Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

Fotóalbumaim itt érhetők el: https://gyulakincses.smugmug.com/ Nézzen be hozzám!



2012. november 27., kedd

Alapfokú közgazdasági lecke, nemcsak fül-orr-gégészeknek



1992, Parlament, MDF frakciógyűlés, valamikor a költségvetési vita kezdetén. Tudni kell még, hogy az MDF választási szövetségben indult a Vállalkozók Pártjával, és – a csokornyakkendős Palotáson kívül – köztünk ült a debreceni Fejes Attila alelnök is.
 
Antall József megkérdezte Fejes Attilát (Palotás nem volt jelen), hogy a vállalkozóknak mégis, van-e valami kérése, érdeke, amit szeretnének a következő évi költségvetésben, adórendszerben érvényesíteni. Mert ha olyan, hogy nem fáj, akkor hátha… A Vállalkozók Párja nevében a következő volt a válasz: „Az alacsony nyugdíjakhoz kérünk X ezer forint kiegészítést”. Ennyi. Nemigazán értettem. Mi van?! Most akkor a vállalkozók pártjában ül, vagy a nyugdíjasokéban? Vagy jövőre nyugdíjba megy, és arra gyúr? Szóval totál káosz.
Attila – mint debreceni – mellettem ült a T. Házban, úgyhogy meg is kérdeztem. Elmondta: hiába kapok adókedvezményt, járulékcsökkentést, ha nincs megrendelőm, bevételem, vásárlóm. Üres a bolt, áll a műhely. És nekünk, magyar kisvállalkozóknak a kisnyugdíjas, a nagycsaládos, a helyben lakó az igazi kuncsaft. Ő az, aki nem dobja ki a porszívót, hanem megjavíttatja, ő az, aki nem a Metro-ba megy nagybevásárlásra, hanem félkilónként, literenként szalad le a sarki boltba kenyérért, tejért. Ha én a vállalkozókat akarom képviselni, akkor fizetőképes keresletet kell generálnom. És lehetőleg a szegényebbek között, mert ők sokan vannak, és helyi vállalkozásoktól vásárolnak.
Ez akkor egy igazi „AHA” élmény volt, és akkor sok mindent megértettem.

Hátha elolvassa ezt valaki Matolcsy környékén is, ott is elférne egy „aha!”.

És mielőtt bárki félreértene: Én sem a nyugdíjasok mellett lobbizok. De gazdasági növekedés, munkahely, a FIDESZ által is támogatott "helyi gazdaság" nem az egykulcsos adóból, a gazdagok még-gazdagabbá tételéből lesz, hanem ehhez az "embereknél" kell forintokat hagyni...

1 megjegyzés:

  1. Ez egy igen jó történet Gyula! Valamikor régen a a Közgázon azt tanították, hogy elosztani azt lehet amit megtermeltünk. Már ezt sem nagyon értettem, hiszen ezek azok az évek voltak, amikor először látott napvilágot, hogy többet osztunk el, mint amit megtermeltünk. Amit azonban vitattam is (még egy olyan grémium ülésén is ahová azért hívtak be egy igen nagy tekintélyű tudós társaságában -- büszke vagyok rá hogy együtt ügyködhettem vele a szociálpolitika megújításában --, hogy hallgatási, publikálási tilalmat rendeljenek el ellenünk)szóval amit vitattam/vitatok, hogy az elosztásban a "termelő infrastruktúráé" az elsőbbség, és ezért nem fogja vissza senki/semmi a közép-alsó rétegek zsebében turkáló kezeket. Most sem....

    VálaszTörlés