1992, Parlament, MDF frakciógyűlés, valamikor a
költségvetési vita kezdetén. Tudni kell még, hogy az MDF választási
szövetségben indult a Vállalkozók Pártjával, és – a csokornyakkendős
Palotáson kívül – köztünk ült a debreceni Fejes Attila alelnök is.
Antall József megkérdezte Fejes Attilát (Palotás nem volt
jelen), hogy a vállalkozóknak mégis, van-e valami kérése, érdeke, amit
szeretnének a következő évi költségvetésben, adórendszerben érvényesíteni. Mert
ha olyan, hogy nem fáj, akkor hátha… A Vállalkozók Párja nevében a következő
volt a válasz: „Az alacsony nyugdíjakhoz kérünk X ezer forint kiegészítést”.
Ennyi. Nemigazán értettem. Mi van?! Most akkor a vállalkozók pártjában ül, vagy
a nyugdíjasokéban? Vagy jövőre nyugdíjba megy, és arra gyúr? Szóval totál
káosz.
Attila – mint debreceni – mellettem ült a T.
Házban, úgyhogy meg is kérdeztem. Elmondta: hiába kapok adókedvezményt,
járulékcsökkentést, ha nincs megrendelőm, bevételem, vásárlóm. Üres a bolt, áll
a műhely. És nekünk, magyar kisvállalkozóknak a kisnyugdíjas, a nagycsaládos, a
helyben lakó az igazi kuncsaft. Ő az, aki nem dobja ki a porszívót, hanem
megjavíttatja, ő az, aki nem a Metro-ba megy nagybevásárlásra, hanem
félkilónként, literenként szalad le a sarki boltba kenyérért, tejért. Ha én a
vállalkozókat akarom képviselni, akkor fizetőképes keresletet kell generálnom. És
lehetőleg a szegényebbek között, mert ők sokan vannak, és helyi
vállalkozásoktól vásárolnak.
Ez akkor egy igazi „AHA” élmény
volt, és akkor sok mindent megértettem.
Hátha elolvassa ezt valaki Matolcsy környékén is, ott is
elférne egy „aha!”.
És mielőtt bárki félreértene: Én sem a nyugdíjasok mellett lobbizok. De gazdasági növekedés, munkahely, a FIDESZ által is támogatott "helyi gazdaság" nem az egykulcsos adóból, a gazdagok még-gazdagabbá tételéből lesz, hanem ehhez az "embereknél" kell forintokat hagyni...
És mielőtt bárki félreértene: Én sem a nyugdíjasok mellett lobbizok. De gazdasági növekedés, munkahely, a FIDESZ által is támogatott "helyi gazdaság" nem az egykulcsos adóból, a gazdagok még-gazdagabbá tételéből lesz, hanem ehhez az "embereknél" kell forintokat hagyni...
Ez egy igen jó történet Gyula! Valamikor régen a a Közgázon azt tanították, hogy elosztani azt lehet amit megtermeltünk. Már ezt sem nagyon értettem, hiszen ezek azok az évek voltak, amikor először látott napvilágot, hogy többet osztunk el, mint amit megtermeltünk. Amit azonban vitattam is (még egy olyan grémium ülésén is ahová azért hívtak be egy igen nagy tekintélyű tudós társaságában -- büszke vagyok rá hogy együtt ügyködhettem vele a szociálpolitika megújításában --, hogy hallgatási, publikálási tilalmat rendeljenek el ellenünk)szóval amit vitattam/vitatok, hogy az elosztásban a "termelő infrastruktúráé" az elsőbbség, és ezért nem fogja vissza senki/semmi a közép-alsó rétegek zsebében turkáló kezeket. Most sem....
VálaszTörlés