Adóztassák meg a nyugdíjakat!

De tényleg. Komolyan gondolom.

Tudjuk, hogy a „sötét erők” már megint a nyugdíjakon akarnak spórolni. Ezért teljesen érthető, hogy Semeczi Gabriella parlamenti interpellációjában kérlelhetetlen keménységgel szegezte az emberi erőforrások miniszterének a kérdést, hogy igaz-e, hogy az MSZP meg akarja adóztatni a nyugdíjakat. A történet jó véget ért, fellélegezhetett az ország.

A dolog ettől még komoly, és rendet kellene tenni ebben a kérdésben is. Mert bár most épp az a kurzus, hogy vagy munka, vagy nyugdíj, de középtávon másképp kellene erről (is) gondolkodni. A hagyományos életmodell szerint az ember élete három nagy (éles határvonallal elkülönített) szakaszra osztható: az iskolapad, a tanulás évei, a dolgozás, a munka évei, és a jól megérdemelt pihenés, a láblógatva kötögetés, sakkozgatás éveinek szakasza. Ennek vége.

A demográfiai torzulás és az emiatt (is) kitolódó átlagos életkor egyre inkább egy új életszakasz-modellt támogat.  Valahol 18 éves korunkig vélhetően később is „csak” tanulni fogunk, de utána a munka és a tanulás összefolyik. Az iskola egyre inkább nem a szakképzés, hanem a képesség-fejlesztés, az életfogytig tanulás metodikájának és az alapkészségek elsajátításának lesz a helye. Az életfogytig tanulással életünk során majd többször váltunk „szakmát” a változó szakmai – piaci környezethez alkalmazkodva. Az élet utolsó szakaszában ugyanígy össze fog folyni a „munkával” és a „pihenéssel” töltött idő, amelyben egy, – a mai nyugdíj-korhatárhoz képest fokozatosan növekvő életkorig – „kötelező” a munkavégzés, pontosabban e nélkül nincs jogosultság öregségi ellátásra. A mostani merev nyugdíjkorhatár helyett lesz egy sáv, ahol a munkavégzés és a (csökkentett?) nyugdíj melletti munkavégzés úgy adó, mint foglalkoztatási szempontból is összefolyik, de a munkavégzés már nem kötelező. És végül lesz egy harmadik sáv – inkább egészség, mint életkor függően –, ahol a meghatározó jövedelemforma már a nyugdíj, illetve az öngondoskodási rendszerek. Ez a harmadik sáv bizonyosan valahol 70 év felett lesz. Ezek a határok összemosódnak és átalakulnak.

Valami ilyen modell felé evickélünk. A lényeg: nincs olyan forgatókönyv, amely szerint a jelenlegi életkilátások és a jelenlegi nyugdíjkorhatár esetén a kor technológiája által nyújtható életminőséget biztosítani lehet kizárólag a közösségi nyugdíjból. Az időskori életminőségnek része a (csökkentett) munkavégzés, mert ez – a többletjövedelem mellett – célt, tartalmat, közösségi kötődést biztosít, és természetesen része az egyéni előtakarékosság, az öngondoskodás is.

Ez a rendszer pénzügyileg csak a különböző jövedelmek összeszámítolásával és progresszív megadózatásával lehet igazságos és működőképes. Ennek feltétele a nyugdíjak adókötelessé tétele, de ezt minden épeszű ember csak a nyugdíjak felbruttósításával együtt tudja elképzelni.