Indokolt és önkritikus rezignációval a közfelháborodásos tüntetésről

Persze hogy nem ízlésem szerint való mindaz, ami tegnap este a Kossuth téren elhangzott.

Persze hogy nem esett jól, hogy az ifjonc szónokok egy kalap alá vonva Vonát és Bajnait, kvázi engem is felelőssé tesznek a mai állapotokért. De ha őszintén végiggondolom, a végeredményt tekintve nincs okunk megsértődni, nincs mire annyira büszkének lennünk.

Mert igen, a lelkiismeretem tiszta. Őszintén, hittel, „jobbító szándékkal”, a korrupciótól és hatalomvágytól magam mindig távol tartva dolgoztam húsz évet az egészségügy megreformálásáért. Mindig szakpolitikai, azaz szakmai kérdésként kezeltem az egészségpolitikát, soha nem „a” politika vezérelt. Tanulással és elvárható alázattal – és talán a tárgyalópartnerek is elismerik, hogy – kellő nyitottsággal, empátiával tettem mindezt. Ráadásul megpróbáltam egyensúlyt keresni a betegek és az orvos érdekei között.

És??? Vigasztalja-e mindez azt, aki három hónapot vár egy vizsgálatra (majd ott közlik vele, hogy ehhez előbb kell egy másik vizsgálat, amire 4 hónapot kell várni), vagy akivel nem beszél megfelelő odafordulással a harmadik mellékállásában összeesni készülő orvos vagy napi gondjai miatt őrlődő nővér a rájuk omló vakolat alatt? Innen nézve tehát egyáltalán nem lehetek büszke az „életművemre”.

És persze meg tudom magyarázni, hogy a sikertelenség oka a politika állandó beleszólása volt, és az első Orbán kormány demagóg gáncsoskodásának (is) a következménye. Igen, de ezzel a magukat tegnap este rekedtre ordító szónokok érvrendszerét erősítem, hiszen mi, az elmúlt huszonnégy év együtt tettük mindezt ilyenné. Akkor meg érthető, ha együtt küldenek el bennünket a p…ba.

És milyen elitet tudtunk kitermelni? Mert a politikai elit az megbukott, és a gazdasági elitből elég néhány név: Széles Gábor, Csányi Sándor[1], Leisztinger Tamás, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Mészáros Lőrinc. Persze van pár Gattyán Györgyünk, de valódi elit-e az, akiről a legfőbb jó az, hogy nem tudunk róla semmit (azaz rosszat). Ez nem elég egy elvárható társadalmi felelősségvállaláshoz, a minta értékű elitséghez. Egyedül a kulturális elitünk az, amire büszkék lehetünk, ott lehet (az MMA ellenére) erkölcsi kapaszkodót, mintát, valós teljesítményt, példaképet, katarzist találni.

És persze, a mi fejünkben nagyon éles cezúra van az elmúlt húsz év és az elmúlt négy év között. A történészek valószínűleg egyet is értenek ezzel. De az emberek? Ők csak azt látják, hogy volt egy rendszerváltás, ami nem azt hozta, amit várni gondoltak. És akkor még ott a kínos kérés: mi ebben a mi felelősségünk, mert a mostani FIDESZ uralom is miattunk (az a közös húsz év miatt) jöhetett létre.

Mielőtt bárki félreértene: nem ingek megszaggatását, nem hamuk szórását kérem, de:

• nincs okunk – jogunk megsértődi, azaz némi önvizsgálat és önmérséklet mindegyikünkre ráfér,
• már nem nekünk kellene megmondani a fiataloknak, hogy mit kell tenniük és mit nem (ez Neked is szól kedves Kuncze Gábor),
• sértődés helyett örülni kell annak, hogy végre van civil szféra, van élet rajtunk kívül.

És igen, számtalan hibát fel lehetne sorolni, amit tegnap elkövettek a szónokok és a tüntetés szervezői. De valamit tudnunk kell. A tüntetés egy demokratikus berendezkedésben a kulturált civil vélemény-nyilvánítás erős, de kontrollált formája. Diktatúrában viszont ez forradalomnak hívják, amin már nem lehet számonkérni a szervezési hiányosságokat, programnélküliséget, jogszabályok pontos ismeretét és betartását. Ezt a mostani hatalomnak nagyon kellene értenie, mert minél inkább elnyomja a kulturált véleménynyilvánítás lehetőségét, annál inkább agresszívan (és kontrolálhatatlanul) törhet elő a fedő alól bármi. Tudom, ez még nem forradalom (mint ahogy még nem is diktatúra), de már lázadásközeli kollektív indulat-kitörlés.  És aggódni azért van jogunk, mert tudjuk hogy "a program-nélküli lázadásokat program-nélküli megtorlások követik".

---

[1] Csányi megítélése ambivalens. Mert – talán Demján Sándorral – Ő az aki elithez méltóan „társadalmi szerepvállal”, de a képhez tartozik az UD Zrt lehallgatási botrányában játszott szerepe is.