Egy őszinte Orbán beszéd, 4 év késéssel

Orbán Viktort 2010 után szokás volt azzal vádolni, hogy úgy nyert választást, hogy nem mondta meg mi a programja, és a kormányváltás után sorra olyan dolgokat tett – az új alaptörvénytől a nyugdíjpénztár einstandjáig –, amire így nem volt valós felhatalmazása. A kétharmaddal se, mert az „emberek” nem tudták mire adták az erős, kétharmados felhatalmazást. Ez tény. Azóta kiderült: DE, megvan a társadalmi felhatalmazás, az emberek értették Orbán Viktor összekacsintását: nyugi, nem mondjuk meg, de tudjuk! És tudták. (Azaz: a programunk itt és most – Európa, 2010 – nem elég „píszí”, nem is illik ilyeneket kimondani, de ettől még értjük miről van szó! Túljárunk az eszükön, és meg is tesszük amit kell. Csak bízzatok bennem.) A tegnapi évértékelőnek álcázott kampánynyitón Orbán Viktor már tisztán és világosan beszélt, de négy év késéssel. Utólag kimondta azt, hogy miről szólt ez a négy év: egy második rendszerváltás volt, szakítás az 1990-ben kialakított – az európai normákhoz igazodni kívánó – keretekkel.

2010-ben még nem írtam blogot, csak a barátaimnak küldtem el amit gondolok, azaz az asztalfióknak írtam, nem pedig az Asztalfióknak. 2010. június 2.-án az alábbi rövidet írtam:

„Amikor Orbán először mondta azt, hogy forradalom történt a szavazófülkékben, akkor mosolyogtam, és a kötelező szóvirággyűjtemény elemének tartottam. Az ismétléseknél a „szimbolikus politizálás”, az „orális térfoglalás” üres eszközeihez soroltam, ami a cselekvések helyett van.

Azután elkezdődtek a cselekvések, és rájöttem, hogy nem szóvirág, nem pótcselekvés, hanem ez véresen (sic) komoly.

A forradalom lényege: az igazság (és ráadásul a győztes igazsága) szerint, és nem a jog szerint történnek a dolgok. Nincs jogi keret, nincs jogi korlát, mindent szabad, amit a forradalmár igazságosnak gondol.

Most ennek az idejét éljük. Vegyétek komolyan amit Orbán Viktor mond…”

Barátaim akkor kinevettek, illetve rosszhiszemű, neurotikus károgónak gondoltak. De az idő, és a tegnapi beszéd sajnos engem igazolt.

És a tegnapi évértékelőből nem csak azt tudtuk meg, hogy az alaptörvényt Schmitt Pálnak köszönhetjük (szegény Ő, vagy szegény mi?), hanem, hogy a magyar nép 2010-ben új rendszerváltást akart, ami a tévelygő nyugati demokráciák, a fékek és egyensúlyok bonyolult és sehova nem vivő tétova rendszere helyett az erőre épít, amelyik nem veti magát saját közösségének (EU) szabályai alá.  „Mutassuk meg, hogy erősek, egységesek vagyunk, nem gazsulálunk senkinek, a magunk útját fogjuk járni"

De a legfontosabb mondat: „A gazda a jól sáfárkodókat megjutalmazza, a rest szolgát megbünteti, elveszi tőle azt az egy szem talentumot, s odaadja annak, akinek már tíz van.”

Ez tiszta beszéd a GAZDÁTÓL, ezt értjük, ezt éljük. Az egykulcsos adóval, a trafik mutyival, a végtörlesztéssel, köz-beszerzéses/gépes megrendelésekkel.