
Az elmúlt két év vélhetően többünkben némi (túlélhető)
csalódást hozott: kiderült, hogy a jelen parlamenti - közéleti – politikai
kultúrában nem lehet (érdemben) más a politika, vagy ha igen, akkor pár
láncolós-cédulaeregetős gesztus szintjéig. De a „sok disznó ludat győz” miatt
méltánytalan a libát hibáztatni.
Ebbe a fékezett habzású pártéletbe jött be a Bajnaival való együttműködés
kérdése és elutasítása. A kérdés persze nem a csatlakozás vagy nem-csatlakozás,
hanem, hogy mi is az LMP. Ha jól
értem Vágó Gábor
és Schiffer András nyilatkozatait, Ők (és az együttműködést elutasítók) az
LMP-t egy potenciális váltópártnak tételezik, amely – elsősorban a ma még
pártot nem választók megszólításával – önálló erőként (vagy centrumként)
alkalmas a jelenlegi kormány leváltására.
Ez tévedés. Taktikailag is, de elvileg is. Mert az LMP már
„itt van”, akit meg tudott szólítani, azt megszólította. Persze ez pár
százalékkal még növelhető, de ennyi. Tömegeket mobilizálni, bevonni csak új
személy, új gondolat, új arc, vagy létező erő és infrastruktúra képes. Az LMP
nincs ezen a listán.
De a zavar nagyobb. Az LMP per definicionem sem lehet
váltópárt. Ennek az állítása, megcélzása identitás-zavar. Egy öko-párt
ma mindenütt – akár a liberálisok – „kovász párt”, amelyik
hatása lényegesen nagyobb a tényleges (alacsony…) mandátum-számnál, és sarkos, korszerű
– de a kimondás pillanatában nem mindig népszerű – gondolatokat
fogalmaznak meg. Okosak, látványosak, hasznosak, de semmiképpen sem néppárt. Azt
pedig tudjuk, látjuk, hogy váltópárt,
középpárt pedig csak néppárt lehet.
Kár, mert nagy szükség lenne az „eredeti” LMP-re. De ha
identitásukat vesztik és kilépnek az eredeti szerepből, akkor szét fognak
porladni. A hagyományos politika (ami sajnos nem lehet más) pályáján a régi,
„nehézsúlyú” versenyzők ugyanis lemossák Őket. Nagy kár lenne értük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése