Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2015. november 14., szombat

Párizs



Nincsenek szavak, csak sötét félelem.

Attól, hogy ez most igazol és legitimál mindent, amitől eddig féltünk Európában.

Remélem, nem lesz igazam, hogy ez a nap korszakhatár.

Igen, félek. De nem a terroristáktól, az olyan, mint a villám, vagy akár a cunami. Ha jön, akkor annyi, de annak az esélye, hogy engem ér, a nullához közelít.

Nem tőlük, hanem magunktól félek. A korszakhatár (ha lesz) a mi reakcióink miatt lesz. A legkisebb veszteség a szabad mozgásunk elvesztése, és az a többletköltség, ami a rendőri jellegű jelentétet fogja erősíteni egész Európában.

Az igazi veszteség a gyűlölet kultúrájának a legitimálása. Igen, félek. Én szerencsés vagyok, 1952-ben születtem. A Rákosi korszakot nem éltem meg, és négy évesen ’56 is elszáguldott mellettem. Utána közel 60 év békés, folyamatos fejlődés. Életszínvonalban és életminőségben, gazdagságban is. Hatvan év háború és rettegés nélkül.

Most úgy tűnik, hogy ez porladhat el. Megfelelő érzelmi állapotban vagyunk a kollektív gyűlölködésre, a háborúba sodródásra.

És most nem mondom meg, hogy mit kell tenni. Azért, mert nem tudom. Most nincs okoskodó tuti, mert a gyűlölet elutasítása programként kevés. Marad az aggódás pici és most születő unokáim miatt, hogy mivé tesszük azt a világot, amibe végre megszülettek.


3 megjegyzés:

  1. Sodródunk a háborúba. És nem csak Szíriában. Én is félek.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Gyula! Bizony az lesz. Sorban lesz valaki aki el akarja majd foglalni azokat a területeket, amelyek élhetőek maradnak a földön. Helyette inkább a klímaváltozás ellen kéne tenni. Még mindig lehetne változtatni. Ide vezet az emberi kapzsiság. Jelen pillanatban rengeteg anyag van amit lehetne újrahasznosítani , helyette elássuk vagy beleengedjük a tengerbe. Az innováció és az emberek mentális fejlesztése lenne a megoldás, és igenis a globalizáció, csak fokozatos ütemben. Minden embernek a Föld és egymás javát kellene szolgálnia. Tehát bőven lenne mit tenni. Csak ezt az "egósok" és a "kéjhalmozók" nem akarják. Nem baj az sem ha valakinek jelentős vagyona van, ha az a valaki mentálisan egészséges.

    VálaszTörlés