Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2016. február 26., péntek

Itt élned, és főleg halnod kell



1989-ben MDF alapítóként azzal szereztem (helyi) ismertséget, hogy a WHO adatbázisa alapján arról beszéltem, hogy álságos a szocializmus humanitása, emberközpontúsága, hiszen a magyar (és általában a szocialista) ember életesélye sokkal rosszabb, mint az átkos kapitalista rendszerben élő elnyomott kizsákmányoltaké. Mint az 1. ábrán is látható, 1970-ben még alig 2 évvel volt alacsonyabb a születéskor várható átlagos életkor Magyarországon, mint a fejlett európai államokban, de 1990-ben már 7 évvel éltünk kevesebbet. Tehát hiába volt a „teljeskörű – magas színvonalú - ingyenes egészségügy” szlogenje mantrázva, ahhoz, hogy tovább éljünk, kormányt, sőt rendszert kellett váltani.

Most megint érdemes körülnézni. Balog Zoltán szerint a magyar egészségügy európai színvonalú. No, akkor nézzük meg helyünk a világban.
Elöljáróban két megjegyzés (merthogy ez is egy szakma). Az első, hogy ezek a képek nem pillanatfelvételek a mai helyzetről, azaz nem (csak) az „elmúlthatév” felelőssége a jelen helyzet, hanem az elmúlt 25 év leképezése. De a helyzet most olyan, amilyen, így mindegy, hogy ki mennyiben osztozik a felelősségben, a mindenkori (azaz a mostani) kormánynak kellene lépni, prioritásnak, „nemzeti ügynek” tekinteni az egészségügyet. A másik, hogy persze hogy tudom azt, hogy az itt bemutatott ábrák egy része az egészségi állapotot elemzi, és az csak részben (sőt: kisebb részben) az egészségügy állapotának következménye. Igen. De ugye az egészséget alakító körülményekért is a kormányok a felelősek, és a társadalmi különbségek növekedése, a mélyszegénységben élők tömegének növekedése igenis meghatározó a populációs szintű egészségi állapotban. A WHO 2012-es felmérése szerint Magyarországon a legjobb helyzetű megyében élő magasabb iskolai végzettségű férfiak több mint 13 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a legrosszabb helyzetű megyében élő alacsony végzettségűek, és a KSH 2013-as adata szerint egy 1000 fő alatti településen 7102 a 100.000 lakosra jutó elveszett életévek száma, ami 45,7%-kal magasabb, mint a fővárosban (4875). Mindez nem az egészségügy sara.
Akkor a számok.
Az első, hogy a születéskor várható élettartamban megállt a leszakadás, de felzárkózás sincs. Ami viszont durvább: a magyar emberek életesélye rosszabb, mint a velünk, vagy utánunk csatlakozott volt szocialista országok átlaga. Az egészséggel kapcsolatos talán legfontosabb állítás, hogy nem merjük felfogni, nem akarjuk érteni: ma Magyarországon minden harmadik ember rákban hal meg. (2. ábra) Tudva azt, hogy a rák ma már nem halálos ítélet, azaz egyre nagyobb arányban gyógyítható, ez azt jelenti, hogy 35-45% az esélye annak, hogy valaki életében találkozik a rákkal.

Ezzel a durva ténnyel csak ketten nem törődünk igazán: az egészségpolitika, és mi, potenciális betegek. A WHO adatbázisában talán a legsúlyosabb ténnyel a 3. ábra szembesít. Mert nem az az igazán sokkoló, hogy ennyien halnak meg hazánkban rákban, hanem hogy milyen fiatalon. A 65 év alatti halálozásban Magyarország adata kb. annyival rosszabb a környező volt szocialista országokénál, mint amennyivel a régiónk átlaga (benne a magyar adat…) rosszabb a fejlett államokénál. 

A szakirodalom használja az elkerülhető (azaz „felesleges”, jobb gyógyítással elkerülhető) és a megelőzhető (megfelelő életmóddal, védőoltással, szűréssel megelőzhető) halálozást fogalmát. E kettőt én összeadhatónak tartom, és együtt „felesleges” halálozásnak hívom. A 4. ábra mutatja, hogy Magyarország itt is igen jól teljesít: dobogósként a lista elején állunk, az EUROSTAT által vizsgált 34 országból csak kettőben (Lettországban és Litvániában) rosszabb a helyzet. 

Az eddig idézett adatok a halálozásból indulnak ki. De vannak az életminőséget, a gyógyítás körülményeit is vizsgáló komplex mérési módszerek is. Ilyen az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index. A stockholmi Health Consumer Powerhouse (HCP) által nemrég nyilvánosságra hozott 2015. évi jelentés 35 ország egészségügyét értékelte, és ezen a listán Magyarország egy év alatt hat helyet rontva a 27. helyre került. Romániánál, Bulgáriánál, sőt: Lengyelországnál ugyan jobbak vagyunk, de Szlovákia és főleg a csehek jóval előttünk állnak. A fejlett biztosítási rendszert működtető csehek egyébként a ma mintának tekintett állami egészségügyű Egyesült Királyságot is megelőzték. (5. ábra.).

És a legújabb: a Blomberg is elkészítette a maga komplex, összesített mutatója alapján a THE WORLD'S HEALTHIEST COUNTRIES elnevezésű rangsorát. Itt se nagyon dicsekedhetünk: 54.-ek vagyunk a világ-rangsorban, és a régióban a 10. helyre kerültünk. (6. ábra) Némileg öntudatot sértő, hogy Albánia 5, Bosznia-Hercegovina 7 hellyel előz meg minket a régión belül, de mit tegyünk: a WHO adatbázisának utolsó elérhető adata szerint Albániában több, mint három évvel tovább élnek az emberek, és ugye minden tengerparti és oliva-termelő országban egészségesebb az életmód. 


Ezt látja rólunk a világ, de a hazai adatok, hírek se megnyugtatók. Nincs olyan médium, hírcsatorna, hogy ne ömlene ránk kórházi fertőzéssel, orvos- és nővérhiánnyal, vagy valamilyen más egészségügyi rendszer zavarral kapcsolatos hír. És közben a KSH is közzétette a 2015-ös népmozgalmi adatokat: 2015-ben 190 gyermekkel több született, mint 2014-ben, de 5.292-vel többen haltak meg, ami békeidőben szokatlanul magas, 4,2%-os emelkedés.
A helyzetkép tehát lehangoló. Egy magyar embernek rosszabbak az életkilátásai, mint amit az ország gazdasági, kulturális fejlettsége lehetővé tenne. És a komplex felmérések azt is mutatják, hogy hiába áll rendelkezésre Magyarországon szinte minden terápiás eszköz, az eredmények mégis rosszak, ha a betegek egy része nem időben, és nem megfelelő módon jut hozzá. A nemzetközi mérések számára fontos az, ami itthon még nem: a betegjogok, a tájékozott és jogtudatos fogyasztói magatartás kialakulása, hogy ne maradjunk véglegesen „ketteskék”.
Az egészség és a gyógyítás körülményei az életminőségünket alapvetően meghatározó tényezők, és ugyan nemzeti büszkeséggel, múltba révedéssel, pán-magyarsággal, olimpiai lázzal, jó kommunikációval ideig-óráig lehet ezt pótolni, de ez is olyan, mint a fájdalomcsillapítók: csak elfedik a bajt, nem pedig gyógyítják. Visszaértünk oda, ahonnan az írás indult: egy nemzeti kormánnyal szemben alapvető elvárás lenne, hogy a nemzet tagjainak életét ne csak a gaz külső ellenséggel szemben védje, de a valós bajok, az értelmetlen és felesleges „honi okú” halálozások ellen is küzdjön.

Változtatásra: több pénzre és kormányzati szemléletváltásra van tehát szükség, mert a kettő csak együtt ér valamit. Az egészségügyre nem mint feneketlen zsákra, kudarcgyárra, követelődző, mindig-éhes szájra kellene tekinteni, hanem mint az életminőséget leginkább meghatározó, és a humánerőforrás teljesítményét leginkább befolyásoló társadalmi - gazdasági tényezőt kiemelt nemzeti ügynek, feltétlen prioritásnak kellene tekinteni. Igen, átfogó változásra van szükség, de ennek az is előfeltétele, hogy a lehetséges szövetségeseket, a változásban tényleg érdekelteket, Sándor Máriát, vagy az 1001 orvos a hálapénz nélkül csoportot nem ellenségnek, hanem partnernek kellene tekinteni.

3 megjegyzés:

  1. 5292 ember/év indokolatlan halálozás ügyészi vizsgálatot követelne. Minden apró ügyre alakul kormánybizottság is, de erre nem. Ez egy vészhelyzet, ha más megoldás nincs, a magánembereknek kellene a zsebükbe nyúlniuk az egészségügyi ellátásba belépéskor a vizitdíjhoz hasonlóan, de nagyobb összeggel. Ha lenne olyan kimutatás, hogy ki mennyit fizet a társadalombiztosításba, akkor kiderülne, hogy azok, akik a legtöbbet veszik ki a TB-ből, azok teszik be a legkevesebbet. A fél ország minimál béren van bejelentve, ez után fizetik a százalékos TB járulékot, nem csoda, hogy nincs az egészségügyben pénz. Másrészről az állam is felelősségre vonható, hogy értelmetlenségekre herdálja a közpénzt, az egészségügybe pedig évről évre kevesebbet fizet a költségvetésből.

    VálaszTörlés
  2. A halál nem válogat! Lehet szegény vagy gazdag.De sokkal nagyobb a realitása annak,hogy akinek jobban telik kevésbé veszélyeztettet. És ez nem csak közvetlen az egészség ügyön múlik.Hanem az esély egyenlőségen az emberi körülményeken. Amelyért a kormányok de nagy mértékben a jelenlegi kormány a felelős. Minden eszköze és lehetősége megvolt és van arra hogy ne csak egyeseknek legyen jobb hanem az egész nemzetnek. És ne legyenek olyan különbségek ebben az országban mint ma.Nem megosztani kellene az embereket az állandó háborúskodással hanem az ország érdekében cselekedni. És a közvagyont nem a sajátjának tekinteni! Nem csak beszélni kell a megelőzésről hanem arra lehetőséget teremteni. "a munka nemesít" de fizetés is járjon hozzá!

    VálaszTörlés