Mit és kinek üzenjünk az önkormányzati választással

Nemrég TGM mellet mentem párszáz métert, és beszélgettünk. Elmondtam, hogy érdekes az élet és a viszonyunk: ha az ország konszolidált, „normális” állapotban van, akkor mi nagyon nem értünk egyet, ha az ország megborul, rossz irányba megy, akkor nézeteink egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Másrészt arról is beszéltem, hogy az öregség az emberek zömét bölcsebbé, higgadtabbá teszi, engem – legyen szó politikáról vagy szakpolitikáról –, radikalizál. (Amúgy most sem kutyasétáltatás közben találkoztunk össze.)

Akkor most ennek a radikalistásnak a jegyében.

A legutóbbi blog-bejegyzésemben (Mesterházy, mint Tarlós bebetonozója, azaz hogyan jutottunk ide) arról írtam, hogy az önkormányzati választás valós tétje az, hogy üzenünk-e valamit, hogy jelezzük-e, hogy elég sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ez így nem mehet tovább.

Igen, üzenni kell. De tévedtem: nem Orbánnak kell üzennünk (olyan hangosak, hogy meghallja, még úgy se tudunk lenni), hanem az ún. „baloldalnak”, az „összefogás” szereplőinek, vezetőinek kell megüzennünk, hogy elég volt ebből a bénázásból, méltatlan hozzánk amit ebben a bóvli-szappanoperában művelnek, és ebből nem kérünk. Elvekhez tudunk hűek maradni, de alkalmatlan emberekhez, alkalmatlan csapatokhoz nem. Ezt úgy tudjuk megüzenni, ha minél többen – deklarálva ezt a szándékot, célt – NEM MEGYÜNK EL SZAVAZNI, pontosabban: mi fővárosiak, nem szavazunk főpolgármester jelöltre. (A kerületi jelöltekre ettől még természetesen lehet, ha ott helyi emberekről, helyi politikáról és nem pártfegyelemről van szó.)

Bajt – sajnos – nem okozunk ezzel, hiszen egyrészt a jelen helyzetben, megosztott jelöltállításban, az MSZP pávatáncával úgysincs semmi esélyünk, másrészt maga az önkormányzatiság áll felszámolás alatt, így teljesen mindegy, hogy hány közepesen fizetett bio-díszletet tudunk odaküldeni. Ezért most ne szavazzunk a főpolgármester jelöltre, ebből talán a jelenlegi pártvezetők is megértik, hogy ezt így nem lehet tovább. Vagy legalábbis hátha fel tudjuk gyorsítani azt az önfelszámolási folyamatot, ami előfeltétele egy politikai zöldmezős beruházásnak.

Bokros Lajossal egyébként semmi bajom, inkább a „sőt!” felé hajlok, azaz AMÚGY alkalmas embernek tartom.

Ez a proteszt felhívás tehát nem neki, hanem a folyamatnak, illetve az őt jelölőknek/nemjelölőknek szól.

*

P.s.:

Külön köszönet Tóbiás Józsefnek, aki állhatatos munkájával sokat tett ennek a bejegyzésnek a megírásáért.

---