Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2013. január 28., hétfő

Minden vérzés eláll egyszer...


„Csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik külföldi munkavállaláshoz kértek hatósági bizonyítványt” tájékoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egészségügyért felelős államtitkársága hétfőn az MTI-t.

Így igaz! Csak az a régi sebész-bölcsesség jutott az eszembe: „Nyugi, minden vérzés megáll előbb-utóbb, a kérdés csak az, hogy a beteg megéri-e ezt élve?” (Mint ahogy a tapasztalt pilóták is tudják, hogy repülő még nem maradt odafent…)

Az okos politikus ma már nyugodtan megígérheti, hogy Ő majd leállítja az elvándorlást: nem lesz aki elmenjen, mert aki mobil az már elment, és aki maradt, az jó eséllyel marad is.
Maradnak, mert van egy létező, viszonylag széles, kicsit idősebb réteg, amelyik a családi-társadalmi beágyazás, kötődés és a nyelvtudás hiánya miatt nem könnyen – vagy csak végszükség esetén – indul útnak. (Ugyanígy kevésbé mozdul az is, aki a hálapénz nevű piramisjátékban már a csúcsra jutott, és neki termel a rendszer.) 
Tehát nem igaz az, hogy mindenki el akar menni, de ez a „stabil” réteg – beosztottak és szakdolgozók nélkül – egymagában nem tudja fenntartani, működtetni az egészségügyet.

Az új számok biztatóak: 2011-ben 1200, 2012-ben csak 1108 orvos kérte ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolást. Ez örvendetes, mert a 92 fős, 7,7%-os csökkenés – ami ha nem is érdemi változás –, az eddigi folyamatos növekedés után akár egy trendforduló kezdete is lehet, mert ha nem is hatalmas, de egy létező, szabad szemmel is látható szám. Ami viszont tényleg biztató: amíg 2011-ben 651, tavaly csak 557 fiatal orvos kért hatósági bizonyítványt a diploma megszerzését követően, és ez már 14,4%-os csökkenés. A javulást ebben a rétegben nem lehet a mobilitást gátló tényezőkre fogni, így valószínű, hogy az ösztöndíj-rendszer is segít ebben.

Ismerve az egészségügy orvos-ellátottsági gondjait, akár örülhetnénk is, ha nem lenne itt a kérdés: a mintegy száz fős deficit-csökkenéshez képest mekkora veszteséget okoznak az új nyugdíjszabályok? Valóban nem érthető, hogy a végre kissé csillapodó vérzés mellett a kivérzett betegen miért kell hirtelen még eret vágni?

Mert az idősebb kollégák azok, akik körében családi kötődés, felhalmozott pénz- és/vagy kapcsolati tőke, a betegek szeretete, a helyi közéletben betöltött formális vagy informális szerep és még ezer szál miatt az elvándorlási késztetés alacsonyabb. Ők azok, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek, a betegeik között ismertek és okkal népszerűek, osztályvezetésre, részlegvezetésre alkalmasak – és az említett okok miatt – inkább itthon maradnának. No, ezt a réteget sikerült elbizonytalanítani, választás elé állítani. Vélhetően legtöbbjük a gyógyítást fogja választani – mert hogy ez az életük… – de nem tudjuk, hányan döntenek úgy, hogy inkább az éledő magánszférában folytatják tovább, ahol vállalkozóként már egyszerre kaphatnak díjazást és nyugdíjat. Kár lenne értük, értünk, mert a magyar egészségügy nagyon kivéreztetett állapotban van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése