A Sneci dilemmája

Áder egy sneci. De valójában nem ez a fontos, hanem az, hogy Orbán meg egy Simicska által megnevezett, mert ez dönt el mindent. De ettől még Áder valóban egy sneci. Mert amúgy megtehette volna, hogy saját tisztességét mentve dönt, és nem írja alá, hiszen Ő már tétnélkülien „érinthetetlen”. Már úgysem lehet újra elnök, de a luxusautó, sofőr, lakás, fizetés, bejárónő megvan élete végéig, bármit is csinál. Akkor meg… (v.ö.: kiterítenek úgyis). De nem, itt most ki kellett egyenlíteni a számlát, és teljesíteni a döntést. Ez nem is érdemel több szót, mert itt nem igaz a kleine Fische gute Fische.

 Akkor tehát arról, hogy nekem mit is üzen mindez, mit jelent az, hogy Áder aláírta.   

.   
A CEU szempontjából tökmindegy, mert egyrészt csak döntés kérdése, hogy Eurázsia épp a gyűlölt ellenség, vagy a legjobb szövetséges, másrészt, ha a CEU-t el akadják tüntetni, akkor el is fogják, bármi is van a törvényben. De a „normális” (itt értsd: kommersz, szokásos) megoldás az lett volna, hogy azt mondják maguk között, hogy ez a 70-80.000 ember azért sok, és mit tudni mire képes, meg a nemzetközi reakciók, amerikai kapcsolatok, szóval: Áder küldje a törvényt az Alkotmánybírósághoz, amelyik találja alkotmányellenesnek az irreálisan rövid felkészülési időt. Majd a Parlament újratárgyalja, és mi meg a 3 hónapot felemeljük 4-re. A CEU ebbe ugyanúgy beledöglik, de baromi jogállamiak vagyunk, és közben eltelik egy-két hónap, addigra kell valami új tűzijáték, és már senkit nem érdekel a régi-új, hatályos változat. CEU nincs, béke van.

.

Na, ez nem kell. A béke.

Marad a felcsúti kisvasút szindróma: ha nem tetszik a kisvasutam, akkor meghosszabbítom Bicskéig, és ha továbbra is dumálsz: akkor Székesfehérvárig! Nem azért vertük keresztül a törvényt rendkívüli eljárásban 2 nap alatt, hogy most itt elpíszískedjük! Az a nyolcvanezer ember meg térjen már magához, nehogymár azt higgyék, hogy diktálhatnak. A külföldnek meg majd sajnálkozva elmagyarázzuk, hogy mi szerettük a CEU-t, támogattuk, csak egy pillanatra elfordítottuk a fejünket, és az kis buta öngyilkos lett. De kár! (Oszt jónapot/nyasgem, főleg annak tudatában, hogy 80.000 ember ugyan kicsit sok, de ez a pesti értelmiség + a külföldi jöttmentek, de nyugi, az ország – mint olyan – csendes.)

Ezért nem írhatta alá Áder, mert erőt kell mutatnunk, és harc kell, mindenek felett.

Ha 2018-ig nézek, akkor akár értem. (Nem elfogadom, csak értem.) Ez a taktika, az „aki nincs velünk, az ellenük” taktikája, és ez most még nyerő is lehet. Az igazi kérdés az 2018 utáni, mármint hogy egy esetleges győzelem után Orbán ismét fordul-e 180, vagy legalább 90 fokot, és meghirdeti-e az „aki nincs ellenünk, az velünk” jelszavát, és Ferenc József, Horthy és Kádár után Ő is apánk lesz, vagy marad a körkörös gyűlölet stratégiája. Orbánnak választania kell, hogy megint levedli bőrét és kádári[1] szerepre tör, vagy marad érinthetetlen és hajlíthatatlan, és ezzel Ceaușescu útját választja.

Valahogy így, ezen múlik Orbán jövője, ami sajnos a mi jövőnk is. Hogy van-e más, harmadik út az ország előtt, mint Kádáré vagy Ceaușescué, az viszont rajtunk múlik.

---

[1] Persze a kádári szerep csak a puha diktatúra, a hosszabb póráz taktikájaként értelmezhető, mert az nem valószínű, hogy Orbán a kockás abrosz-krumplileves önkorlátozó puritánsághoz is visszatérne. (Amúgy meg Orbán e tekintetben ma is a legkádárabb vezető: a többi hatalmassággal ellentétben nem kérkedik vagyonával, hanem titkolja.)