Lajkó Félix MNB-s hegedűje

A „Nekem a szar se elég büdös” sorozatból[1]. Azaz nagyon szeretem Lajkó Félixet, de most mégse tudok eléggé örülni a hírnek.

Kezdjük ott, hogy én azt se szeretem, hogy ha az OTP milliárdokat költ focira, versenysportra. Inkább a havidíjamat csökkentsék, vagy a készpénzfelvételi díjat… Tudom: a profitjával azt csinál, amit akar, de én jobban szeretném, ha kicsit kevesebb lenne a profitja, és ha azt nem gladiátorjátékokra (lásd még: a látványsportok régi neve) költi, hanem valóban jótékony célra. Azaz tehetségfejlesztésre, gyermek-élelmezésre, a nem piacképes, de izgalmas kulturális-szociális kezdeményezések támogatására, de akár lakhatási támogatásra, a végtörlesztésére képtelenek kilakoltatásának megmentésére. Ez nekem jobb image, mint a Vidi vagy a Felcsút SC kitömése. (De az Ő dolguk, az enyém pedig az, hogy miért és milyen alapon választok bankot.)
A Magyar Nemzeti Bank esetében a helyzet kicsit más. Előszöris az MNB az egyetlen bank, aminek nem dolga a profitképzés, másodszor a profitja közpénz, tehát van közöm ahhoz, hogy mire költi.

A hír, ami miatt klaviatúrát ragadtam: összesen százmilliárdnál is többet költ az új MNB ingatlanokra, Guarneri-hegedűre és Bruegel-festményre, „többek között egy 1,25 milliárd forint kikiáltási árú, Andrea Guarneri által készített antik hegedű megvásárlására, amit a hegedűművész Lajkó Félix kapna használatra”.

Namármost.

1.      Előszöris egy mesterhegedű nem ott van jó helyen. Lajkó Félix zseniális, nagyon szeretem, de az Ő titka nem a kifinomult vonókezelés, a dúsan telt, de finom árnyalatok, hanem a vonószaggató őserő. Egy ilyen hegedűt „valódi” – a hegedű hangzását, képességeit kihasználó – hegedűművésznek kellene odaadni, vagy a Zeneakadémiának, Operaháznak, ÁHZ-nak. De lehetne tehetségkutató verseny-sorozatot rendezni, és egy évig a győztes használhatná. De nem az etno-jazz határán mozgó népzene az, ami az inkriminált hangszer tudását kihozza/igényli.

2.      Ennyi pénz nem így szolgálja jól ennek a kultúrkörnek az érdekét, de az országét se. Tessék a pénz töredékéből világsztárrá felmarketinelni (szép szó, mi?) Félixet, ezzel mindenki jobban járna. A világ is, az ország is, és Félix is. De általában ezt a műfajt érdemes lenne jobban támogatni, Dresch Misitől a Muzsikáson, Batyun, a Besh o droM-on keresztül vagy a Szabados életművön át Lőrinszky Attiláig. Ez a zenei vonulat alkalmas egy, a nemzeti hagyományokból építkező, de korszerű országimázs építésére, a bartóki hagyomány megújítására. És ez inkább hungarikum, mint az Amerikából a 18. században behurcolt akác.

3.      Féltem azt a hegedűt. Aki látta már Lajkó Félixet hegedülni, az érti, miről beszélek. És persze elképzelem azt a nyugalmat, ahogy egy Sziget vagy Kapolcs koncert után a sörsátorban leteszi maga mellé a padra. Valahogy nem fog lazán lemenni az a pár fröccs ezzel a milliárdos teherrel. Félixnek innentől rettegés az élete, de lehet, hogy Matolcsyé is….

4.      Félix ezzel „meg van véve”. Ha nem tud róla, akkor is. Ez nem az Ő bűne, hanem azé, aki Őt így használja. Mert sajnos egy nemnormális országban élünk, és innentől Lajkó Félixet is besorolják valahova. Pedig Ő Lajkó Félix, nem pedig kormánypárti vagy ellenzéki.
Lehet persze, hogy az élet kegyetlenebb: a reakciók miatt a hegedűt se kapja meg, de a folt, a hírbehozás ott marad...

Tehát:

A Magyar Nemzeti Bank őrködjön a monetáris politika felett, tartsa továbbra is kézben az inflációt, segítsen abban, hogy ne szálljon el a forint, de ne osztogasson pénzeket és kegyeket. Ha meg mégis, akkor egyrészt mértékkel, másrészt átlátható módon: pályázati alapon és független kuratórium által megítélve.

És a lényeg: Lajkó Félixből nem kellene Mága Zoltánt csinálni….

---

[1] Lehet, hogy mire kiteszem ezt a posztot, már okafogyott is, és béna utánlövés. De: Látjuk, a FIDESZ igazi arcát sokszor a meg nem valósult szándékok jelzik, lásd pl. a vagyoni cenzust a választójognál.