Orbán Viktort 2010 után szokás volt azzal vádolni, hogy úgy
nyert választást, hogy nem mondta meg mi a programja, és a kormányváltás után
sorra olyan dolgokat tett – az új alaptörvénytől a nyugdíjpénztár einstandjáig –,
amire így nem volt valós felhatalmazása. A kétharmaddal se, mert az „emberek”
nem tudták mire adták az erős, kétharmados felhatalmazást. Ez tény. Azóta
kiderült: DE, megvan a társadalmi
felhatalmazás, az emberek értették Orbán
Viktor összekacsintását: nyugi, nem mondjuk meg, de tudjuk! És tudták. (Azaz:
a programunk itt és most – Európa, 2010 – nem elég „píszí”, nem is
illik ilyeneket kimondani, de ettől még értjük miről van szó! Túljárunk az
eszükön, és meg is tesszük amit kell. Csak bízzatok bennem.) A tegnapi
évértékelőnek álcázott kampánynyitón Orbán
Viktor már tisztán és világosan beszélt, de négy év késéssel. Utólag kimondta
azt, hogy miről szólt ez a négy év: egy
második rendszerváltás volt, szakítás az 1990-ben kialakított – az
európai normákhoz igazodni kívánó – keretekkel.
2010-ben még nem írtam blogot, csak a barátaimnak küldtem el
amit gondolok, azaz az asztalfióknak írtam, nem pedig az Asztalfióknak. 2010.
június 2.-án az alábbi rövidet írtam:
„Amikor
Orbán először mondta azt, hogy forradalom történt a szavazófülkékben, akkor mosolyogtam,
és a kötelező szóvirággyűjtemény elemének tartottam. Az ismétléseknél a
„szimbolikus politizálás”, az „orális térfoglalás” üres eszközeihez soroltam,
ami a cselekvések helyett van.
Azután
elkezdődtek a cselekvések, és rájöttem, hogy nem szóvirág, nem pótcselekvés, hanem ez véresen (sic)
komoly.
A
forradalom lényege: az igazság (és ráadásul a győztes igazsága) szerint, és
nem a jog szerint történnek a dolgok. Nincs jogi keret, nincs jogi korlát,
mindent szabad, amit a forradalmár igazságosnak gondol.
Most
ennek az idejét éljük. Vegyétek komolyan amit Orbán Viktor mond…”
Barátaim akkor kinevettek, illetve
rosszhiszemű, neurotikus károgónak gondoltak. De az idő, és a tegnapi beszéd
sajnos engem igazolt.
És a tegnapi évértékelőből nem csak
azt tudtuk meg, hogy az alaptörvényt Schmitt Pálnak köszönhetjük (szegény Ő,
vagy szegény mi?), hanem, hogy a magyar nép 2010-ben új rendszerváltást akart, ami
a tévelygő nyugati demokráciák, a fékek és egyensúlyok bonyolult és sehova nem
vivő tétova rendszere helyett az erőre épít, amelyik nem veti magát saját közösségének (EU) szabályai alá. „Mutassuk
meg, hogy erősek, egységesek vagyunk, nem gazsulálunk senkinek, a magunk útját
fogjuk járni"
De a legfontosabb mondat: „A gazda a jól sáfárkodókat megjutalmazza,
a rest szolgát megbünteti, elveszi tőle azt az egy szem talentumot, s odaadja
annak, akinek már tíz van.”
Ez tiszta beszéd a GAZDÁTÓL, ezt értjük,
ezt éljük. Az egykulcsos adóval, a trafik mutyival, a végtörlesztéssel, köz-beszerzéses/gépes
megrendelésekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése