Fogjunk össze az utolsó esélyért!

Azt, hogy az egészségügyben komoly baj van, azt már mindenki érzi, látja.

Van aki szakszerű, és a mellékelt grafikonnal érvel, van aki csak egyszerűen volt már beteg, volt kórházban, és próbált mindenféle összeköttetéseket szerezni, hogy még az idén bejusson a rendelésre, vizsgálatra. A kórházi adósság rendezése csúszik, illetve csak nagyjából történik, és az egészségügy dolgozói is egyre hangosabban elégedetlenebbek. Ki tüntet, ki a lábával szavaz és elmegy innen, messze. A jó pénzért, de a kiszámítható és fejlettebb szakmai - jogi környezet miatt is. És ez az ágazat, amelyiknek a beteg érdeke miatt fát lehet vágni a hátán, kezdi felemelni a fejét. A nővérek megmutatták, hogy nincs tovább, és ugyan a Magyar Orvosi Kamara nem mert csatlakozni a Szakdolgozói Kamarához, de a „nővér tüntetésen” nagyon sok orvos-kollégát is láttam.

Úgy tűnik, nincs már hely a szőnyeg alatt, a paraván tovább nem tartható, a győzelmi jelentések sajnos önmagukban nem gyógyítanak. Hogy nagy baj van, azt pár embert kivéve mindenki tudja. A baj csak az, hogy ez a pár ember véletlenül a Kormányban ül. Varga Mihály szerint „két ok miatt van, hogy arányaiban kevesebb a költségvetési forrás az egészségügyre. Az egyik, hogy kevesebben leszünk 2016-ban”. Később a műsorban arra a felvetésre, hogy miért nem mondja a miniszter, hogy többet kell költeni a kórházakra, Varga úgy válaszolt: „Mindennek oka van. Először is, a kórházak finanszírozása 2015-ről 2016-ra nem fog változni. Az ún. teljesítményvolumen-korlát működni fog, ezt a helyzetet tudomásul kell venni, ennyit tud költeni a kormány egészségügyre, kórházi ellátásra. ……. Van, akinek az egészségügy fontos, van, akinek a honvédelem, közbiztonság”. Tehát a kormány számára az egészségügy nem fontos. S hogy a finanszírozás vesztesei, a kórházak vezetői ne tiltakozzanak, Varga Mihály megfenyegette őket: „Az mégis csak egy lehetetlen helyzet, hogy egy kórházigazgató fedezet nélküli kötelezettségvállalással vállal kifizetéseket, ez költségvetési csalás, ha lefordítom magyarra”. Én is lefordítom magyarra: ha nincs pénz, akkor az igazgató ne rendeljen gyógyszert, életmentő eszközt, és egyáltalán, a hó végéig ne vegyen fel több beteget. Haljon meg inkább a beteg, ha nem tudja, hogy hó végén, teljesítményvolumen-korlát felett nem szabad betegnek lenni, mert különben a vajszívű igazgató mehet a börtönbe költségvetési csalás miatt.

De nem a bajokról akarok írni, arról már sokan, sokszor. Én mindig megoldás-kereső voltam, és próbálok reális kompromisszumokat javasolni, kötni.

A kormány tehát eltökélt: költeni bármire, csak az egészségügyre nem, főleg, ha az pénzbe kerül. OK, akkor tekintsük érinthetetlennek a fő összegeket, az állami bevételeket. Jó. (A francokat jó, csak hát ez van.) De van „nullszaldós” megoldás is. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter éppen a napokban jelentette be, hogy a kormány tervei szerint 16 százalékról 15 százalékra csökkentenék az szja-t. Ez 100-120 milliárd forint bevételkiesést jelentene a büdzsének.

Ha ennyi bevételkiesést kibír a költségvetés, akkor azt nem SZJA csökkentésre kellene fordítani. Egyrészt, mert a személyes életvitelekben az az 1% senkinek nem jelent érdemi változást: ahhoz nem elég, hogy a szegények jobban, méltóbban éljenek, a gazdagok viszont könnyen le tudnak mondani az egyszázalékos többletről, mert úgyis minden kedvezmény hozzájuk gurul. A fogyasztásnövelő – gazdaságélénkítő hatás is éppen ezért fikció, és ne tessék nekem a versenyképességgel jönni egy olyan országban, ahol a második legmagasabb az újraelosztási ráta az Unióban. Vicc.

Ami a lényeg: ebből a 100-110 milliárdból már érdemi, érezhető béremelést lehetne csinálni. Az úgynevezett „gyógyító megelőző ellátásokra” szánt 1000 milliárdhoz képest a 100 milliárd kevéskének tűnhet, de ha friss pénzként tekintjük, akkor ezt nettónak kell tekinteni, azaz az E.Alapba bérköltség szinten felbruttósítva kell beletenni, hiszen a „hozzátett” adó és járulék mind visszajön. Másként számolva: az egészségügyi költségek 60-70%-a bérköltség. A 650 milliárd bértömegnek bő fele a nettó bér, azaz alig több mint 300 milliárd. Ehhez képest már érezhető többlet a nettó 110 milliárd Ft. Ebből az „ágymellettieknek” már lehetne egy 50% körüli emelést adni, és ez, ha végleg nem is old meg mindent, de komoly indítása lenhetne egy tartós, kiszámítható bérrendezésnek. Magyarul: ezzel meg lehetne menteni az egészségügyet.

Ennek a posztnak a címzettje nem a kormány, hanem Ti: volt, van, leendő betegek. Fogjunk össze, mentsük meg az egészségügyet. A kormány felé ajánljuk fel, hogy lemondunk az 1% SZJA csökkentésről, ha ezt a pénzt mind az egészségügyi béremelésre fordítják. Indítsunk mozgalmat, szervezzünk valós és virtuális csoportot, békés tüntetést, riadóláncot, bármit. Hogy ezt hogy kell, ahhoz a Gulyás Balázsok, Vajda Zolik, Juhász Péterek jobban értenek, mint én. Csinálják, csináljuk, és hívjunk mindenkit, akinek ez fontos, pártsemlegesen. Én mozgósítani nem tudok – az egy másik szakma –, csak azt tudom, hogy nagy a baj, és ez a fenti levezetés alapján ez egy reális esély az egészségügy megmentésére. Legyen a mi döntésünk, hogy mit szeretnénk: alig érezhető „látvány-béremelést”, vagy működő egészségügyet. És ez annál is fontosabb, mert bár nem kevés pénzbe kerül az egészségügyi dolgozók itthon tartása, ha nem állítjuk meg az elvándorlást, szétesik az egészségügyi rendszer, és a szétesett rendszer újraépítése később a sokszorosába kerül, ha egyáltalán lehetséges.

Gyertek, fogjunk össze, találjuk ki együtt, mit lehet tenni.

Az ezzel kapcsolatos petíciót itt lehet aláírni.