Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2013. február 7., csütörtök

Mit is szabad Jupiternek, azaz quod licet Bovi, non licet Joni.



Régóta furdalt többünket a kérdés, hogy összeegyeztethető-e az európai értékrenddel az a politika, amelyik fordított Robin Hoodként a szegényektől elvesz, és azt a gazdagoknak adja. Tudjuk: a stratégiai cél a nemzeti közép és a nemzeti burzsoázia „kinevelése”, megerősítése, és ehhez (sajnos) át kell csoportosítani a forrásokat, mert több pénz, az nincs…
Ezt szolgálja az egykulcsos adórendszer, az adókedvezményre -és nem a minden gyermek után egyformán járó családi pótlékra- épülő családtámogatási rendszer, ebbe a sorba illett a deviza-hitel végtörlesztés -ahol a nagy adósok (akik vélhetően nem a legszegényebbek) kapták a nagyösszegű támogatásokat-, de a mostani rezsicsökkentés is, az ami (összegszerűen) igazán nagy támogatást a medencefűtős villatulajdonosoknak, és nem a kisháztartásoknak adja. Maradt a kérdés, hogy a szolidaritás, a kohézió idejét múlt, meghaladott, nosztalgikus fogalmak, vagy az európai értékrend fundamentális elemei?
Ma végre megtudtuk a választ, méghozzá igazán autentikus forrásból: maga Szijjártó Péter mondta ki igen meggyőző őszinteséggel a HírTV Rájátszás című műsorában, hogy „Minden létező európai elvvel és értékkel ellentétes az, hogy a legszegényebbektől elvegyék a pénzt azért, hogy odaadják a gazdagoknak.” 
Igaz, hogy a külgazdasági államtitkár ezt nem „általában” mondta, hanem a Kohéziós Alapok tervezett uniós elosztásáról. Így marad a közmondás unortodoxosítása: Quod licet Bovi, non licet Joni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése