A 13. havi nyugdíj, avagy indul a hülyeségverseny?

Jajistenem.

Rég nem írtam. Az ünnepek alatt azzal mentegettem magam, hogy én nem bér-blogger vagyok hanem önmegvalósító, és az igazi önmegvalósítás az, ha az ember végre a családjával töltheti az ünnepeket. A többi kifogás és póttevékenység.

Az ünnepek persze elmúltak, visszatért a világmegváltó hangulat és iniciatíva. Persze történés is volt/van bőven, de melyikkel is kezdjem, és hogy tudok egyszerre időszakzáró és jövőbemutató lenni: szóval köldöknézés.

És most csengettek: A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésén gondolkodik a kormány - értesült az Index. Nagyon remélem, hogy ez csak a bal-lib ellenzék politikai hoaxa, mert „viccnek azért durva lenne”, de komolynak életveszélyes.

Mit is kell tudnunk ehhez?

1.) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer az úgynevezett felosztó-kirovó rendszerek közé tartozik. Ennek lényege – ellentétben a váromány-fedezeti biztosításokkal – hogy a jogosultság járulékfizetés alapú, de a befizetések nem az adott befizető-tömeg felhalmozását gazdagítják (ami a fedezete lenne a későbbi kifizetéseknek), hanem ebből a pénzből az aktuális (régebben keletkezett) kifizetéseket teljesítik. Ebből következik, hogy a befizetéssel jogot szerzünk, de ennek fedezete nem célzott felhalmozás, hanem a társadalom általános teherbíró képessége. Leegyszerűsítve: az én befizetésem nem az én nyugdíjam lesz, hanem az apám nyugdíját fizetik ebből, és az én nyugdíjam fedezete a fiam befizetése, és a fiam… Hát Ő csináljon több gyereket, ha nyugdíjat akar. Ennek következménye a „járni jár, de nem nagyon jut” elv egyre erősebb érvényesülése.

2,) Magyarország demográfiai katasztrófa felé sodródik: az elmúlt 30 évben egyre kevesebb gyerek született, amihez az utóbbi időben a magas halálozási arány csökkenése járul. A következmény: egyre kevesebb aktív korú­nak kell egyre több időst eltartania. Az ábrán jól lát­szik, hogy a Ratkó gyerekek milyen születési csúcsot je­lentettek az ötvenes évek első felében. Nem kell hozzá nagy szakértelem, hogy ki­számítsuk: ugyanez a „döm­ping” fog rázúdulni a közel­jövőben a nyugdíjrendszerre is, hiszen ez a korosztály most éri el a nyugdíjkorha­tárt, miközben az „eltartó” Ratkó unokák már kevesebben vannak, és azok egy része is külföldön…

Ezt a „természetes” demográfiai folyamatot egyéb körülmények is nehezítik.

• Nincs (volt - nincs) a kettes pillér, a magánnyugdíj pénztár. Emlékeztetőül: a kötelező magánnyugdíjpénztár lényege az volt, hogy a ’90-es évek közepén felismerték, hogy itt valamikor (2015 körül) nagy baj lesz, és ezt a magas (de kalkulálható) implicit államadósságot (legalább részlegesen) előrehozott-szétterített explicit adóssággá alakították. Ez a pénz el lett költve, így a nagyméretű implicit államadósság (tömeges nyugdíjfizetési kötelezettség) egyszerre fog explicitként a nyakunkba zuhanni.

•  A „rendszer tisztítása” kapcsán számos nyugdíjszerű, illetve előrehozott nyugellátás más támogatássá alakult. Ez átmeneti könnyítést hozott a nyugdíjkasszának, de ezek az emberek a közeljövőben az életkoruk alapján „valódi” nyugdíjasok lesznek, és visszakerülnek a rendszerbe.
•  A Kormány a közkiadások féken tartása, a munkaerő-piac „frissítése” miatt „kényszer”nyugdíjba küld, segít, motivál tömegeket. Ennek adott esetben lehet pozitív hatása is, de egy biztos: ezek az intézkedések a nyugdíjasok számát növelik.
• (Mint tudjuk) a makro-pálya bizonyosan emelkedő és biztató, de az idősík semmiképpen nem úgy alakul, mint ahogy a megálmodók szeretnék. Ebből következik, hogy a Ratkó gyerekek tömeges nyugdíjba vonulásának idejére a GDP látványos, ugrásszerű emelkedésére hiúság számítani.

Tehát nyugdíj ügyben egy releváns kérdés van: honnan fogják az én kortársaim nyugdíját 2-3-5 év múlva kifizetni, és nem kellene ilyen ötletekkel hergelni a közvéleményt. (Mert mint tudjuk: 8 évvel az EU csatlakozás után még mindig csak 1014 méter magas a Kékes, és nem nagyon közeledik az EU átlaghoz…)

A választás csak 2014-ben lesz. A kötelező hülyeségversenyt nem kellene ilyen magas téttel indítani.