Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2015. június 30., kedd

A hülyítésverseny folytatódik – Olimpiát minden kórházba!


Gondolkoztam azon, hogy írjak-e egy blogbejegyzést az olimpiai pályázat kapcsán. Mert értem én, hogy merjünk nagyot álmodni, de merjünk nagyot ébredni is… Minden példa azt mutatja, hogy egy ekkora ország csak beleroppanhat egy olimpia rendezésébe: a kiadások mindig túlfutnak a tervezetten, a bevételek pedig csak mérsékelten, vagy államilag (hitelvisszafizetésileg) nem megfoghatóan csordogálnak. Az olcsó olimpia meg olyan vicces mondás, hogy akár Sepp Blatter, vagy Rezsibiztos Szilárd is mondhatta volna. Ami a legfontosabb: már akkorára nőnek az olimpiák, hogy egy tízmilliós országban lehetetlen a beruházások, létesítmények értelmes utóhasznosítása. Itt lehet látni pár képet a fenntarthatatlan beruházásokról. És nemcsak Athén, Szarajevó, de még a nagyságrenddel nagyobb Kína se tudta megoldani az értelmes utóhasznosítást.

Olimpia ügyben egyébként a véleményem nem változott. Amikor Szalay-Berzeviczy Attila 2005-ben Magyarország 15 meghatározó vállalatával és több mint 100 közismert személyiséggel közösen létrehozta a BOM elnevezésű közhasznú civil egyesületet, akkor azt mondtam, hogy igen, ez jó, ez kellene, de egy Bécs-Pozsony-Budapest közös pályázattal. Ez a terület nem nagyobb, mint egy nagy ország olimpiai területe, megoszlanak a költségek, létesítmények, és főleg koherenciát képez, együttműködésre kényszerít, és azt üzeni a világnak, hogy tudunk együtt létezni, dolgozni. Az meg, ha kényszerűen javul a nagyvárosok és a létesítményvárosok közlekedési összeköttetése: külön haszon, tartós előny. Ezt támogattam volna, és most is támogatnám.
De most szó nincs együttműködésről, hanem az egész a nemzeti kivagyitudat építéséről szól. Hogy megmutatjuk a világnak és rátesszük Magyarországot a térképre, és minket néz és irigyel a világ. (Amúgy meg félő, hogy már így is túlzottan rajta vagyunk azon a térképen…)
Egyébként meg azt hiszem, megint gumicsontra ugrunk, stílusosabban: árnyékra vetődünk. Azaz a Kormány se gondolja komolyan, hogy itt olimpia lehet, de a nemzeti büszkeség, a nagyságtudat gondozásának jó eszköze ez, és majd lehet szidni a judeoliberális összeesküvést, ami még ezt a lehetőséget is elvette ettől a sokatszenvedett, de kiválasztott népű országtól. Tehát lehet megint egy magasztos álcélt kitűzni, a valós problémákat nem látni, és az előkészítéssel lehet juttatni azoknak, akik idáig is sokat kaptak. Szóval, valami ilyesmit nem írtam meg.
De az új hír, hogy az olimpia nyereségét az egészségügyre akarják fordítani demagóg arroganciájával már végképp elborított. Egyrészt: ha akarsz jobb egészségügyet, akkor támogasd az olimpiát, másrészt: az egészségügy majd akkor kap pénzt, ha nyereséges lesz az olimpia… De ami igazán elkedvetlenített, az az, hogy ezek szerint már érzik, hogy az egészségügy „téma”, hogy végre súlya van. Az egészségügy is bevonult a kommunikációban a kutya-gyerek-rezsi sorba, azaz lehet rá hivatkozni, bokrétának, felkiáltójelnek, nemzeti szmájlinak használni. De tenni érte érdemit: azt nem, csak imázsépítésre használni.
Egyetlen dologban bízok csupán: ugye az olimpia által okozott deficitet nem az egészségügynek kell megfizetnie???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése