Miért nyomják Krahácsot?

Mert nyomják. Tényleg. Mindenféle EU biztosok szórakoznak velünk, igazságtalanul csicskáztatnak, sehol semmi egyenlő bánásmód, és még a német gyerekeket is velünk ijesztgetik. A mi szemünkben a gerendát, de a máséban a szálkát se…

Lássuk be, van ebben valami, azaz túlzott és fegyelmező figyelem övezi amúgy kis hazánkat.

De miért is?

Tisztán kell látni, hogy nem az unortodoxia és a tündérmese miatt, és még a gazdaságpolitikánk bizonytalansága se igazán érdekes. Méretünknél fogva nem tudjuk berántani az Eurót, márcsak azért sem, mert nem is vagyunk az Euro övezet tagja. Nem, nem ez a baj velünk, nagyon másról van szó.

Mert Orbán Viktor jól érzi, hogy a klasszikus európai érték- és világrend recseg - ropog, mondjuk ki: az, amit a múlt évezred végén Európának hívtak, az fenntarthatatlan. Szakértőként régóta mondjuk, írjuk, hogy a demográfiai folyamatok és a világtendenciák (a gazdaság, de általában az „élet” Keletre tolódása) elveszi hegemón szerepünket, a világ nem lesz hajlandó tartósan és önként finanszírozni jólétünket, szokásainkat. A „jóléti állam” a századvégi eszméjében nem tartható, szociális rendszerünk recseg - ropog, általános és nyomasztó a munkanélküliség, és a szolidaritás csak kényszer-szolidaritás. Ilyenkor szükségszerű, hogy az önzés az egyetlen hiteles érzés, a kaparj kurta, neked is jut az érthető, a befogadható filozófia (+ a dögöljön meg a szomszéd tehene is, főleg, ha zsidó).

Európa nem tud, nem mer szembenézni mindezzel, a válságot alapvetően még mindig pénzügyi válságként kezeli, holott ez már rég nem az. Vigyázat: Orbán Viktor – ellentétben az EU vezetésével – reális, valóban megválaszolandó kérdéseket jár körbe, a baj ezzel csupán kettő. Egyrészt nem fogalmazza meg nyíltan a valós kérdéseket, csak kikacsintósan, hunyorítóan népmesei elemekkel tarkítva körbejárja, mondván, hogy „akinek van füle, érti”, másrészt nem jó válaszokat ad: munkás megoldás helyett a politikai könnyebb ellenállás irányába megy. Az ”emberek” persze

tudják – érzik, hogy itt értékválság és „tarthatatlanság” van, és a maguk módján reagálnak: mindenütt erősödik a szélsőség, a nacionalizmus, a globalizáció- és EU ellenesség. Mély és sötét indulatokra alapozott ideológiák, eszmék élednek újra, csoda és bölcs vezér várásával kombinálva. Működik az entrópia törvénye, mentálisan is, és egyre nagyobb az igény az erő tiszteletére.

Az, hogy Európa vezetése nem néz ezzel szembe, nem jelenti azt, hogy ne látnák. Csak tehetetlenek, mint Antall József az MDF-ben Csurka megjelenésekor. Nem merik beazonosítani, kimondani a problémát, mert félnek, hogy ezzel legalizálják, eszkalálják a folyamatokat, azt meg tudják, hogy népszerűségvesztés nélkül nincs megoldás. Tehát nem az a baj, hogy mi hülyeségeket beszélünk, unortodoxak vagyunk, vagy, hogy Unión kívülre kacsintva pökhendien huzigáljuk az oroszán/medve bajszát/farkát. Hanem hogy mindaz, ami nálunk felszín-közeli, az máshol is fortyog a mélyben: Magyarország nem zárványszerű hiba, hanem a leggyengébb láncszem egy szakadozó sorban. Még nem a kormányzati politika szintjén, de máshol is jelen van mindennek a megválaszolatlansága, törékenysége. Ha Magyarország kilépne az EU-ból, az nem az EU „tisztulása” lenne, nem a fekete bárány kiközösítése, hanem az első buzgár. Ha itt valami kipukkan, akkor gátszakadás jön, és egész Európában felszínre törhet mindaz, amit Magyarországnak esetleg nem sikerül elnyomnia. Ettől félnek, ezért kiemelten fontos az ami itt történik, ezért akarja Magyarország szellemét mindenki visszatuszkolni a palackba. Mert azt is sokan tudják, hogy a magasabb szervezettségű állam-formációk (birodalmak, államszövetségek stb.) szétesése általában nacionalista egymásnak esésbe torkollik.