Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2017. február 6., hétfő

A politika tisztessége



Régi, és nem is túl ízléses vicc. Idősödő, elegáns úr tesz zavartan ajánlatot virága teljében levő hölgynek.
- 
Drága Hölgy, Maga nagyon vonzó, Kegyed álmaim nője. Minden vágyam az, hogy férfiúi pályafutásomat Maga koronázza meg. Mit válaszolna, ha illő tisztelettel megkérdezném, hogy tízmillió forintért hajlandó-e velem tölteni egy éjszakát?
A hölgy meglepődve - vonakodva gondolkodik, de végülis tízmillió nagy pénz, egy alkalom meg csak egy alkalom, és zuhany is van a világon. Rebegő pillákkal válaszolja:
-    Tisztelt Úr, megfontolnám ajánlatát.
Az úr újra kérdez:
-    És ötezer forintért hajlandó lefeküdni velem?
A hölgy vérvörösen kéri ki magának:
-    Mit képzel rólam, mi vagyok én?
Mire az úr:
-    Hölgyem, ezt már az előbb tisztáztuk. Most az ártárgyalás folyik.


Egyenes Beszéd, 2017 február. Egymás után következve, előbb Csepreghy Nándor, majd Szanyi Tibor játszotta el hitelesen a sértődött ártatlan bárány szerepét. Mert szörnyű, hogy milyen lopások voltak, de ehhez neki és pártjának végképp semmi köze, és minden erejükkel az igazság kiderítésén munkálkodnak. Az OLAF jelentése 167 milliárdos károkozást tárt a fel a 4-es metró beruházásánál, és „szélső értékként” 76 milliárd Ft. visszafizetése várható. A jelentés első olvasatban a Fővárosi Önkormányzat, az Alstom és Medgyessy Péter érintettségét veti fel a 4-es metró körüli korrupciós ügyekben. De tudjuk (Ők magunk mondták vagy üzenték) hogy Medgyessy Péternek, Demszky Gábornak, Tarlós Istvánnak, Horváth Csabának, Gy. Németh Erzsébetnek és stb-nek semmi köze az egészhez. Ez érthető, hiszen érintettként mi mást is mondana bárki. (Érintettségen most a hírbehozást, és nem a csalás tényét értem.)
De az ügyben – közvetlenül, személy szerint – nem érintett bal-lib vagy jobb-illib tábor –a pártközeli sajtótól a kommentelőkig– ugyanígy csak a másik oldal ordas felelősségét látja és tolja, a saját oldallal való szembenézés fel nem merül. (Valami elhallgatás szagú csend azért van a dolog körül, mert nem kéne ezt kapargatni, mert mi van, ha más is a felszínre kerül? Maradjon csak a Gyurcsányozás, illetve Tállai öltönyének ekézése, abból nem lehet baj.) És ugye ez nem a balkán, és főleg nem Románia: itt senki nincs az utcán a 167 milliárd miatt. (Bár azt be kell látni, hogy a romániai 12 millió Ft. egy felfoghatóbb, reálisabb szám…) A Kossuth tér tehát üres, de azért egyre többen kérdezik, hogy „És mi belgák, mit gondoljunk erről?” Ha mindkét oldal egyformán (nem egyformán, de szintén), akkor kivel is váltom le ezt a mostani iparszerű lopást és hatalomépítést? Ha valakik nem értették, hogy annak ellenére, hogy nem sokat tudni a Momentumról vagy Lattmann Tamásról, miért gondolják egyre többen azt, hogy ha az egész politikai elitet le kell váltani, akkor Ők lehetnek egy alternatíva csirája: ebből megérthetik. Mert lehet, hogy üres a papír ami a kezükben van – amúgy meg nem is annyira üres[1] –, de legalább a múltjuk is üres, azaz tiszták, nincsenek beágyazva, beszorítva egyik létező volt/van hatalom környezetébe se.

Mielőtt bárki félreértene: én nem mosom egybe az elmúlt 27 évet, igen, én érdemi különbséget látok az akkori (2002-2010) és jelen politika elve és gyakorlata között. Az akkori politika a szociális érzékenységre és a fékek és ellensúlyok egyensúlyára épülő demokráciát akart, és legalább időnként elszégyellte magát, ha valami kiderült[2]. De nem tette ideológiai alappá, deklarált nemzetfejlesztési céllá a lopást. És persze mindez nemcsak érték, de mérték kérdése is: ha az OLAF továbbra is teszi a dolgát, akkor az M4 ügye történetileg a szolidabbak közé fog tartozni. Az elmúltnyócév és az elmúlthétév ügyeinek arányában vélhetően a 4-es metró és a felcsúti kisvasút kishasználtsági mutatójának arányszáma jön majd ki.

Ez mind igaz. Az attitűd is, és az arányok is. De mindez csak technikai kérdés, mert innentől már az ártárgyalásnál tartunk…
És ez értékeli fel azokat, akiről még nem szól a fenti vicc.


[1] Mert persze nem csak az szól mellettük, hogy ők még nem loptak. Egy megváltozott világ új kihívásaira új emberek új gondolatai adhatnak új válaszokat.
[2] Emlékszünk még Kiss Elemér esetére? Miután kiderült, hogy egykori munkahelye több állami megbízást is kapott, a kancelláriaminiszter néhány napos huzavonát követően lemondott posztjáról. Ma ez megmosolyogtatóan elképzelhetetlen.

2 megjegyzés: