Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2013. május 15., szerda

Angelina Jolie - bulvár és egészségvédelem



Mai - tegnapi hírekből:

A hír fogadtatása vegyes volt: a mell-levételt többen extravagáns – túlzó és radikális – reakciónak tartották egy még be sem következett baj miatt. (Márcsak azért is, mert ugye tudjuk, hogy még az időben felfedezett mellrák esetén sem feltétlenül kell levenni a beteg mellet… Akkor meg????)

A bulvár, és a híreit, fogalmazásait átvevő csatornák itt eléggé mellényúltak, mert egyáltalán nem erről van szó.
Az emlőrák vagy mellrák az emlő speciális sejtjeiből kiinduló daganatos megbetegedése.[1] Leggyakrabban az emlő tejtermelő mirigyszövetéből, illetve a tejutak falát bélelő hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganat. A rák tehát nem az emlőt kívülről fedő bőrből, és főleg nem a mirigyszövetet körülvevő zsírból fejlődik, és a bimbóból is csak ritkán, holott mindaz, amit a férfitársadalom „mellnek” – távolságtartóan emlőnek – hív, az mindez együtt, nemcsak a tejmirigyek és tejcsatornák.
Éppen ezért Angelina Jolie esetében nem "levették a mellét", főleg nem "amputálták", hanem vélhetően a mirigyes "emlőállományt" fejtették ki, és cserélték szilikon protézisre. Rutindolog, csak itt nem kipótolják az emlőállományt, hanem helyettesítik. Ha nem jelenti be, észre sem vesszük… Így már nem olyan vad, sőt ésszerű a dolog. És ugye az a hír, hogy így 5%-ra csökkent (és nem nullára!) a mellrák esélye, ezt igazolja: megmaradt a bimbó, benne tejcsatornával…

A másik, ami fontos: itt nem egy sztárallűrről, vagy hisztériás – beteges félelemről volt szó, ami szokatlan megoldást szült. (Valljuk be, Michael Jackson óta ez sem alaptalan, hiszen Őt orvosai és különcsége együtt vitték sírba)

Nem. Itt nagyon más a helyzet. A családi anamnézis magas kockázatra utalt, és az elvégzett DNS vizsgálat egyértelműen igazolta azt, hogy Angelina Jolie esetében különlegesen magas, 87 százalék volt az esélye a mellráknak. Ez olyan magas kockázat, ami mindenképpen radikális megoldást indokolt. (Apró kérdés: ki hallott már olyan orosz rulettről, ahol 10-ből 9 az éles töltény…)

Vitathatatlan, bátor és okos döntés volt.

8 megjegyzés:

  1. Angeline Jolie döntésére genetikusként, szakmailag csak nagyon elmarasztaló szavakat tudnék írni, ha a tragikus döntés nem ébresztene bennem szánalmat ez iránt a becsapott szerencsétlen nő iránt. Az emlőrák, mint a legtöbb tumor nagymértékben multifaktoriális betegség, az eddig (!?) megismert genetikai kockázati tényezők mellett nagyon sok környezeti (epigenetikai) elem incidenciája is feltétele a betegség kialakulásának. Ráadásul más szervek is érintettek lehetnek. Ma az onkológiai diagnosztika és terápia,különösen emlőrák esetén rendkívül fejlett és rohamosan fejlődik.
    Jó lenne már megérteni, hogy a genetika nem sors, hanem valószínűség!!
    Azt már csak remélni tudom, hogy ez a szomorú világszenzáció nem egy emlőplasztikai reklámkampány első bevezető marketingfogása.

    Dr.Falus András
    egyetemi tanár
    az MTA rendes tagja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves András,
      Nem gondolom, hogy genetikai kérdésekben jogom lenne Veled vitatkozni, ráadásul okom, motivációm sincs.
      És nincsenek belső információim se, de egy hazai vezető onkológus kolléganő számomra hihetővé tette az igen magas kockázat igazolását.
      A multifaktoriálitásban végképp nincs vitánk, de a kockázatbecslés ezt (legalább részben) szintén kezelheti.
      És nem az egészségpolitikai tudás, hanem személyes tapasztalás: egy éven belüli emlőrák szűrés mellett (tehát korán) felismert beteg most végstádiumban. Biztos ez is csak a statisztikai hiba, de egy élet.

      Amiben MAGYON egyetértek: szörnyű lenne, ha a plasztikaipar erre ráülne, és divattá tenné a kiemelt és verifikált kockázat nélküli "propfilaktikus" emlőszövet eltávolítást.

      Törlés
  2. Professzor úr, azért a 87% az 87%, akármennyire is multifaktoriális.

    VálaszTörlés
  3. Minek a 87%-a? Mi is az a 100 %. A tumor megjelenése? És mi a valószínűsége a kezelhetőségnek? És mi annak, hogy petefészken,májon is megjelenik (nemcsak az áttét, hanem a primer tumor)? Ezeket is eltávolítják??
    Én a magam részéről nem hiszem el a 87%-t, igy minden alapérték, népességi valószinűségi előfordulás adat nélkül.

    VálaszTörlés
  4. Lehet, hogy a levegőbe beszélek és senki nem hallja, látja amit írok vagy csak reagál, de mégis leírom, ami még eszembe jutott.
    AJ, genetikai valószínűségek alapján döntött, ahogy döntött. Mi van akkor a gyerekeivel. Ha jól tudom 6 gyereke van. Meg fogja csináltatni a genetikai teszteket velük is? Logikusnak tűnik. És ha megtalálja a megfelelő kockázati tényezőket bennük, a lányokon máris végrehajtatja a műtéteket? És a fiúk ? (Férfi emlőrák is van, ritkább, de nagyon rosszindulatú).
    Megerősödött bennem, hogy döntése nagyon nagy tévedés volt. És mivel AJ egy celeb (apozitív értelemben, nem is akármilyen)
    Az a hirhedt 87% esetében, a 100% nem a halálos itélet, hanem az emlőrák sejtek megjelenése, ami ellen sorozatos szűréssel, kezeléssel,életmód változással rengeteg dolgot lehet kezdeni.

    FalusAndras

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, de okkal remélem, hogy a kockázatbecslés nem kizárólag genetikai alapon történt, hanem komplex rendszerben, aminek a családi anamnézistől az egyéni életút, életmód, mind része. Tehát nem a genetikus mondta ki az ítéletet, ő csak egy fontos verifikáló tényező.
      A gyerekeknél ez nem automatikus ítélet, (főleg az örökbe fogadottaknál), és ugyanígy egyéni kockázatbecslés kell, saját genetika és saját életút alapján.
      Egyetértek: az elmúlt 10-20 év nagy előrelépés volt a rákgyógyítás terén. Ma már nem halálos ítélet (max. első fokon), de még nem mondhatjuk ki, hogy eltörölték a halálos ítéletet ezen a területen… A másik: igen, gyógyítható, de orvosként és családtagként tudom, milyen áron, milyen terhek mellett.
      És itt térek át arra, ami miatt megértem A.J. döntését: a félelem, a rettegés önmagában betegít, azaz kockázati tényező. Nem lehet szűrésről-szűrésre állandó rettegésben élni, vagy ha lelehet is, nem jó. Szerintem ezt „vette meg” A.J,. és igaza volt.

      Törlés
  5. Nem értünk egyet a végkonklúziódban, a rettegés marad magára vonatkozóan (ovarium, máj) és a gyerekei vonatkozásában. Ez az genetika prostitúciója, mondom én a genetikus.

    VálaszTörlés