A dobogós helyek bérleteseit is
beleszámítva, azt hiszem kevés politikus ártott annyit Magyarországnak, mint Varga István képviselő
szerencsétlen „hímsovén” ki/beszólása. Mert a demográfiai krízis (aminek az alapja
a tartósan alacsony születési szám) valóban Magyarország legfontosabb sorskérdése.
De ez után a nagy mondás után – pontosabban az éles, a választási esélyeket
mérhetően befolyásoló társadalmi - politikai reakciók után – nem
lesz olyan politikai erő, amelyik érdemben, demagógia nélkül mer foglalkozni a
kérdéssel. A demográfiai katasztrófa kifejezés pedig
nem retorikai fogás, hanem a valós, tudományos bizonyítékokkal alátámasztott fenyegetés. Egész Európa jövőjét meghatározza ez a kérdés:
nemcsak a kultúránk szokásaink és életminőségünk, de Európának a világban
betöltött szerepünk kerül veszélybe a demográfia
lehetséges – és előre tudhatóan negatív – forgatókönyvei miatt.
A probléma pedig kódolt, mert elmúlt évek tartósan alacsony születés-száma meghatározza a közeljövő
népességének korösszetételét: a 10 évvel ezelőtt meg nem születettek nem fognak 10 év múlva megjelenni a munkaerőpiacon, és főleg nem fognak tíz-húsz éven belül szülni. A KSH intézetének
előreszámítása alapján 2050-re 8.000.000 alá csökkenhet a lakosságszám. Mielőtt bárki félreértene: ez nem számszaki kérdés, nálunk sokkal kisebb országok köszönik, jól vannak. Valós gondot nem
a nominális csökkenés,
hanem a korösszetétel
változása, az ún. eltartottsági ráta folyamatos növekedése okozza. A helyzetet
tovább nehezíti, hogy az egyetlen kívánatos forgatókönyv (a gyermekek számának növekedése) egy hosszabb – minimum 20 éves – átmeneti időben tovább élezi a problémát,
mert a javuló korfa átmenetileg tovább növeli az eltartottsági arányt.
A helyzetértékelésben nincs
érdemi vita atekintetben, hogy a demográfiai
folyamatok beavatkozás nélkül az alábbi alapproblémákat okozzák:
•
Fenntarthatósági és versenyképességi hátrányt okoz a munkaképes
korú lakosság számának abszolút csökkenése. A közszolgáltatások forrásigényesek, és az ebből következő járulék- és adóteher-növelés a kedvező
versenyképességi folyamatot akaszthatja meg: a növekvő
eltartottsági ráta
miatt a munkaerő
is drágul,
és főleg hiába
teremtődik egymillió
munkahely, ha
nincs, aki betöltse, és a szélesedő
idős generáció nyugdíját, egészségügyi és szociális ellátásának fedezetét megtermelje.
•
Fenntarthatósági és finanszírozási válságot okoz a jóléti
rendszerekben az idősek arányának növekedése (nemcsak a nyugdíjrendszer, hanem az
egészségügy és az ápolás problémái miatt is);
•
A családszerkezeti változások
miatt a hagyományos öngondoskodási rendszerek is meggyengülnek, működésképtelenné válhatnak. (Az öngondoskodás nem egyszerűsíthető pénzügyi-előtakarékossági kérdésekre!)
•
Mindezek következtében nő a
társadalmi polarizáció, és a gazdasági prognózisokkal együtt ez komoly társadalmi feszültségeket, politikai instabilitást hozhat.
A helyzet tehát komoly, és valójában ezzel senki nem
szembesül. Mit lehet tenni? Az már látszik, hogy sem az „anyának kötelesség,
lánynak dicsőség”, sem a „dolgokat a helyre tevő, a nőket a főzőkanál
mellé visszaparancsoló retorika nem eredményes, sőt: kifejezetten kontra-produktív, visszatetszést, elutasítást keltő.
A „mit kellene tenni” nem egy blog kerete, de erről külön
tanulmányt írtam: http://www.kincsesgyula.hu/dokumentumok/kincses_a_demografia_a_fenntarthatosag_alapja_final%20p2old.pdf
A lényeg: mindenek előtt a problémát végre súlyának megfelelően kell kezelni. Ehhez először is le kell hántani a rárakódott
ideológiai tartalmaktól,
politikai vitáktól. Fel kell fogni, hogy e nélkül
minden más erőfeszítés
eredménytelen és értelmezhetetlen. A probléma-kezelés kétirányú: egyrészt meg kell fordítani a demográfiai trendet, és lépésről
- lépésre a fenntartható társadalmi működés feltételeit biztosító korfát kell kialakítani (kármegelőző magatartás). Másrészt fel kell készülni úgy egyéni, mint közösségi szinten a káros hatások kivédésére, tompítására (kármentő, kárkezelő magatartás). Ehhez elengedhetetlen a
közgondolkodás és
az értékrend átalakítása, aminek
eredménye – és nem kommunikációs célja – a gyermekvállalási
kedv növelése,
a reprodukciós ráta emelése.
Szükséges a globális és
egyéni idősödés-management
támogatása, de nem úszható meg egy középtávú migrációs politika kialakítása.
És van még egy alulértékelt eszköz: nem használjuk ki eléggé a reprodukciós
medicina lehetőségeit.
A születési szám növeléséhez nem elég a gyermekvállalási kedv: képesség is kell hozzá. Magyarországon alulbecsülik a meddőség szerepét. A szakemberek
véleménye szerint a meddőség
miatt évi kb. 19.000 gyerek nem születik meg, és a korszerű
kezelések adta lehetőségeknek
köszönhetően ebből ma már évi 12-13.000 gyermek megszületését lehetővé lehetne tenni.
Nagyjából
ezekre az elemekre építkezve kellene szembenézi ezzel a kérdéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése