Írtam már sokszor: a politika nem sui generis hülye, hanem a mi
vélt, vagy valós elvárásainknak akar megfelelni. Másként fogalmazva: bármilyen
hihetetlen, de mi (tízmillióan) megrendelői pozícióban vagyunk a
politikával szemben, mert a politika igenis
azt csinálja, ami nekünk tetszik. (Az egy másik kérdés, hogy az igényeink
befolyásolhatók és manipulálhatóak, és habitus/gyomor kérdése,
hogy ebben ki
használja az aljas, és ki a nemesb ösztöneinket. A pragmatikusak az előbbit,
mert az költséghatékonyabb és biztosabban hozza az eredményt.)
A politika ma a napi
taktikai kérdésekben (és hát a négyéves ciklus miatt ezek dominálnak), nem
ideológiák, hanem a közvélemény-kutatások adatai alapján működik. (Ahogy Schmitt
Pál kezét sem az igazságérzet, a vállalhatatlanság és az etikai meggyőződés
miatt engedték el, hanem precíz mérések alapján. Így működik a politika, és ez
nem hungarikum, hanem száraz profizmus.)
Tessenek megérteni:
amíg választások vannak, addig igenis demokrácia van Magyarországon, azaz az győz, aki megfelel a mi elvárásainknak.
De ennek tudatosulása komoly felelősséget rak ránk. Nem háríthatjuk
„azokra” a hülyeség jogát, mert minket képeznek le. Mert ez azt jelenti, hogy a
FIDESZ férfi-kara nem azért tagja a "tahó frakciónak" a vak komondor-tulajostól a hajdan zöldlelkű
államtitkárig, mert velejéig romlottak vagy megátalkodottak, hanem mert érzik,
hogy a népléleknek ez tetszik. Benne van a
levegőben a visszahozható múlt, és
aki ezzel szembemegy, az a természet törvényeivel megy szembe, hiszen így volt
ez, amióta egy bordát kineveztek nőnek, és különbenis, a többi csak a zsidó-ballib
bagázs családromboló ármánya. De a kormány szélsőjobbal kacérkodó folyamatos
kettősbeszéde is az „igény pedig vóna
rá (hosszú ó val)”-ból táplálkozik.
De most komolyan: amíg nekünk kielégülést és önbecsülést okoz mindez
– akár a Kancellárasszony lekezelő leAngélázása – addig miért is változtatna???
Tehát akinek nem
tetszik, amit a hatalom művel (a tahófrakciótól a gárdaavatáson,
médiafoglaláson át az összekacsintó KÖZGÉP-es pávatáncig), az ne a hatalmat
akarja megváltoztatni, hanem minket, azaz azt, amit tudálékosan közgondolkodásnak
hívunk. És persze ez a nehezebb, de az egyetlen tartósan járható út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése