Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2014. május 19., hétfő

A Schiffer fóbiámról



Muszáj erről írni, mert saját magam számára is megmagyarázandó, hogy miért vagyok ennyire kategorikusan negáló Schiffer Andrással szemben. (Talán az elveszített lehetőség miatt, hogy Mégse Lehet Más a Politika.) A választások előtt volt egy olyan érzésem, hogy ez a választás két ember (Mesterházi Attila és Schiffer András) önzésén, kicsinyességén fog elbukni[1], de a választási eredmények egyértelműsítették, hogy ááá, dehogy, ez nem személyi, hanem tartalmi kérdés: a demokratikus ellenzéknek nem volt a tömegek számára fogható, alternatívát kínáló mondanivalója. Ennyire egyszerű, az összes többi FIDESZES furmány a választások körül csak felesleges túlbiztosítás volt. Tehát hiába lett volna meg a teljes összefogás, az is kevés lett volna.
Aztán rögtön a választás után jött az a Kálmán Olgás történet: arra a nyitókérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy Orbán Viktor hazudott a választások előtt, átverte nemcsak a zsidószervezeteket, de a választókat és a nemzetközi közvéleményt, Schiffer ezzel a bonyolult és árnyalt körmondattal válaszolt: Semmit. És ehelyett elkezdte hosszan ekézni a Bukott Baloldalt, nyilvánvalóvá téve azt, hogy valós politikai ellenfélnek (vagy csak konkurenciának?[2]) az MSZP-t tekinti, nem a FIDESZ-t. De a Jobbikos parlamenti alelnök megszavazásánál is az volt a fő szempont, hogy nehogy úgy szavazzanak, ahogy az MSZP vagy a DK. Tehát a mániákus megkülönböztetés fontosabb, mint a tartalmi kérdés, a valós üzenet.
Nem, nem gondolom, hogy Schiffer kripto-orbanista, megvásárolt Nemzeti Ügynök, vagy politikai diktatúra-fan köcsög, kinek - kinek ízlése szerint. Nem, ezeket nem gondolom. De azt igen, hogy Schiffernek a legfontosabb a saját maga (na jó, és esetleg a pártjának) a megkülönböztetése a többi ellenzéki párttól, mint az orbáni rendszer, világkép (nem önmagában a FIDESZ) leváltása. Ezért fontosabb Neki az MSZP vagy a DK gyalázása, mint az, hogy merre viszi Orbán az országot.

A kérdés, a miért? Azt gondolom, hogy Schiffer – Orbánhoz hasonlóan – megértette azt, hogy az ország többsége a poszt-szocialista éveket, a „liberális demokráciát” kudarcnak/csalódásként élte meg, valami másra vágyik. Megértette, hogy a politikai jövő szempontjából a legfontosabb az „új”-hoz tartozás, az előző 20 évvel való kontinuitás tagadása. És Schiffer jól ismerte fel: a szavazatmegosztás ennek a törésvonalnak a mentén (is) történt, az ország zöme – akár a FIDESZ-re, akár a Jobbikra, akár az LMP-re – adta a voksát, az elmúlt húsz év ellen szavazott.
De csak is, mert itt is működött az „egyet fizet – kettőt kap”elv, azaz ez a dichotómia egyúttal más kijelölést is jelent, azaz nemcsak a régi-új tengelyen helyezi el azt, aki e mezőbe belép. Az LMP ugyan a harmadik erő szeretne lenni[3], de ma ez egyszerűen nem megy. Ez egy kétosztatú ország, ahova egy harmadik erő (még) nem fér be. Így marad az alap-megosztottság, de mint mondtam, az új-régi megosztás egyúttal más tereket is kijelöl, mert a valós tér nem az új-régi, hanem a „demokrata” és „autokrata”, pontosabban az egyén és szabadság, nemzeti önzés - versus szolidaritás viszonya alapján történő csoportképzés. A FIDESZ - Jobbik világa arra épít, hogy a III. Köztársaság egyéni szabadságjogokra építő „liberális demokráciája” zsákutca, entellektüel köldöknézés és fertő, a nemzetromlás ősbűne. Az egyéni jogok helyett az erős közösség (nemzet-tudat) a jövő záloga, és a szolidaritás helyett a nemzeti büszkeség a meghatározó szervező erő. Erős a támogatottsága annak, hogy tévedés volt az elmúlt 20 év libertiánus téblábolása, mert a társadalom nyújtotta előnyök, védelem, biztonság nem emberi méltóságunk jogán – nem alanyi/állampolgári jogon – járnak, hanem csak annak jár a közösség védelme, szolgáltatása stb., aki elfogadja a közösség (pontosabban: a vezetőinek) szabályait. A NER valójában NEKR, azaz a Nemzeti Együttműködési Kényszer Rendszere. És a NER ma (az emberek által) igenis támogatott. Mert egyrészt él a néplélekben egyfajta rendpártiság, és a „rend” fogalmába a rögzített pályák, az egyszerű szabályok szerinti élés is beletartozik. A NER ezt hozta el: nem kell a rád szakadt szabadsággal bíbelődnöd, mi megmondjuk Neked, mit kell tenned, és ha ezt betartod, akkor hozzánk tartozol, megvédünk. Ez fontos, jó érzés, nagyon sokaknak. És persze a NER-nek van egy másik dimenziója: a kollektív önzés felismerése és elismerése. Akkor, amikor mindenkinek (jó, nem mindenkinek) egy kicsit kevesebb jut, akkor nyakló nélkül költsünk ezekre??? Mert nehogy már mindenki azt csináljon az én (be nem fizetett...) adómból, amit akar, és ha kell neki valami, akkor kérjen szépen, pitizzen, szolgálja meg! Ez fontos érzés, mert elválaszt „azoktól”, én nem oda tartozok, nekem jó…
Az élet legelemibb definíciója szerint az élet nem más, mint anti-entrópiás tevékenység. Ha ezt elfogadjuk, akkor a társadalom elemi definíciójaként az önzés legyőzését/korlátozását kell állítani. Tudom, van aki azt mondja (és kedves ez a FIDESZ-nek), hogy a társadalom az egyéni szabadság korlátozása a közösség érdekében, de ez így nem pontos: a szabadságból csak azt kell korlátozni, ami más (másik egyén vagy a közösség) kárára megy, az pedig az önzés, és annak származtatott kategóriái. Ezért épül a NER a nemzeti büszkeségre, amit már nem lehet elválasztani a nacionalizmustól, a szeretet nevében történő gyűlölethirdetéstől. Az is rendszer-tipikus, hogy Orbán Viktor pont a legnagyobb megosztottság idején, az „aki nincs velünk, az ellenünk” újrateremtésekor deklarálja, hogy soha nem volt ilyen egységes a nemzet. Igen, hiszen aki nem része, csavarja a Nemzeti Együttműködési Rendszerének, az nincs, az kívül rekedt a nemzeten. (És örüljön, ha ennyivel megúszta.) Így tehát csak az a nemzet, aki belül van, és az így tényleg soha nem volt ilyen egységes (az ötvenes évek óta). De az irracionális - zsigeri mezőkbe tévedés miatt virágzik a politikai ezotéria, már tudjuk, pl. hogy Jézus is magyar volt, de legalábbis anyai ágon.
Azt hiszitek, ez entellektüel fanyalgás. De nem néztek ki az ablakon, vagy nem meritek elhinni, amit láttok. Az új rend (ami persze egyáltalán nem új, hiszen Horthy és Kádár egyaránt archetípusa) véresen komoly. A tébláboló liberális demokrácia képtelen olyanokat produkálni, mint amit a nemzeti jobboldal tett Pásztor Istvánnal, de az éledő nacionalizmus kockázata nem az arcul-köpés, hanem maga az élet. Nem szimbolikus beszéd, nem vízió, hanem mindenki által ismert tények. Nacionalizmusból és vallási fanatizmusból nem is olyan régen tízezreket öltek meg genocídium jelleggel Európában Jugoszlávia szétesése kapcsán, és hihetetlen durva képeket látunk a mostani ukrán „konfliktus” eredményeként is. Tehát a ma éledő „nemzeti érzületű”, a szolidaritást kiirtó (akinek nincs semmije, az annyit is ér”), a büszkeséget mások (csoportok, népek, nemzetek) kárára megszerző világkép szó szerint életveszélyes. Egyáltalán nem mindegy, hogy merre halad Európa, és engedi-e, hogy a létező bajokra a nacionalizmus kábítószerével keressünk tüneti, de öngyilkos választ.
Orbán jól ismerte fel, hogy merre megy a világ. A FIDESZ – Jobbik világ nem hungarikum, hanem veszélyesen terjedő fertőző betegség. De könyörgöm: ez a „merre megy a világ” nem olyan külső és megváltoztathatatlan determináció, mint a tél-tavasz-nyár-ősz körfogása, hanem alapvetően rajtunk (az embereken és a zembereken) múlik, hogy merre megy Európa, merre megy a világ. Európa mi vagyunk, mi döntünk, mi választunk a két jövőkép között (közös, élhető, toleráns, szolidáris Európa, vagy acsarkodó egymásnak esés a háború valós kockázatával, a társadalmi különbségek és a mély-szegénység növekedésével).

Hogy mi köze mindehhez Schiffer Andrásnak?
Nagyon is sok. Ismételten írom: nem gondolom, hogy Schiffer ne lenne demokrata, és a FIDESZ, vagy főleg a jobbik által képviselt világképpel szimpatizálna. De éppen ezért Neki is fel kell ismernie, hogy hol húzódik ma az igazi törésvonal, és kik állnak az egyik, és kik a másik oldalon. És hogy harmadik oldal jelenleg nincs. Gyönyörű lenne, ha Európa fő problémája ma a zöld gondolat beépülésének üteme lenne az európai demokráciákba. Nem erre haladunk. A tét ma a fent leírt két világkép közötti választás. Itthon is, de Európában is. Én megértem, hogy nem könnyű szövetségesnek tekinteni a jelen állapotában tényleg elkeserítő MSZP-t, és hogy Gyurcsány Ferenc személye is lehet politikai teher. De szerintem Vona Gábor, vagy Semjén Zsolt se szerencsésebb csapattárs, és a baloldal elutasításával Schiffer akaratlanul velük egy térfélre kerül (ha nem is egy csapatba). Schiffernek is fel kell fognia, hogy hol húzódik az igazi határ, és ehhez képest kell eldöntenie, hogy melyik oldalon áll, ki számára az ellenfél és ellenség. Ezért az energiáit nem a saját érték-közösségének ekézésre kellene fordítani.



[1] Azt gondoltam, hogy lehetett volna egy széles koalíció alapja az, ha az LMP is beáll a Demokratikus Kormányváltók csoportjába. Ennek csak akkor lett volna realitása, ha Róna Péter a közös miniszterelnök-jelölt, de ez fel se merülhetett az egyéni ambíciók miatt.
[2] Ez lehet fontos mellékmondat, mert lehet, hogy Schiffer nem ellenfélnek, hanem konkurensnek tekinti az MSZP-t, de mindegy: ellenfélként bánik vele a nyilvánosság előtt.
[3] A „régit” elvetve, az „új”-on belül szeretne alternatívát kívánni.

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon rendben lévő írás!

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy az én monomániám, hogy a Schiffer-kérdést pszichológiai alapon kezelem, de meggyőződésem, hogy a mindenféle logikát és értelmet nélkülöző simán érzelmi gyűlölete a baloldal, kifejezetten a szoci dolgok iránt a családi hagyományban kell keresni, a felmenők között, abban, ahogy ez az ember lázad ezek ellen, azaz ahogy mint egy kamasz, bármi áron, akár önsorsrontóan is, akár saját csapatát leamortizálva is, de ellene menni és mondani mindannak, ami hagyományosan érték volt otthon. Ebben az a durva, hogy ez megokolja azt is, miért olyan hasonlatos a fickó Orbánhoz - lásd ott is az erős apa elleni lázadás volt a fő motiváló erő, miközben mivel nincs más minta, Orbán is az apja rendszerét építi újra.

    VálaszTörlés