Mi bukott meg? A multikulti, vagy inkább mi?

A 2015-ös év két erős állítása, hogy

- megbukott a liberalizmus,

- megbukott a multikulti.

Az, hogy megbukott-e a liberalizmus, vagy csak a ciklikus változásokban most erősen

visszaszorult, ma még nem tudhatjuk. Azt viszont tudjuk, hogy szegény liberalizmus nem túl sok okkal van kikiáltva főgonosznak. Vagy ha még ez az állítás is sok, akkor álljon itt annyi, hogy szervezet (állam, párt, népcsoport, törzs, szabadcsapat stb.) még soha senkit nem ölt meg a liberalizmus nevében, nem irtottak ki embercsoportokat, nem erőszakoltak meg nőket, gyereklányokat ezen eszme érdekében vagy nevében. Nem mondható el ugyanez a kereszténységről, általában a vallásokról, hiszen százmilliókat öltek meg (különböző) Isten nevében. 
Ennél több áldozata, halottja a történelemben csak a nemzetállam eszméjének volt… 

A második: veszélyes tévedés azt hinni, hogy a multikulti bukott meg napjainkban. A második – harmadik generációs terroristák tanulsága épp az ellenkező: nem a kultúrák együttélése, integrálódása, színesedése, átalakuló fejlődése bukott meg (egyébként ezt hívják Magyarország történelmének), hanem a párhuzamos, a gettósodó mozaikkultúrák buktak meg, amelyek nem akarták, vagy nem voltak képesek integrálni a betelepülőket. A másodgenerációsok radikalizálódásának az oka éppen hogy a reménytelenség, a csalódás, a tartósított másodrendűség érzése, azaz az integrálódás perspektívájának szétfoszlása. Tehát nem a multikulti bukott meg, hanem mi kaptunk most Párizsban intőt, amiért nem tudtuk integrálni a hozzánk érkezőket. (Ugyanezt üzenem a Brüsszel hatalmas, homogén muszlim negyedére rácsodálkozóknak.)

Mielőtt valaki azt hinné, hogy „csak úgy” elvi szinten, (kvázi esztétizálva) általánosságban moralizálok, szeretném egyértelműsíteni, hogy ez a második gondolat nekünk és rólunk is szól. A magyar társadalom erősödő kettészakadása, a gettósodó, és adórendszerünkkel, támogatási rendszerünkkel gettósított mélyszegénység, a roma kérdés megoldatlansága és szőnyeg alá söprése ugyanezt a kockázatot hordozza. Ha továbbra is kirekesztően, másodrendű állampolgárként kezeljük őket, akkor a demográfiai trendeket is figyelembe véve nem lehet megjósolni, milyen irányba tör ki jogos (de minimum érthető) elkeseredésük. Ezért is életveszélyes a FIDESZ-es díszromák mostani – felzárkóztatási programok címen folytatott –pénzherdálása. Bár utálom az összeesküvés-elméleteket, most én is gyártok egyet: lehet, hogy a FIDESZ azért hagyja a pénzek ilyen látványos és primitív szétlopását, rongyrázó buta herdálását, hogy erősödjön az a közhangulat, hogy „kár ezekbe…”

Pedig nemcsak értük, de értünk is kár, hiszen az integráció, a felzárkózás eredménytelensége az egész ország, a nemzet jövőjét kockáztatja.