Elöljáróban két dolgot le kell szögezni. Az egyik, hogy nem
vagyok Schiffer fan, sőt: veszélyes, önérdekeit és sérelmeit mindenek
felettinek tartó politikusnak tartom, és erről írtam is a Schiffer
fóbiámról című bejegyzésben. A másik: több mint egy hete nyugdíjjogosult
vagyok, tehát a dologban van személyes érintettségem. (És azért csak jogosult,
mert a hivatalok malmai igen lassan őrülnek.)
Ennek ellenére egyetértek Schiffer András kocsmaajtót berúgó
javaslatával, amely szerint meg
kell vonni a nyugdíjasoktól az utazási kedvezményt.
.
.
Persze a javaslat így, hogy „el kell törölni”, globális kategorikus – imperatívuszként
megfogalmazva, már – már orbáni magaslat vagy mélység és egyszerűség.
.
.
De.
Gondoljunk csak bele. Ha megkapom (végre) a nyugdíjamat,
akkor az én (várhatóan) elég tisztességes nyugdíjamból harmad annyit fogok fizetni
a BKV havi bérletért, mint a fele annyi pénzből két gyerekét egyedül nevelő
dolgozó (tehát a bérletét munkába, a gyermekeiért óvodába, iskolába-járásra használó)
anyuka. És ez az állapot csak két és fél évig marad fent, mert (feltéve és
megengedve) ha megérem a 65 évet, akkor már ingyen utazhatok.
Ismerve a demográfiai trendeket, ez a helyzet bizonyosan nem
lesz fenntartható. Véleménykülönbség köztem és Schiffer András között két
dologban van. Az egyik: minderre nem a BKV helyzetének rendezése, hanem az igazságosság
javítása miatt van szükség. A másik: nem igen - nem típusú
visszavonásra, hanem differenciált kedvezmény-rendszerre van szükség. Általában
kell áttekinteni a közpénzből támogatott/kompenzált, jogszabály alapján járó nyugdíjas-kedvezmények
rendszerét.
A nyugdíjas kedvezményeknek (általában)két oka lehet:
- Kedvezmények segítségével annak megakadályozása, hogy a nyugdíjas lét ne okozzon komoly/érdemi életminőség-veszést. Itt a nyugdíjasok érdeke a meghatározó szempont.
- A nyugdíjasok fogyasztási szokásainak kihasználása, fogyasztásuk orientálása, ösztönzése: egyes létesítmények holt/gyengébb szezonjaiban az alacsony kihasználás csökkentése (ez lehet utószezon jellegű kedvezmények rendszere, de lehet napszakhoz kötött kedvezmény is). Ebben az esetben nem (csak) a nyugdíjasoknak kedvezünk, hanem létesítmény-fenntartási szempontok a meghatározók.
Az nagyon helyes, ha az állam támogatja azt, hogy egyes intézmények,
szolgáltatók olcsóbban adják a jegyet a nyugdíjasnak. De ingyen semmit, ám a
kedvezmény lehet akár 90% is. Napszaktól, és akár saját jövedelmétől is
függően. Korszerű államigazgatás esetén ezek informatikai megoldása nem lehet
probléma. A szállodák, üdülők meg akciózzanak nyugdíjasok felé saját
költségből, hiszen minden rendes szállodás tudja, hogy a legdrágább szoba az
üres szoba.
A jelenlegi díjtalan szolgáltatások a szociális rendszer
igazságtalanságát erősítik és a gazdagabbakat támogatják: az ingyenes szolgáltatásokkal
alapvetően a jobb módúak tudnak élni, ők mobilak, a szegények nem.
Amúgy meg, annak a kisnyugdíjasnak, aki havi ötvenezer Ft
alatti összegből él, az a legfontosabb, hogy korlátlanul ingyen utazhasson a
vonaton? Ezt a támogatási összeget nem tudná jobban hasznosítani lakhatási
támogatás vagy támogatott közétkeztetés formájában? (Hogy régi, de gyatra poént
idézek: ennyi erővel a kormány ingyen Libresse betétet is adhatna a nyugdíjasoknak,
hogy szárnyakat adjon vágyaiknak.)
Nagyon tetszik az írás, de azért még hozzátenném, hogy a MÁV és a BKK gondjait nem ez a támogatási rendszer okozta, mint ahogyan ennek megvonása sem fogja azt rendbe tenni!
VálaszTörlés