Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2012. december 15., szombat

Oktatás és életesély, Parragh Úrnak szeretettel



A felsőoktatási keretszámok durva csökkentése kapcsán nekem olcsó poén lenne a népszavazásra és az Orbán nyilatkozatokra hivatkozni. Azt is sokan el fogják mondani, hogy mindez gettósít – mobilitást zár: csak a gazdag gyereke előtt lesz nyitva a jövedelmező „elit” pálya, a szegény meg maradjon buta és szegény (=szakmunkás/betanított munkás), vagy mobilitási lehetőségek számukra csak a janicsár ágon… 
Elő fog kerülni az is, hogy ha egy ország nyersanyagokban, energiában nem túl gazdag – és ráadásul tudósaira, szürkeállományára[1] büszke –, akkor számára az egyetlen reális út a „tudás alapú társadalom”. Hagyjuk meg ezeket a politikai publicistáknak, Gírószászozásostól.

Engem az egészség-hatások érdekelnek. És szigorúan a tényállítások szintjén.

1.-es tényállítás: Magyarország lakosságának egészségi állapota kifejezetten rossz. 
Alacsony a születéskor várható átlagos élettartam, magas az időelőtti halálozások száma és aránya. A WHO Eur régiójában (ide tartoznak a volt szovjet tagállamok is!) Magyarország a maga 74,45 évével nemcsak az EU átlaga (79,98), vagy régi tagállamok (81,12 év) átlaga alatt van, de elmaradunk a velünk együtt, vagy azóta csatlakozók átlagától (75,62 év) is. A tornasorban mögöttünk zömmel csak volt szovjet tagállamok vannak. (Forrás: WHO HFA adatbázis, 2012 augusztusi változat, az utolsó elérhető adat alapján)
 2.-es tényállítás: Magyarország lakosságának egészségi állapota rosszabb, mint ami az ország gazdasági – kulturális fejlődéséből következne.
Az tekinthető akár csupán érdekességnek, hogy Albánia polgárainak születéskor várható átlagos élettartama majd’ két évvel (1,79 év) magasabb, mint honfitársainké, de az alábbi ábra egyértelmű összefüggéseket mutat: a születéskor várható átlagos élettartam arányos az ország gazdagságával, de vannak országok, amelyek az így kijelölt hely felett, és vannak, amelyek alatta teljesítenek.
Az átlagot, az összefüggést a trendvonal mutatja. A vonal feletti országok lakosai a gazdasági lehetőségekből fakadó determinációnál tovább élnek, míg egyes országok –így Magyarország is – a trendvonal alatt vannak, azaz a polgárok életesélye rosszabb, mint amit statisztikusan a gazdaság determinál. Ez az ábra igazolja azt az állítást, hogy Magyarország lakosságának életesélye rosszabb, mint ami az ország gazdasági – kulturális fejlődéséből következne.


A gazdasági determináció az országon belüli különbségekre is igaz: a következő ábra jól mutatja, hogy a munkanélküliség (ami az életesélyeket és a jövedelmeket egyaránt jellemzi) milyen szorosan függ össze a születéskor várható átlagos élettartammal, illetve a betegségek miatt elveszett életévekkel.



3. tényállítás: A lakosság egyes csoportjainak életesélye szorosan összefügg az iskolázottsággal
Az állítást már részben átvezette az előző ábra: hiába lehet Dunát rekeszteni a romkocsmákban merengő kiképzett média-munkásokkal vagy egy társadalmi kérdésekre érzéketlen korban képződött szociológusokkal, a (bármilyen szakon szerzett) tudás mint olyan (azaz a tanulás képességének megszerzése) mégiscsak nagyobb adaptáció-készséget ad, ezáltal jobb a munkaerő-piaci esély is. Nem vitatható, hogy torz a képzési struktúra, nem felel meg a munkaerő-piaci szükségleteknek, és az is igaz, hogy az utóbbi évek mennyiségi irányba vitték el a képzést, és sajnos sokszor a minőség rovására, úgy az input, mint a képzési oldalon. Tény. De olyan mértékben változó világban élünk, amikor nem lehet a „munkaerőpiac szükségletének” megfelelő végzetteket "termelni", hanem a folyamatos tanulás, változás képességét kell megszerezni. Ennek meg mégis az iskola az egyik legjobb helye.
A fenti okoskodást az élet jól igazolja. Akár az egészség önértékelés szerinti minőségét, akár az egyes betegségekben vizsgált halálozásokat nézzük, az összefüggés egyértelmű. Az okok összetettek, az elérhető magasabb jövedelem, a probléma-kezelőképesség, a jobb érdekérvényesítési lehetőség és a kisebb munkahelyi ártalom egyaránt szerepet játszik, de a tény az szembetűnő.
Tehát amikor 15 évre csökkentjük a tankötelességet és szűkítjük a felsőoktatásban résztvevők számát, akkor ezekre is tessenek gondolni.


[1] Bár ma már inkább a szürkemarhákra, mint a szürkeállományra…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése