A nemszép új világ – avagy mi legyen a nyugdíjasok ingyenes utazásával?

Elöljáróban két dolgot le kell szögezni. Az egyik, hogy nem vagyok Schiffer fan, sőt: veszélyes, önérdekeit és sérelmeit mindenek felettinek tartó politikusnak tartom, és erről írtam is a Schiffer fóbiámról című bejegyzésben. A másik: több mint egy hete nyugdíjjogosult vagyok, tehát a dologban van személyes érintettségem. (És azért csak jogosult, mert a hivatalok malmai igen lassan őrülnek.)

Ennek ellenére egyetértek Schiffer András kocsmaajtót berúgó javaslatával, amely szerint meg kell vonni a nyugdíjasoktól az utazási kedvezményt.
 .

Persze a javaslat így, hogy „el kell törölni”, globális kategorikus – imperatívuszként megfogalmazva, már – már orbáni magaslat vagy mélység és egyszerűség.
 .

De.

Gondoljunk csak bele. Ha megkapom (végre) a nyugdíjamat, akkor az én (várhatóan) elég tisztességes nyugdíjamból harmad annyit fogok fizetni a BKV havi bérletért, mint a fele annyi pénzből két gyerekét egyedül nevelő dolgozó (tehát a bérletét munkába, a gyermekeiért óvodába, iskolába-járásra használó) anyuka. És ez az állapot csak két és fél évig marad fent, mert (feltéve és megengedve) ha megérem a 65 évet, akkor már ingyen utazhatok.

Ismerve a demográfiai trendeket, ez a helyzet bizonyosan nem lesz fenntartható. Véleménykülönbség köztem és Schiffer András között két dologban van. Az egyik: minderre nem a BKV helyzetének rendezése, hanem az igazságosság javítása miatt van szükség. A másik: nem igen - nem típusú visszavonásra, hanem differenciált kedvezmény-rendszerre van szükség. Általában kell áttekinteni a közpénzből támogatott/kompenzált, jogszabály alapján járó nyugdíjas-kedvezmények rendszerét.

A nyugdíjas kedvezményeknek (általában)két oka lehet:

• Kedvezmények segítségével annak megakadályozása, hogy a nyugdíjas lét ne okozzon komoly/érdemi életminőség-veszést. Itt a nyugdíjasok érdeke a meghatározó szempont.
• A nyugdíjasok fogyasztási szokásainak kihasználása, fogyasztásuk orientálása, ösztönzése: egyes létesítmények holt/gyengébb szezonjaiban az alacsony kihasználás csökkentése (ez lehet utószezon jellegű kedvezmények rendszere, de lehet napszakhoz kötött kedvezmény is). Ebben az esetben nem (csak) a nyugdíjasoknak kedvezünk, hanem létesítmény-fenntartási szempontok a meghatározók.

Az nagyon helyes, ha az állam támogatja azt, hogy egyes intézmények, szolgáltatók olcsóbban adják a jegyet a nyugdíjasnak. De ingyen semmit, ám a kedvezmény lehet akár 90% is. Napszaktól, és akár saját jövedelmétől is függően. Korszerű államigazgatás esetén ezek informatikai megoldása nem lehet probléma. A szállodák, üdülők meg akciózzanak nyugdíjasok felé saját költségből, hiszen minden rendes szállodás tudja, hogy a legdrágább szoba az üres szoba.

A jelenlegi díjtalan szolgáltatások a szociális rendszer igazságtalanságát erősítik és a gazdagabbakat támogatják: az ingyenes szolgáltatásokkal alapvetően a jobb módúak tudnak élni, ők mobilak, a szegények nem.

Amúgy meg, annak a kisnyugdíjasnak, aki havi ötvenezer Ft alatti összegből él, az a legfontosabb, hogy korlátlanul ingyen utazhasson a vonaton? Ezt a támogatási összeget nem tudná jobban hasznosítani lakhatási támogatás vagy támogatott közétkeztetés formájában? (Hogy régi, de gyatra poént idézek: ennyi erővel a kormány ingyen Libresse betétet is adhatna a nyugdíjasoknak, hogy szárnyakat adjon vágyaiknak.)