Nesze neked reform: szeptember elsejétől ismét önálló a Szent Margit kórház.

Pedig megfogadtam, hogy indulatból nem írok blogot. De másként meg minek?

Úgy tűnik a lovasberényi úton mindenkinek végig kell mennie. És ugye a kormányzati ciklus második felébe értünk, ahol mégiscsak a választási (vélt) érdekek, mint a racionalitás az úr.

Persze értem én, hiszen a FIDESZ olyan erővel támadta Molnár Lajos reformját, hogy muszáj abból valamit konkrétan is visszacsinálni. Szócska Miklós felkészült, okos, és e tekintetben szó szerint tanári, tehát pontosan tudja, hogy Molnár Lajos (a lovasberényi okok miatt) valójában azt a hibát követte el, hogy csak összevonta, és nem bezárta a Margit Kórházat. (Amúgy persze a Jánost kellett volna, de azt, akkor tényleg nem lehetett.) Egy ekkora városban, mint Budapest, ennyi kórház ennyi telephelye nemcsak üzem-gazdasági oldalról képtelenség, de a beteg-biztonság szempontjából is felesleges kockázat a szétforgácsolt – ezért nem biztosítható – erőforrások miatt. (Bővebben lásd még: orvos-elvándorlás Magyarországról)

Oldalaktól, világnézettől függetlenül a szakértők jelentős része ért egyet abban, hogy Budán végre rendet kellene csinálni. És a rendrakás alapelveiben sem sok vita volt. Egyrészt az M1 M7 és M6 bevezetőn meg kell erősíteni az amúgy jó Szent Imre kórházat, azaz oda végre kell egy traumatológiai osztály. Másrészt a védhetetlen – és a számtanpéldákból ismert összegekből felújíthatatlan – Szent János kórházat össze lehet vonni a Kútvölgyivel, de valójában – mint aktív kórházat – fel kellene számolni. És ugyanígy újranyitás helyett el kellene búcsúzni a Szent Margit kórháztól is: a két régi, széttagolt intézmény helyett zöldmezős kórházként kellene valahol kijjebb megépíteni egy új, korszerű Észak-Budai Kórházat, ami ellátja észak-Budát, az 1.-es főút és a Duna közötti Pest megyéhez tartozó területet, de a Megyeri híd miatt akár Dunakeszit, Fótot is.

A Semmelweis terv korszerű intézmény-átalakítási elveket fogalmazott meg. Teljes az egyetértés abban, hogy a korszerű orvos-technológia egy csomó, régen kórházi ellátást igénylő esetben lehetővé teszi a kevésbé megterhelő, a betegnek is kellemesebb ambuláns ellátást. Ez az úgynevezett „szerkezet-átalakítás”, aminek a lényege a fekvőbeteg-ellátás koncentrálása és az egynapos sebészetet, nappali kórházat is befogadó járóbeteg-ellátás erősítése. Ennek az átalakításnak a nyereségére alapozza (optimistán) a kormány a béremelés forrását. Hát, a Margit Kórház önállósítása, fejlesztése csak unortodox módon tekinthető ebbe az elképzelésbe illőnek.

Amúgy meg, ha már mindenképpen visszacsinálás, akkor tessék az OPNI ügyet rendezni. Egyrészt mert ott tényleg van mit rendezni, azaz valóban szükség lenne egy Országos Pszichiátriai Intézetre (Stroke központ és egyéb rárakódott részek nélkül). Másrészt ott az egészségügyi kormányzat elképzelései racionálisak: nem az épület-üzemeltetés szempontjából menthetetlen Lipótot akarják újranyitni, hanem a Nyírő Gyula kórház ilyen célú átalakítását tervezik. Ez teljesen korrekt, ésszerű és szükséges, csak már eltelt két év…

Azzal kezdtem, hogy úgy látszik, hogy a lovasberényi úton mindenkinek végig kell mennie. Akkor ezt – Lovasberényt – a nem szakmabeliek és Szócska államtitkár úr kabinetje számára most értelmezem. Molnár Lajos 2007-ben pontos és részletes számításokkal megalapozott szakmai tervet vitt a Lovasberényben megtartott politikai döntési fórumra, de a szakmailag megalapozott javaslatot a lokális és a politikai érdekek szétszedték, és így valóban torzó született. Tanulni kellene ebből, és nem ismételni, és nem kellene Szócska államtitkárt ilyen döntésekbe kényszeríteni.