közösség) határát még Európánál is tágabban húzzuk meg. Ám Orbán nemhogy nem erre készül, de a magyarok fogalmát is kirekesztően, csak a FIDESZ szavazókkal azonosítja, hiszen amikor a „magyarok döntöttek”, a „magyarok azt akarják” szóvirágokat mantrázza, abba csak a saját tábor értendő bele. Fel kellene fogni, hogy a Békemenet az igazi a meccshez már kevés lesz. 

Gyurcsányahibás

Gyurcsány látványosan menekülteket – ráadásul feketéket – fogad be a lakásába. Ott is a TV rendesen, megy is egy csomó csatornán. Pedig Balog Zoltán is megmondta, hogy aki igazán segít, az csendben, nem látványosságra törekvően teszi. (Amúgy meg kár, hogy a KDNP-s miniszter szavából a Katolikus Egyház csak a „csendben-t” hallotta meg, és nem a segítést…) 

Így persze ne csodálkozzon Gyurcsány, ha azzal vádolják, hogy mindez a politikai PR része, ez nem is a menekülteknek szól, hanem a médiának, azaz belpolitikai üzenete van, hazai média-felhasználásra készül. Igen, így van, akár jogos.

De ugyanígy csak belpolitikai üzenete van annak, azaz hazai politikai felhasználásra készült az idegengyűlöletet előkészítő nemzeti álkonzultáció, ezt a célt szolgálták a „bevándorlóknak” szóló magyar nyelvű plakátok, de ennek a sorozatnak a politikai terméke a semmit meg nem oldó, de az Országos Mentőszolgálat egy éves költségvetését meghaladó pénzből épülő kerítés. Ami legalább pengés, hogy vágja fel a hasát annak a sok görénynek. (Valójában tényleg az állatokét fogja, mert mint látjuk, csak egy drótvágó és egy hálózsák – és volt-nincs.) A politikai haszonlesés versenyét

tehát utcahosszal a FIDESZ nyerte, és szüksége is van rá, mert a Jobbik azon az ideológiai mezőn, ahova most a FIDESZ tévedt, jobban teljesít.

Tetszik – nem tetszik, a politika ilyen: saját szabályai szerint működik, politikai sikerre tör. Ezt teszi Gyurcsány is, és Orbán is: ilyen a modern politika természete.

DE.

A két gesztus célja közé (politikai haszonszerzés) tehát tehettünk egyenlőségjelet, de a két gesztus közé semmiképpen. És végképp nem tehetünk egyenlőségjelet a két gesztus mögötti világkép közé. Az egyik mögött a magát önzéssel izoláló, vezér mögé bújó önistenítő magára-maradás van, a másik mögött egy együttműködésen, szolidaritáson, egymás tiszteletén és elfogadásán alapuló világkép áll.

E két jövőkép között kell választanunk. És ne higgyük, hogy „a népek viharának tengerében” egyedül, önmagunkban, egyenes derékkal mi maradhatunk állva egyedül. Ez csak együttműködéssel lehetséges.

És még két dolog

Az egyik: nem becsülöm alá a mostani bevándorlási hullám jelentőségét és elég régóta a közeljövő legnagyobb kihívásának tartom, amire ráadásul az EU-nak a mai napig nincs érvényes válasza. És az is igaz, hogy a közelgő problémahullámot Orbán Viktor „korát megelőzően” elsőnek ismerte fel. Épp ezért bűn, hogy ezt a felismerést belpolitikai előnyszerzésre, és nem a probléma (közös) megoldására használta.

A másik: én a jogállam híve vagyok, mert azt hiszem, hogy a jog és a független igazságszolgáltatás garantálja a biztonságot, igazságosságot, személyes szabadságot, az egyéni és közérdek harmonikus védelmét. De – és nem csak Erdő Péternek mondom –a jog nem öncél, hanem egy általános, magasabb rendű közjó: az erkölcsre épülő közösségi élet garanciális eszköze. És a cél mindig fontosabb, mit az eszköz. Magyarország egyszer már kivívta a világ figyelmét azzal, hogy 1989-ben nem a törvényt, a nemzetközi egyezményeket tartotta tiszteletben, hanem az e felett álló parancsot, az emberséget.

Most huszonöt év után ismét a világ figyelmének középpontjában állunk, de  ezúttal azzal, hogy most belpolitikai érdekből fontosabbnak tartjuk a törvény betűjét, mint a probléma megoldását és az emberséget.

Némileg okafogyott nyílt levél Sándor Mária okán

Ez egy – akár – okafogyott blog-bejegyzés, és jó érzés, hogy a dolgok jobbra fordulni tűnnek, mert az egészségügyi Szakdolgozói Kamara szerencsére elállt Sándor Mária etikai eljárásától. De az általam a két szervezet vezetőjének írt nyílt levél többről szól, mint Sándor Mária etikai ügye, így mégis közreadom.

Balogh Zoltán elnök MESZK

Kiss László elnök FESZ

Kedves Elnök Urak,

Ismertek, 25 éve az egészségügy reformálásán dolgozok, mindig változást akartam, és ez radikálissá tesz. Ráadásul erre ma szükség is van, mert az egészségügy a szétesés olyan fázisában van, ami után már nem, vagy csak hatalmas áldozatok árán építhető újra egy normálisan működő közösségi egészségügy.

De helyzetelemzés helyett most Rólatok, rólunk, mert most konkrétan is helyzet van. Mint tudjuk, az egészségügyben számos (mert a számtalanokkal ne is foglalkozzunk) szakmai szerveződés működik. Ezeket én két csoportba osztom.

Az egyik a fontolva (nem)haladók tábora, akik nem akarnak kikukoricázni, nem akarják kockáztatni azt a zavarosra alapuló, de mégis elviselhető életet, amit legalább megszoktunk, megtanultunk vele és benne élni, akik a „jobb az ismert rossz, mint az ismeretlen” elvén nem csinálnak semmit, vagy akik az érdekvédelmet a saját önmenedzselésük eszközének tekintik, miniszteri fizetést kialkudva maguknak.

És van a másik csoport, amiben a változást akarók vannak. Akik szerint ez már nem tartható, akik nem magukat, hanem az általuk képviselteket képviselik, és akik nekik (az egészségügy dolgozóinak) akarnak méltóbb életet, érdem szerinti fizetéssel, megbecsüléssel és munkakörülményekkel. Az ebbe a csoportba tartozók nem félnek a változástól, mert azt gondolják, hogy ennél csak jobb lehet.

Udvariasságból nem definiálom az első csoportba tartozókat, de azzal, hogy kijelölöm, hogy kik vannak a másodikban, gyakorlatilag az elsőt is megmondtam… A másodikba tartoztok Ti, azaz a MESZK és a FESZ, és ide sorolom a Magyar Rezidens Szövetséget, a Magyar Orvosok Szövetségét és a FAKOOSZ-t is. (A csoport amúgy nagyon nem homogén, a közös ebben a tenni-akarás, a változtatás igénye.)

Nagyon örültem annak, hogy a szakma ismét megmozdult, és nem politikai alapon kívülről mozgatva, hanem a saját érdekében. Azaz az egészségügyben dolgozók széles tömege érzi, hogy ha működő (egyáltalán: levő) egészségügyet akarunk, akkor ki kell lépni abból, hogy a hippokratészi eskü magyar fordítása az, hogy fát lehet vágni az ágazat hátán, mert „ezek” kötelességtudatból, és nem pénzért dolgoznak.

Hát nem.

És azt is bevallom, hogy komoly öröm volt nekem, hogy a MESZK – ellentétben egy másik kamarával – ki mert állni, mert szervezni és megmozdulni, azaz a tagok pártjára állni. Okosan, látványosan, jól szervezetten. A FESZ meg azt csinálta, amit kell: akciózott, szókimondott, őszintén és keményen. A FESZ volt az– elsősorban Sándor Mária személyének, elszántságának és ötletének köszönhetően – , aki országos témává tette, a közbeszéd fősodrába emelte az ápolók ügyét, helyzetét, és azt a veszélyt, hogy mi lesz velünk nélkülük. Fontos átadott tudás volt, hogy az Ő munkakörülményeiknél, túlterheltségüknél a mi életünk a tét…

És szerettem azt, amikor május 12.-én két oldalról összeérve közös tüntetésbe forrt a két csapat, a feketék és fehérek, a MESZK-esek és a FESZ-esek. Két csapat, két út, közös cél, és összeolvadás. Szép volt, és volt az egészben valami szimbolikus. Persze ebbe már ott belevegyült némi disszonancia: a FESZ-esek arról beszéltek, hogy aki átment látogatóba a MESZK-es csapathoz (hiszen Ők is MESZK tagok!) és fekete pólóban volt, azt kiutálták, elküldték onnan, de ugye mindkét oldalról, hogy a fekete pólósok álruhában orvul kihasználták a fehérek buszát, meg ilyenek. Ez persze szült pár indulatos nyilatkozatot egyes FESZ tagok részéről, amit meg a MESZK vett zokon. Az eredmény: külön akciók, szétforgácsolódás. A MESZK komoly akciót hirdetett a felmondások letétbe helyezésével, a FESZ meg látványos, sokakhoz eljutó akciót csinált a szegénykórházzal. De külön - külön.

A feszültség nő, mert a FESZ (okkal) azt gondolja, hogy a MESZK követelései, céljai túlmennek a köztestület kompetenciáján és szakszervezeti területekre téved, a Kamara viszont azt gondolja, hogy Ők a legszélesebb tagságú testület (ami igaz, hiszen kötelező a tagság…) és az Ő harcuk eredményességét veszélyezteti egy szabadcsapat kontrollálhatatlan akciózása.

Azért nem értettem a dolgot, mert a FESZ és a MESZK nem konkurens szervezet. Aki ápolóként dolgozik, az nem választhat, hogy a Kamarába lépjen, vagy a szakszervezetbe, mert a kamarai tagság köztelező előfeltétele a munkavégzésnek, és e mellett dönthet még úgy az ápoló, hogy belép egy szakszervezetbe is. A Kamarát tehát a FESZ léte egyáltalán nem veszélyezteti, Cser Ágnes viszont már okkal lehet ideges… A lényeg: az eltérő karakter miatt kialakulhatott volna egy afféle jó rendőr - rossz rendőr munkamegosztás: a FESZ akciózik, „megdolgozza” a közvéleményt, befolyásolja a FIDESZ guruk méréseit (hozzájárulva ahhoz, hogy végre az urak is felfogják, hogy az egészségügy ügye már sokaknak fontos), a MESZK pedig a kamarai jogosítványok jogán a tárgyalóasztalnál realizálhatja azt, amit a FESZ-esek „kiakcióztak”.

Hát, ettől az álmomtól kerültünk most nagyon messze azzal, hogy a MESZK a kamarai elnök kezdeményezésére etikai vizsgálatot kezdett Sándor Mária ellen. Miért is? Amiért szót mert emelni a kollégái és a betegek érdekében? Nem ez a dolga nővérként és szakszervezeti aktivistaként? Vagy a valós ok az, hogy a MESZK-et bírálta? Akkor kérném szépen a vádat felségsértésre módosítani. Kedves Zoli, kérlek értsd meg, hogy így az a hamis látszat keletkezik, hogy a MESZK – az orvos-kamarához hasonlóan – kormányhű testület, sőt, túllihegi a MOK passzív (az ellenállásnak ellenálló) magatartását, nyíltan a kormány védelmére kel. Tudom, hogy ez nem igaz, de ha a Facebook kommenteket elolvasod, akkor láthatod, hogy sokakban ez a kép alakult ki.

De ezzel a torzsalkodás után a harc szakaszába értetek. Nem jó ez, és látni kell, hogy ezt így a Habony Művek se találhatta volna ki jobban. Nem kell tenni semmit, ti egymást lerendezitek, és a nagyok, a helyzet okozói hátradőlhetnek, és legfeljebb rendelnek még egy Martinit…

Nem, ne értsétek félre, egyikőtökről se feltételezem, hogy ilyen játszmához asszisztál. Ez kizárt. De ha végig- játsszátok a Rátok osztódott szerepet, akkor hagyjátok magatokat felhasználni. Fel kell fogni, hogy nem egymásnak vagytok ellenségei és még ellenfelei sem, hanem a nincstelenségnek, az egészségügyi dolgozók kizsákmányolásának, illetve azoknak a szervezeteknek, amelyek eltűrik ezt. Kötelesek vagytok megérteni, hogy Ti egy oldalon álltok, és ha Ti is szembe mentek egymással, akkor végképp képviselet nélkül maradnak az egészségügy dolgozói.

A MESZK-nek azt is látnia kell, hogy itt mellényúlt, és hihetetlen társadalmi támogatottságú, (méltán) megbecsült személlyel kezdtek. Egy apró adalék: Tegnap feltettem egy fotómat Máriáról a Face-ra azzal a szöveggel, hogy „Most nem szabad hagyunk, főleg magára hagynunk. Eddig Ő állt ki értünk, most mi következünk!” Az eredmény 25 óra alatt: 356 kedvelés, 23 hozzászólás és 621 (azaz hatszázhuszonegy) megosztás… Posztom még soha nem volt ilyen népszerű.

Kedves Zoli és Laci,

Roppant felelősség van rajtatok. Az első lépést a MESZK-nek kell megtenni, mert Ti vágtátok bele a kést az asztalba: LE KELL ÁLLÍTANI AZ ETIKAI ELJÁRÁST SÁNDOR MÁRIA ELLEN. Ezek után a FESZ-nek is el kell fogadni a gesztust, és „meg kell bocsájtani”, nem visszaütni. Együttműködési megállapodást kell kötni, és a letétbe helyezett felmondások kapcsán közös akciót kellene kezdeni, hogy valami történjen végre.

Értsétek meg: mint egészségpolitikus is kérem ezt Tőletek, de ahogy Sándor Mária is kezdte az egészet: potenciális betegként is. Ti vagytok a betegek utolsó reménye, mert ha Ti nem harcoltok ki érdemi eredményt, akkor a szakma fog megmozdulni, de nem az utcán együtt fehérben vagy feketén, hanem az országúton, repülőn és egyenként: külföldre. Mi meg gyorsan elvégezhetünk valami OKJ-s tanfolyamot, ha élni akarunk.

Budapest,2015. augusztus 11.

Barátsággal,

Kincses Gyula