Vártuk már, hogy az ellenzék ne csak bénázzon, szofisztikált
kisasszonyfutballal illegesse magát, hanem markáns és újszerű választ adjon a Fidesz
(profin) agresszív kommunikációjára. Hát, most megkaptuk. Performansz volt
tegnap a Szolidaritás nagy-gyűlésen, ha nem is a javából.
Tisztázzuk: egy stilizált szobor szimbolikus ledöntése a mai
helyzetben lehet értelmezhető és tolerálható – sőt: akceptálható – politikai
gesztus, látványos figyelemfelhívás. És vitathatatlan, hogy az előző húsz évhez
képest egyértelműen a központosító, vezérelvű irányba mozdult el a nemzeti
együttműködési(kényszer) rendszere. Tehát önmagában a szoborállítás és szobordöntés
– mint gesztus – nem ab ovo (és főleg nem ab ávó) elítélendő[1]. De gesztusaiban is '56-ot másolni, az már eleve sok szempontból problémás, és főleg:
lefejezni, fejet rugdosni – akárkiét – pedig a 2006 őszének TV székházat ostromló, randalírozó "forradalmáraival"
rakta egy sorba most a Szolisokat.
Mégegyszer mondom: kellenek az erős gesztusok, de van egy határ, ami az általános normák szerint nem léphető át. Azt is tudom, hogy ahol tömeg van, ott az események könnyen túlnőnek a szervezők akaratán, De ha így történt, akkor ki kell állni: nem ezt akartuk, ezt elutasítjuk és elítéljük.
Hogy Bajnai részt vehet-e egy ilyen
rendezvényen? Ez lehet vitatható, de tudjuk a választ: nem tehette meg, hogy
nem megy oda. Tehát az „odamenés” az menthető, mert bízzunk abban, hogy nem
tudhatta mivé fajul mindez. (A pontosságkedvéért: én se tudom mivé fajult,
hiszen nem voltam ott, és csak a fotókat látom a fejet rugdosó Dopemannel. De ezt látják mások is, tehát ez az üzenet, ez a „hír”, és más is ez alapján ítél.) Ettől
pedig az én ízlésem szerint el kell határolódni, méghozzá egyértelműen.
(Ez a Szolidaritás érdeke is.)
Nincs más út, mert enélkül Bajnai végképp elveszti a személyes hitelét.
És én nem gondolkodhatok erről másként, mert ha elvártam a Fidesztől 2006-ban,
hogy határolódjon el az általa – nem biztos, hogy ebben a formában és szándékoltan –
keltett zavargások szennyétől, akkor most sem gondolkodhatok erről másként. Azaz
Bajnai ha már – akár érthető okokból – nem tudott ebből kimaradni,
akkor köteles egyértelműen elhatárolódni.
Ezt hívják egyébként ki nem
kényszerített hibának. És most azon kell dolgoznia, hogy ne legyen belőle
kettős hiba.
[1] Az
más kérdés, hogy a lelkem általában rosszul viseli a szobordöntést. Az a
forradalom (ami jog nélküli gesztus) eszköze, békében (még az van) a szoborpark
a megfelelő megoldás.
"Nincs más út, mert enélkül Bajnai végképp elveszti a személyes hitelét..." írod, kedves Gyula.
VálaszTörlésMár 2009-ben, a megválasztásának a körülményei közben, már abban a cirkuszban elvesztette, aztán a nyugdíjjak szó nélküli, az IMF parancsára történő visszavonásakor, aztán, amikor azt mondta, hogy nem kíván többé politizálni a hatalmas, megsemmisítő veresége után, aztán...a többire már talán emlékeznek az olvasók is.
Például, arra, hogy mekkora kamu volt az a rendezvény, ahol "több párt" színeiben is vissza próbálták erőltetni a hatalomba Bajnait, az IMF jelöltjét, rögtön, mint egyedüli kihívót! (Ott is Pityinger-Dopeman volt a fő-szónok!)
Ugyan már...egy nulla ez az ember, ő nem veszélyes a demokráciánkra, de Fletó még mindig egy polgárháború kirobbantásán dolgozik (a Jobbikkal együttműködve), mint 2006-ban! Ma csak ő jelent veszélyt a parlamenti demokráciára!
Róla mi a véleményed?
Baráti üdvözlettel, Rákász Béla műsorvezető-producer