Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2016. szeptember 29., csütörtök

Tudja, hogy miről szavaz (vagy nem szavaz) október 2.-án?



Eredetileg nem akartam erről írni. De ha már ez van a közbeszéd fősodrában, akkor mégicsak kell, főleg, ha gondolok is erről valamit.

Akik megtisztelnek azzal, hogy olvassák az írásaimat, azok tudják, hogy a 2007-es úgynevezett szociális népszavazásról azt szoktam mondani, hogy a vizitdíjjal, a kórházi napidíjjal és a tandíjjal kapcsolatos három kérdés költségtakarékossági okokból összevonható lett volna egyetlen kérdéssé: „Egyetért-e azzal, hogy Gyurcsány takarodj!”. Aki elment és szavazott, az mind tudta, mi a valós tét, mi a valós kérdés, és azért és úgy szavazott. (És persze az se baj, ha ettől még a vizitdíjat is eltörlik.)

Mindazoknak üzenem, akik
  • a népszavazási kérdés jogi megalapozottságán, jogalanyán, jogi konzekvenciáin (illetve ezek hiányán) rugóznak,
  • azt gondolják, hogy „nem értek egyet a FIDESZ-szel, de ebben igazuk van”,

    hogy rossz trekken járnak.



Teljesen értelmetlen és lényegtelen az a kérdés, hogy közjogilag értelmezhető-e és eredményköteles-e ez a népszavazás, illetve annak esetleges eredménye. Ez csak a „körúton belüliek” szofisztikációja, mert a népszavazásnak igenis van tétje, a feltett kérdés igenis „értelmes”, és az emberek meg is fogják válaszolni. Mint ahogy 2014-ben is értették a plakátok üzenetét és nem dőltek be annak, hogy a FIDESZ-nek nincs programja. Volt: folytatjuk! És aki oda szavazott, az pontosan tudta, mire szavaz. És persze meg is kapta…

Ez a mostani szavazás – ugyanúgy, mint 2007-ben, csak ellentétes előjellel – nem ügydöntő, hanem legitimációs szavazás. Ahogy akkor is egyértelmű volt a valós kérdés (Gyurcsány takarodj), ugyanúgy most is egyértelmű, hogy miről szavazunk, vagy nem szavazunk. Egy mondatban most azért nehezebb összefoglalni, hiszen a valós kérdést mindenki saját szájíze szerint fordítja le. Íme, néhány variáció: „Orbán tökös magyar gyerek és megvéd minket, megfingatja, aki beledumál!”, „Húzzon el az EU meg a sok brüsszeli naplopó bürokrata az anyába!”, „A magyarok a legokosabbak, a velőspacal a legfinomabb, a magyar csajok a legszebbek!”, vagy „Nehogymár Angéla nagyi mondja meg, hogy főzhetek-e otthon pálinkát!”.

Nagyjából erről szavazunk. Illetve nem. Mert a szavazás valós tétje az, hogy Orbán biankó csekket kér tőlünk, és ez több, mint a „folytatjuk”. Úgyhogy mindenki ennek tudatában szavazzon, vagy ne, mert vasárnap mindenki arról dönt, hogy adja e- aláírását Orbán biankó csekkjéhez.

4 megjegyzés:

  1. Na azért az sem semmi, hogy a szavazólapon feltett kérdés nem reális helyzetet tükröz (magyarul hazugságot)és fogalmak összekeverését tartalmazza, tehát értelmetlen. Furcsa, hogy az emberek esetleg elmennek szavazni egy hazugságra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy hazugságkampányban miért pont a kérdésfeltevés lenne igaz?

      Törlés
  2. Szerintem is az dönt helyesen aki részt sem vesz ebben a "szomorkomédiában".
    Én legalább is ezt teszem!

    VálaszTörlés