Apa védj meg - Azaz miért működik a rezsicsökkentés?

Politikusok, okos szakférfiak és szaknők próbálják elmagyarázni, hogy miért átverés a rezsicsökkentés, miként fogjuk a többszörösét visszafizetni más ágon, és hogy miért jó az, hogy amíg Gyurcsány akár évi százezret is kaphat az Apró villa medencefűtéséhez, addig a szénnel, fával fűtő kisnyugdíjasok tömege semmit. Fajsúlyosabb érv, hogy miért jövő-ellenes és fenntarthatatlan ez, azaz hogyan romlanak majd a szolgáltatások, hogy lesznek egyre gyakoribbak az áramszünetek, válik névlegesé a 220 Volt feszültség, dehát a neve is: volt. És főleg mindez nem környezet- és energiatudatos, hanem pazarlásra, a rossz technológiák fenntartására ösztönöz, ami ugye nemcsak környezeti-túlélési kérdés, de hosszabb távon a családoknak is drágább.

Kedveseim, értsétek meg: ennek elmagyarázása esélytelen vállalkozás, mert aki így érvel, az nem érti a lényeget.

A rezsicsökkentés nem arról a nyamvadt havi 600 vagy 2500 Ft-ról szól, hanem hogy végre (23 év után) az állam megint minket véd. Van apánk, aki kiáll értünk, aki rászól arra, aki bánt, nem vagyunk magunkra hagyva, van aki minket véd, és ERŐS. És ez mindennél fontosabb ebben a kilátástalan, magunkra-utalt világban.

A ’90-es rendszerváltás egyik legfőbb célja az állam túlhatalmának visszaszorítása volt. A nagykamasz lázadása a saját akaratát mindre ráerőltető szülő ellen. Elegünk volt, hogy minden meg volt szabva, hogy felnőttként is gyerekként voltunk kezelve. Ennek megfelelően nem fizetést, hanem zsebpénzt kaptunk, és a háromévente kapott kimenőről is mindig időben haza kellett jönni. És persze volt hova hazamenni – házgyári 1+2 ½ szoba a nyolcadikon –, és a zsebpénz is biztosan megjött, bár tenni sem sokat kellett érte, de ez akkor se járja. Ezek természetes minimumok, de hol a szabadág???? Így hát szabadságra, önállóságra vágyva rendszert váltottunk.

Aztán kiderült, hogy nem pont így gondoltuk. Mert Ózd-külső mégsem lett a Máriahilfer, és sok helyen már kerítés sincs, nemhogy kolbászból, de cserébe elveszett a biztonság, így nekünk, magunknak kell megvívni, kitalálni minden kis harcot az életért. Hát nem.

Az átlátható – ha nem is szerethető, de egyéni alkukötéseket respektáló – kiszámítható diktatúra helyett jött egy más, láthatatlan – épp ezért sikeresen démonizálható –, mindent átszövő hatalom, ami már nem olyan egyszerűen kiszámítható, akivel nem lehet kvaterkázni, személyes alkucskákat kötni. Hiába vagyok „jó”, ez ma már kevés. Így végre megértettük, hogy mit jelent az iskolában tanult sartre-i mondás: „az ember szabadságra ítéltetett". És úgy tűnik, az ítélet jogerős, itt nincs esély – jó magaviselet estén – a harmadolásra sem…

Az eltéblábolt húsz év után megint azt várják, hogy az állam ne bújjon a rejtőzködő, szabályhozó és utána hátradőlő szerepbe, hanem mondja meg, hogy mit kell tennem, legyenek egyértelmű viszonyulási pontok, és főleg: védjen meg, csapjon oda, ha kell.

És jó érzés az, hogy Apa erős, és otthon a tv előtt meg meri mondani, hogy a szélesvállú szomszéd hülye, és titokban a macskájának is meg meri húzni a farkát.

Szépen kérem, értsétek meg: erről szól a rezsicsökkentés, hogy végre nem az Adam Smith féle láthatatlan kéz irányít, hanem egy nagyonis látható, amely ha kell óv, ha kell lesújt. Ezért falrahányt borsó minden szakmai levezetés és okoskodás.