Ki a hülye? A WHO vagy mi?

A dohányzás visszaszorítása, a nemdohányzók védelme érdekében végzett munkájáért vett át nemrég díjat Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben Margaret Chantól, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójától.

Van is nagy fanyalgás, véháócikizés az ellenzéki oldalon: hogy lehet kitüntetni valakit ilyen arcátlan trafikmutyiért?

Előszöris: A WHO az az ENSZ egészségügyi szerve, és nem a Világ Demokrácia Központ, vagy hasonló. Chan asszony nem vizsgálja a fékek és ellensúlyok rendszerének leépítését, a demokráciadeficitet, az elközgépesülést, a pávatánc góbésnak gondolt kettősbeszédes hazugságait. Nem, mert nem ez a dolga. Őt az érdekli, hogy Magyarország az elmúlt 3 év alatt tényleg akkorát lépett előre a nemdohányzók védelmében és a dohányzás visszaszorításában, mint ebben az országban még soha senki. Ez tény, és ezen a tényen (A WHO szemszögéből) semmit nem változtat az, hogy milyen mutyikkal, milyen klientúra-etetéssel ment végbe a dohánypiacot radikálisan szűkítő újraosztás. A WHO etekintetben max azt vizsgálhatta volna, hogy az egylépcsős radikális szűkítés hogyan hat a feketekereskedelemre (ami Magyarországon zömmel nagy egészségi kockázatot jelentő keleti csempészáru dömpinget jelent) és hogyan hat a fogyasztási struktúrára (ártalmasabb nikotinélvezeti formák terjedése, mint sodrás, bagórágás stb.). Adata erről senkinek nincs, csak sejtése: vélhetően az így keletkező (egészség)károk jelentősek, de a szaldó várhatóan még így is pozitív. És azt is szokás elmondani, hogy mindez nem Orbán érdeme, mert egyszerűen csak „rá jutott a sor” végrehajtani az EU rendelkezéseit. Ebben van valami, de tudjuk, hogy a mi miniszterelnökünket nem abból a fából faragták, akinek az EU diktálhat, és itt nem hirdetett szabadságharcot a dohány lobbi védelmében, hanem jóra használta a kétharmad erejét, ami azért kellett a sikerhez. Tény.

Amit már én teszek hozzá: Orbán a dohányzás visszaszorításáért kapott megérdemelten díjat, nem pedig a nemzet egészségének javításáért. És ez a distinkció már lehetne WHO kompetencia. Mert a dohányzás terén elért eredmények szép lassan hozzák majd az életesélyek javulását, de közben nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, nő a mélyszegénységben élők aránya, és ez minden szakkönyv szerint a születéskor várható életévek csökkenését okozza. És amennyire támogatandó és tisztelendő a dohányzás elleni eredményes harc, erősen vitatható, pontosabban: vitathatatlan, hogy az első kivívott szabadságjogunk, a szabad pálinkafőzés joga kifejezetten egészségellenes. Egyrészt önmagában az a tömény ital preferálása a borral szemben, másrészt a házi főzés rézelejéstől komoly kockázatokat rejt. És ha hozzátesszük, hogy a Népességtudományi Kutatóintézet tanulmányai bizonyították az összefüggést az iskolai végzettség és az életesély között, akkor azt is láthatjuk, hogy az iskolarendszer átalakítása sem a népegészségügyi mutatók javítását célozza.

Másodszor: Utálom, hogy minden viszonyulás, a dichotomia kérdése. De szép lenne olyan országban élni, ahol a dolgok önmagukban, értékük szerint ítélhetők meg, és nem a csoport-alapvélekedése (mutyizós zsebdiktátor vagy gyurcsánytakarodj) az, amiből minden egyes állítást le kell vezeti. Hogy eljutottunk a "négyláb jó - kétláb rossz kategorikus egyszerűsítéséhez, hogy ezért egyre inkább élhetetlenné válik az ország, abban nagy szerepe van ennek, mert megszűnnek a vélemények, az árnyalt, a másik igazát is megfontoló fogalmazások, az osztályharc mindent felülír. Gondolom, e sorok olvassa közben is néhányan lemondtak rólam: na, ez is átállt, beállt azok közé, vagy mit akarhat ezzel. Semmit, de szeretnék ebben a kettősbeszédű és a megmondókórusok előénekesei által vezérelt közbeszédben valami normalitást, ami értékelven alapul, és aszerint dönt, hogy mit mondott, és nem pedig, hogy ki mondta.

De szép lenne…