Momentán a Momentum

Értetlenséggel vegyes szomorúsággal látom, hogy kor- és értékrendtársaim egy része, illetve egyes éltes ballib körökhöz köthető médiumok defenzív gyanakvással, idegenkedő kioktatással tekintenek a Momentum Egyesületre/Pártra.
 .

A „vádak” (az utálkozási alapok) két csokorba szedhetők

•  hogyhogy összemossák az elmúlt 27 évet, hogyhogy az egészet ki akarják dobni?
• mi az, hogy le hazátlanozzák a baloldalt????

Az elmúlt hónapban több alkalommal volt lehetőségem részt venni olyan fórumon, rendezvényen, ahol magukról, céljaikról, eszméikről beszélhettek. Fogadatlan prókátorként ezek alapján írom le, hogy miért (pontosabban: mit) ért félre, torzít néhány „ballib” média/személyiség.

Az elmúlt 27 évről

Az első: igen, ezek a gyerekek az elmúlt 27 évet egyben dobnák a kukába. Pontosabban: vállalhatatlannak, folytathatatlannak, újrakezdhetetlennek tartják. Etekintetben nem differenciálnak, múltidőbe teszik az egészet. A fórumon kérdésre válaszolva elmondták: nem mossák egybe, éles különbséget tesznek a 2010 előtti és utáni korszak között, pontosan látják a különbséget. De ettől még a 2010 előtti korszakot sem tartják folytathatónak, visszatérési, újraindítási pontnak. Korszakokról, és nem emberekről beszéltek. Azaz elmondták, hogy nem arról van szó, hogy karanténba mindenkivel, aki bármilyen párt- vagy állami funkciót vállalt, hanem, hogy mindenkit szakpolitikai tudása alapján ítélnek meg, és önmagában azért, mert funkciót vállalt az elmúlt 27 évben, senkit nem diszkreditálnak.

A nincs visszatérési ponthoz két dolog. Az első, a lényegtelenebb: de most őszintén, azon kívül, hogy fiatalabbak voltunk és hittel, jóakarattal csináltuk, mire is vagyunk olyan büszkék? Nekem is nehéz volt szembesülnöm azzal, hogy a 2010 utáni új rendhez kellett az „elmúltnyócév” is, azaz az eltéblábolt 20 év következménye is a fülkeforradalom sikere, széleskörű befogadása. De akkor csak a magam nevében beszélek: az csak az én egyéni szociális problémám, hogy mi mindent tettem 20 év alatt az egészségügy átalakításáért, reformjáért, igazságosságáért, mert aki ma nézi az egészségügyet, okkal mondja, hogy hát öreg, ezért kár volt ennyire törnöd magad. Meg kell érteni, hogy 26 évesen onnan így, és ezt látják. De a fontosabb: a 2008-as világválság óta megváltozott a világ. Új kérdések és új válaszok kellenek. (Sokszor írtam már, hogy vigyázat: Orbán jól és jót kérdezett, csak rossz válaszokat adott. De a rossz válaszok miatt nem szabad a kérdéseket is kidobni.) A lényeg: tényleg azt érzem, hogy egy megváltozott világ új kihívásaira csak új emberek új gondolatai adhatnak új válaszokat, nem pedig a nagy idők nagy tanúi.

És akkor a baloldal nemzetietlenségéről.

Először is: a mondás az, hogy a kialakult sémák szerint „a baloldal nem elég nemzeti, a jobb oldal nem elég szolidáris, és ezen akarnak változtatni”. A mondás arra született, hogy elvetik a klasszikus jobb-bal dichotómiát, helyette valami olyat akarnak, ami a jelenlegi „hivatalos” baloldalnál felvállaltan nemzetibb, a jobboldalnál pedig szolidárisabb. Minden új formáció köteles kijelölni a helyét, és köteles valami megkülönböztetést tenni, hogy mitől is mások. Ők azt találták ki, hogy az eddigi vagy-vagy helyett egyszerre akarnak szolidárisak és nemzetiek lenni. Ennyi. Lenne, de ha összességében, a politikai deklarációk, programok szintjén nem lenne ebben valami igazság. Csak azt kell hozzátenni, hogy a baloldal nem azért nem „hazafi”, mert kozmopolita, meg a liberalizmus kizárja a nemzethez tartozást, hanem mert a jobboldal kisajátította a nemzet fogalmát. Sikerült belevinni a baloldalt abba a játékba, hogy csak az a nemzeti, aki a NER része, és miután a baloldal nem akar a NER része lenni, ezzel felvállalja a nemzetietlenség bélyegét. (Lásd még: aki nem támogatja az olimpiát, az hazaáruló.) Tehát itt és most nem a baloldaliságból fakad a „nemzettelenség”, hanem a kirekesztettségből.

A jobboldal szolidárisdeficitét én is szigorúbban ítélem meg. Mert igen, a jobboldal is szolidáris, de csak csoporton belül. (A „rendes” magyar a rendes magyarral, katolikus a katolikussal stb.) Épp ez a lényeg: a baloldali vagy liberális ember akkor is tud valakivel szolidáris lenni, ha nem érez vele valamilyen ideológiai, politikai vagy gazdasági érdekközösséget. (Lásd: a menekültek. Nem közösséget éreztünk a „migránsokkal”, egyszerűen csak szolidárisak voltunk velük.) A jobboldalra – mint csoportra, és főszabály szerint – ez nem jellemző. Az, hogy a jobboldal antiszolidáris, az nem vád, hanem öndefiníció. A szolidaritás leépítése kormányprogram az egykulcsos SZJA-tól a gázár-támogatáson át a családtámogatási rendszerig. Mind antiszolidáris, pro-rich rendelkezés, az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” szellemében.

Ezt gondolom erről, illetve még azt, hogy a FIDESZ okozta megosztottságban csak nacionalizmus van vagy kozmopolitizmus, nincs egészséges, másokat nem kirekesztő patriotizmus. A Momentumosok arra a kérdésre, hogy milyen a magyarságtudatuk, egy fórumon ezt válaszolták: Mi büszke magyarok vagyunk! És tiszteljük a büszke szlovákokat, a büszke románokat is. Ennyi, ennek megfelelően tessenek háborogni.

Mielőtt félreértenék: fogalmam sincs, hogy a Momentum a jövő záloga, a megújulás zászlóshajója, vagy csak az ügyeletes reményformáció, méghozzá tiszavirágzása delén. Azt tudom, hogy egy tudatosan készülő, okosan építkező, elszánt társulatról van szó, akik talán a legígéretesebbek 2010 óta. Hogy ez mire elég, azt nem tudom, nem tudhatom. Amit tudok, az kettő. Az egyik, hogy a generációk összefogása nélkül, új erők, új szereplők nélkül nem lehet a NER-t leváltani. Ha az MSZP-s és DK-s barátaim félni akarnak a konkurenciától, akkor kezdjenek az új nyugdíjas párt ellen fenekedni, de azt be kell látniuk, hogy a fiatalokat nem tudják megszólítani. A másik: nem tudjuk, hogy mi a történet vége, hova fut ki, de az belátható, hogy rajtunk, idősebb demokratákon is múlik. Ha nem vagyunk elég toleránsan odafordulók, segítők, akkor kisebb az esély. Az esély pedig nem az övék, hanem az országé.