Egy Origo hírcím: A Kossuth-szobor mögé jár pisilni Gyurcsány

A Fidesz szóvivője szerint nem hangzik túl izgalmasan, hogy négy középkorú férfi összeköltözik egy sátorba a belváros közepén. Selmeczi Gabriella hozzátette: Talán nem kellene ekkora ügyet csinálni egy egyhetes tisztítókúrából.

 

Elvben nincs annál vérlázítóbb, mint amikor a hatalom lebecsüli más elkeseredését, és lekicsinylően, arrogánsan reagál. De a szóvivő asszony jó érzékkel mérte fel, hogy ezt most megteheti: van társadalmi fogadókészség erre, a zöm úgy érzi, hogy ez a gesztus nem őszinte, nem hiteles, vagy legalábbis nem adekvát. Ezt jelzi az Origo idézett címadása is. Ezt – azaz a realitásokat, a kommunikációs szempontokat, a „pályát” – a volt kormányfőnek is érzékelnie kellene. Nem alaptalan egyszerűsítés az, hogy Gyurcsány Ferenc olyan sikeres karaktergyilkosság áldozata, hogy bármit tesz, az a lakosság jelentős hányadának a szemében hiteltelen. Ez tény, ez beszűkíti a volt kormányfő kommunikációs mozgásterét. De túl egyszerű lenne erre fogni, mert maga a gesztus, az akció elvben is vitatható.

Gyurcsány Ferenc számára tudniillik az éhségsztrájk nem szerepel a választható eszközök között. Személyében, saját helyzete szerint sem alkalmas erre, és politikailag sem. Az éhségsztrájk két esetben lehet indokolt, hiteles. Az egyik, ha nem a politikai harc eszköze, hanem az eszköztelenek, a kisemmizettek, a vesztesek utolsó előtti – a figyelem-felkeltő öngyilkosság előtti – eszköze. Ehhez valóban kisemmizettnek, minden szempontból reménytelennek kell lenni. (Az „éhségmenet” sem lett volna hiteles, ha Ujhelyi István és Gúr Nándor szervezi, ők is csak azzal mentették jelenlétüket, hogy mínusz tíz fokban végiggyalogolták a kétszáz kilométert.) Gyurcsány Ferenc nem tud „kisember”, nem tud „kisemmizett” lenni, ez a kategória tehát nála szóba sem jöhet. (Ő tudniillik – ellentétben Simicskáékkal – köztudottan zsír-gazdag.)

A másik, a politikai indíttatású éhségsztrájk, ahol a „politikailag kisemmizett”, a politikailag eszköztelen tiltakozik. Azért, mert nincs más politikai eszköze. Ezzel meg az a baj, hogy Gyurcsány Ferenc egyszerre küzd azért, hogy parlamenti frakciója legyen, és egyszerre éhségsztrájkol a Parlament előtt. Az éhségsztrájk parlamenten kívüli eszköz, a frakció parlamenten belüli. Az lehetséges álláspont, hogy valaki azt mondja, hogy a fülkés kétharmad formalizálta, ellehetetleníti a parlamenti szerepüket, és ők nem akarnak bio-díszlet lenni egy színjátékban. És ekkor (komoly és nem egyhetes döntésként) lehet a parlamenten kívüli eszközökhöz fordulni. Ha végig-gondoljuk az új választási törvény-tervezetet, akkor nem is olyan abszurd ez a megközelítés, hiszen jó esély van arra, hogy a következő parlamentben a választásra jogosultak – mint történelmi fogalom – 10-20%-ának szavazata kétharmados, háromnegyedes többséget hoz. Ez a magyar demokrácia jövője szempontjából meghatározó kérdés. De akkor meg kell hozni azt a döntést, hogy parlamenten belüli, vagy kívüli pártként akar működni a DK. Mert – etekintetben (és hangsúlyozottan csak etekinteben) – mindegy, hogy a DK-ról, vagy a Jobbikról van szó: nem szeretem, veszélyesnek tartom, ha egy parlamenti párt parlamenten kívüli eszközökkel él.