De nem lesz az. Ezt sajnos be kellene látni.
A jó érzésű és jó szándékú emberek, társadalomtudósok,
szociológusok, valamint a demagógok egyaránt ebből (jó lenne, ha jó lenne) indultak
ki a jóléti rendszerekkel kapcsolatban. Jóléti rendszer-váltás – azaz ne
változzon semmi –, jóléti állam, csak már nincs áram az inkubátorhoz, és a
kicsi sajnos erősen koraszülött… A XX. század közepének volt egy boldog
időszaka, amikor azt hittük, hogy a technológiai fejlődés megalapoz egy olyan
gazdasági növekedést, ami lehetővé teszi a
A költségek tehát folyamatosan és követhetetlenül nőnek, és az aktuálisan
kormányon levők „megszorításokra” kényszerülnek: nem követik változatlan
rendszerben a költségeket, szigorításokat hoznak az igénybevételben,
kapacitásokat „ésszerűsítenek” (kórházat zárnak be, vonnak össze,
együttműködési kötelezettséget írnak elő a betegnek stb.). Az ésszerűsítést kár
idézőjelbe tenni, mert ezek a változások általában célszerűek, szükségszerűek,
de szokásokat sértenek. A mindenkori ellenzék persze tiltakozik, és egyből megígéri,
hogy visszacsinálja. (Most is attól rettegek, hogy a gyengécske kórházösszevonások,
vagy a betegek együttműködési kötelezettségének megjelenése kapcsán az ellenzék
megszólal, hogy ők majd visszacsinálják…) A
dolgokat ezen a területen nem lehet visszacsinálni, (és mint erről majd
külön blogot írok) az unortodoxiának az
ellenpontja nem az ortodoxia. Visszacsinálni
nem lehet, de másként csinálni igen. De ehhez szemléletváltás, „társadalmi
megértés”, „belátás” kellene.
A rendszerváltás utáni legkárosabb állítás a FIDESZ 2006-os "Rosszabbul élünk, mint négy éve"
szlogenje volt. Ezzel nem az a fő baj,
hogy nem igaz (mert nem volt igaz, de a kampány-állításokat sehol nem
szokás túl szigorúan átengedni az igaság szűrőjén), hanem hogy tudottan irreális elvárásokat keltett a lakosságban. Hogy lehetne másként, és lehetne jobb. Hát nem. Nemigazán vitatott, hogy a
mostani adósságteher legfőbb oka az, hogy Medgyessy Péter betartotta az MSZP
választási ígéreteit, és 50%-os béremeléssel megfejelve „visszacsinálta” a
FIDESZ racionális intézkedéseit. Azaz a 2002 - 2006 közötti
kormányzati ciklus volt az az időszak, amikor nyilván-valóvá vált, hogy jobban élünk, mint lehetne, és ezt hitelből
tesszük, ami nem fenntartható. (Ezt
próbálta meg egyébként Gyurcsány Ferenc elmagyarázni az MSZP frakciónak
Öszödön…)
A "Rosszabbul élünk, mint négy éve"-re fejelt rá a
FIDESZ a „Szociális népszavazás” három
kérdésével. A három kérdés persze összevonható lett volna egyetlenné: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy Gyurcsány takarodj!”,
de ettől még az agyakba hátra ivódott üzenet az volt, hogy nem adjuk a szerzett
jogokat, az ingyenességet.
Most itt tartunk. Le kell faragni a hiányt (aminek fő oka az
amúgy szükséges, de magas jóléti kiadások), nem akarjuk az IMF-et, és a keleti
nyitás eddig egy fillért sem hozott. Akkor most jó lenne szembenézni a dolgokkal, és legalább nekünk
(választópolgároknak) nem kellene
belekergetnünk a politikát tarthatatlan, végleg megroppantó ígéretekbe. De
akkor meg a politikának kellene felnőttként megbeszélni velünk ezeket a dolgokat.
Látnunk kell, hogy jó
megoldás nincs. A „jó lenne, ha hó lenne” nem működik, a demográfiai, szociális
és kulturális kényszerpályák adottak. A
választás annyi, hogy hogyan osztjuk meg a terheket, azaz ki milyen arányban
veszít. Erre eddig kétféle válasz született. Az egyik modell a „vizitdíjas
– tandíjas” modell, amely nyíltan
megüzeni, hogy vége az ingyenes világnak, és széleskörű teher-megosztásra
van szükség az állam és az egyének között. Nincs ingyenesség, de mindenki csak
keveset fizet. A másik modell, az a
tandíj nélküli oktatás, ingyenes egészségügy megőrzése: a lakosság
(szűkülő) rétegének továbbra is megadatik a teljes ingyenesség, és aki ebbe nem fér bele, az fizet. Nem
keveset, nem részt, hanem az egészet. Félő, hogy az egészségügy is valami hasonló felé sodródik: nincs vizitdíj,
megmarad az ingyenes egészségügy, de a
romló feltételek és szigorodó körülmények miatt ezt alapvetően a szegények
veszik majd igénybe, és az egykulcsos adó nyertesei, a „rendes emberek” az új
kiegészítő, üzleti biztosításon keresztül vásárolják meg maguknak a „rendes”
ellátást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése