Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2014. november 22., szombat

Nyílt levélféle Fekete Györgynek Schmitt Pál érdekében



Fekete György Úrnak
Magyar Művészeti Akadémia
Helyben (vagyunk)




Tisztelt Elnök Úr!



Alulírott Kincses Gyula azon tiszteletteljes kérésemmel fordulok a Tisztelt Elnök Úrhoz, hogy Dr. Schmitt Pált a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjainak sorába emelni szíveskedjék.


Kérelmem indokolása:

  • Ez a cím még nincs meg neki;
  • Schmitt Pál nagy (élet)művész;
  • Az indokoltság tekintetében nem lógna ki a sorból egyéb elismerései között;
  • Jól jönne az a kis nyugdíj-kiegészítés, bár ez a nettó kétszázezer tényleg már csak apró, gesztusértékű morzsa lenne a havi két és fél milliós jövedelem mellett[1]. (De tudjuk: ki a kicsit nem becsüli…)

 



Budapest, 2014. november 22.



Tisztelettel


Kincses Gyula





Utóirat, és már nem Fekete Györgynek[2]

Schmitt Pál sportolói teljesítményét – ellentétben az egyéb teljesítményeivel – valós, elvitathatatlan teljesítménynek tartom. De:

  • Tiszteletre méltó, de nem unikális ez a teljesítmény, azaz a jelöltek között volt nagyobb teljesítményű sportoló is. Az én jelöltem Magyar Zoltán lenne, de vívásban és vízilabdában is tudok eredményesebb sportolókat mondani.    
    (Azt is sietve leszögezem, hogy az nem igaz, hogy a sportsikereit is mások eredményeivel érte el, mert csupán tartalék volt a két olimpián. Schmitt Pál valóban aktív és eredményes részese volt a győzelmeknek: a 12 csapatmérkőzésből 10-szer volt a csapat tagja, és mindkét döntőben szerepelt. Összesen 34 asszót vívott, ebből 21-szer nyert. Méltán kapta meg tehát mindkétszer az aranyérmet, és méltán kapja azóta is az ezért járó pénzt. Ezt nem sajnálom tőle.)
  • A nemzet sportolójának (színészének stb.) az én szememben két kritériumnak kell eleget tennie. Az egyik – és nem biztos, hogy első –, a kiemelkedő szak-tevékenység (sportoló, színész stb.). A másik: emberi kvalitásai, életútja alapján alkalmasnak kell lennie arra, hogy példakép legyen.          
    Hogy Schmitt Pál lehet-e példakép? Maradjunk annyiban, hogy valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretném, ha a fiamból olyan ember válna, mint Schmitt Pál. És ha már az elhíresült plágiumügynél tartunk: erről nekem kicsit más a véleményem. Magát a Schmittelést nem tartom akkora bűnnek, és valószínű, hogy nem is ő követte el. A doktorija abból az időből származik, amikor bizonyos (magas)vezető-állásokban a tudományos cím ugyanúgy a Cafetéria csomag része volt, mint a kiküldetésnek számító luxus út. Mint NOB tag utazhatott amennyit akart, így maradt a doktori… Ez tehát még nem főbenjáró bűn, nem ezért erkölcsi nulla. Hanem az a méltatlan és szánalmas, ahogy ezt az ügyet államelnökként kezelte: hazudozva és makogva, zavarodottan, de körmeszakadtáig tagadva, másokat vádolva és fenyegetve + még ő volt megsértve…
  • Schmitt magatartásánál csak egy szánalmasabb és vérlázítóbb volt és van: ahogy a kormány kezeli a bukott, erkölcsi alkalmatlanság miatt lemondott köztársasági elnökét. Folyamatosan rehabilitálják, tömik pénzzel, és az igazság-érzetünket mélyen sértő juttatásokkal halmozzák el. Ez az új „megtiszteltetés” egy újabb fricska nekünk, és azt vágja a lépünkbe, hogy nekik bármit lehet.


[1] (Helyzetét azért szerencsére könnyíti, hogy költeni nem tud, hiszen lakását, utazásait, titkárságát mi fizetjük.)
[2] Fekete György szép portréját DrMáriás festette meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése